Ha a dalbéli Rozika valamilyen tér-idő kontinuumot hazudtoló csoda folytán, most készülne betérni a moziba, már ahogy az meg van írva, könnyen és biztosan egy hamburgerszagú multi-globál élménycentrumban találná magát. Hosszas keresgélés után valószínűleg elvétené a célfilmet, s zajokkal terhelt fejét veszítve, menekülésre fogná a dolgot, maga után potyogtatva a megalománul dúsan túlméretezett literes kukorica könnyízű darabkáit.
Megpróbálna tájékozódási pontokra lelni, nagy nehezen elvergődne mondjuk az általa ismert Broadway filmszínházig, ahol is alkalma nyílna végigkövetni a zárt ajtókra celluxozott tacepaókon a hazai mozivédők egész történetét. És akkor kérdések fogalmazódnának meg múltszázadból idehasadt szüfrazsetti tudatában. Ha találna a modernkori siratófal előtt egy lépcsőn ücsörgő magányos Don Quijotét, amint kitartóan a nyitásra vár, és egyszemélyes hadseregként grafománul tüntetve küzd is érte, talán fel is tenné őket a búsképű lovag utódának, Éliás Andrásnak.

- Kik a mozivédők?
- Tulajdonképpen mindazok, akik csak egy félórai munkával is hozzájárultak valamelyik mozi megmentéséhez. Az alapcsapat kb. tíz ember, egyetemisták, menedzserek, mozisok, fizikai munkások. Van egy törzshelyünk, ott szoktuk megbeszélni a teendőket.
- Ez hivatalosan bejegyzett szervezet?
- Működhetnénk egyesületként is, de még sohasem tudtam elrángatni a mozivédőket, hogy bejegyezzük magunkat. Szívesen osztogatják a kiadványokat, a süteményt, fotóznak, és koszorút készítenek, de hogy mi legyen a tagdíjjal, és milyen jogszabályok vonatkoznak ránk, az nem érdekli őket igazán.
- Műemlékvédelmi hivatal, Gazdasági Versenyhivatal, Matáv. Hány levelet írt meg összesen a három év alatt?
- Több százat. Eleinte kicsit nehezen tanultam bele a diplomatikus viselkedésbe, de már furcsa módon kezdem megszokni a közszereplést.
- Elég szép ígéreteket kapott válaszként. Azokkal mi lett?
- Azt hiszem, lassan újabb leveleket kell írnom, mert még nem látom forgalomban a Régi mozik bélyegsorozatot és telefonkártyát. Javasoltam azt is, hogy március 23. legyen a régi mozik napja. Erre sem reagáltak.
>- Rengeteg ismert embertől kapott együttérző sorokat. Sinkovits Imre az Uránia sorsát a Nemzeti Színházéhoz hasonlította, Székhelyi József javaslatot tett fesztiválmoziként való működtetésére, Bacsó Péter a multiplexek megsarcolását szorgalmazta a hagyományos mozik támogatására. Hogy lehet, hogy a tüntetéseken mégis kevesen vannak?
- Azért az a kevés relatív. Tizenkét tüntetés volt eddig. Egyszer valóban csak hárman voltunk, máskor viszont elértük az ötven főt is. Az első demonstráción volt egy Chaplin, aki csak hallgatott, egy széplány, aki felolvasta a beszédet, én, aki nyilatkoztam a tévében, meg még jópáran, akik csokis kiflit osztogattak. Az utóbbiról azóta leszoktunk, mert rájöttünk, hogy akit nem érdekel ez az egész, megeszi a süteményt és továbbáll, aki meg pártolja, az édesgetés nélkül is marad.
- Miért nem szerveznek koncerteket, utcai vetítéseket, esetleg fesztivált?
- Túl sok utánajárás és főleg pénz volna. A tüntetéseket még így is külön be kell jelenteni a rendőrségen, bár ezt is sikerült megkerülnünk már. Szerveztünk egy mozisétát, ahol mint egy turistacsoport jártuk körbe a régi mozikat, és mindenhol felelevenítettük a történetüket. Máskor meg mozipucolásra hívtuk a filmbarátokat És akkor kivonultak páran a Színművészetiről, vödrökkel. Azóta a vásznon is megismerték az arcukat.
- Szó esett egy speciális szépségversenyről.
- Valójában ez úgy történt, hogy az Átrium előtt tüntettünk éppen, amikor két fiú a csapatból hozott valahonnan egy csokrot, és kitaláltuk, hogy adjuk oda a legszebb tüntetőnek, csakhogy aznap főleg idősebb hölgyek tartottak velünk. Akkor azt gondoltuk, hogy majd a legszebb mozidolgozóé lesz a virág, de az ajtón bennünket nem engedtek be, csak azokat, akik a friss Pesti Estért érkeztek. Végül egy arra sétáló lány szépségét díjaztuk az ajándékkal. Ebből lett közben hagyomány.
- 97 óta a Budapest Film több mint 35 mozit eladott. Némelyikből múzeum, színház és közösségi ház lett, de a legtöbbjüket teljesen más célra használják, mint eddig. Maradt az utolsó négy bástya. Mi a sorsuk?
- Az Átrium már a Fővárosi Önkormányzaté, és a László Károly gyűjtemény bemutatóterméül szánják. Ez szándéknak szép, de mit keres egy kiállítóterem egy ablaktalan helyiségben? Vagy ha már, miért nem lesz inkább mozimúzeum? A Duna művészfilmeket játszana, és ez rendben is volna, ha nem akarnának a nézőtér rovására videotékát és kávéházat építeni. A Broadway műemlékké nyilvánítása is folyamatban van, és ott tényleg volna helye egy művészklubnak, irodalmi szerkesztőségnek, és egyéb pezsgésnek. A Metró pedig, ami még a MÁV tulajdona, lehetne az Európai filmek mozija, persze ez még csak egy javaslat.
- Miért pont az európaiaké?
- Az Uránia sorsa rendeződni látszik, Nemzeti Filmszínház lesz. 2002-re ígérik a nyitást. Viszont az EU elégedetlen a filmek országok közti áramlásával. Az alkotások több mint 90 százaléka nem lépi át a készítő ország határait. Az Örökmozgóban vannak ugyan nemzeti filmhetek, de oda kevesen férnek be?
- És ha vége a harcnak, mi lesz a mozivédőkkel?
- Azért addig van még egy-két feladat. Küzdünk a vidéki mozikért, a filmforgalmazók egyeduralma ellen, és a viszonylag független és sértetlen art-mozi hálózatért is aggódom kicsit, mert a Mamut 2-ben állítólag nyílik egy modern művészmozi.

Slágerlelkű Rozi ezek után nyilván hallgatna a hívó szóra, és csatlakozna a Mozibojkotthoz május 31-én. Kerülné ezen a napon a multikat, így emlékezne az Uránia két évvel ezelőtti bezárására, ahol a hőskorszakot mostanság csak a Kísértethajó ottfelejtett plakátja idézi. Betérne inkább a Tabán moziba, mert ott akár sörözhet is a vetítés alatt, és békésen végignézheti a betűket a „Vége” felirat után. Végül pedig szépen átlibbenne az Ernst Múzeum régi mozikról szóló kiállítására, és csendesen besurranna egy régi fotó időalagútjába.

SoSa

A Mozi 100 éve kiállításról fieszta rovatunkban találhatsz bővebb infókat.