Az örökség ötlete 2018-ban született meg, és ekkor kezdtetek el improvizálni Tasnádi Istvánnal, Lengyel Tamással, Molnár Áronnal és Staub Viktóriával. Mesélj erről egy kicsit!
2018-ban hívott fel Tasi, és mondta, hogy van egy filmötlete, amiben rajtam kívül Lengyel Tamás és Molnár Áron játszana, és a női főszereplőre is van már kiszemeltje az egyetemről. A közös improvizációkból kezdtük el felépíteni a jeleneteket, majd Tasi ebből írta meg Az örökség forgatókönyvét. A script alapján leforgattunk egy tízperces pilotot, majd elindult a kálvária, hogy István megpróbáljon támogatást szerezni a filmhez. Hol azt ígérték, hogy támogatást kap a filmterv, hol azt a választ kaptuk, hogy mégsem. Egy ideig úgy nézett ki, hogy tévéfilmként vagy sorozatként megvalósulhat, de ezek az ötletek is kútba estek. Amikor Lengyel Tamás a Vertigo csapatával forgatott, megemlítette nekik, hogy évek óta szeretnénk megvalósítani ezt a filmtervet. Kárpáti György és Berta Balázs elolvasták a forgatókönyvet és úgy döntöttek, hogy a Vertigo Média támogatja Az örökséget. A megállapodás szerint Tasival, Csukás Sándor operatőrrel, Áronnal és Tamással ingyen vállaltuk a munkát a produkcióban, és egy meghatározott nézőszám felett kapunk majd részesedést a film bevételeiből.
Staub Viktória és Mucsi Zoltán Az örökség című filmben
Fotó: Kiss Nelly
Az örökség az öregezésnek nevezett csalási formából indul ki, amelynek során az elkövetők idős, kiszolgáltatott embereket keresnek meg, hogy kicsalják a vagyonukat. Miért ez lett a történet kiindulópontja?
Tasi azt mondta, hogy voltak olyanok a környezetében, akiket így vertek át. Sajnos egy egész „iparág” épült ki az öregezés köré. Valószínűleg szinte mindenkinek van olyan ismerőse, aki találkozott már ezzel az átveréssel.
Hogyan készültél fel Árpi bácsi szerepére és mi okozta a legnagyobb kihívást a forgatáson?
Elsősorban a már kész forgatókönyvre támaszkodtam, valamint arra, amit már előtte is tudtam erről a bűncselekménytípusról, továbbá Tasival is beszélgettünk a jelenségről a próbák alatt. Elsősorban nem a szerepre való felkészülés okozott kihívást, hanem az, hogy rendkívül sűrűek voltak a forgatási napok. A tizennégy forgatási napból tizenegyen forgattam, és szinte végig a kamera előtt voltam. Fél hatkor jött értem a taxi, utána beültem a sminkszobába, ahol hétre összeraktak nekem valamilyen arcot. Mivel ezeken a napokon a színházban is dolgoztam, napi 16–18 órát voltam munkában, így este tíz és éjfél között értem haza. Leginkább ez okozott nehézséget. Egy ilyen film forgatására ideális esetben jóval több idő jut, mint tizennégy nap.
Mint mondtad, sokáig úgy tűnt, hogy Az örökség sem egész estés filmként, sem sorozatként, sem tévéfilmként nem valósulhat meg, mert nem kaptatok támogatást. Mi volt a legnehezebb ebben a hosszú folyamatban, és mikor érezted úgy, hogy valóban elkészülhet a film?
Akkor lettem biztos benne, hogy elkészül ez a film, amikor leforgattuk az utolsó jelenetet, és kiszálltam a csónakból a Duna-parton. Négy évvel ezelőtt, amikor az egész estés filmtervre, a sorozatra és a tévéfilmre sem kaptunk támogatást, úgy tűnt, hogy nem fog megvalósulni ez a projekt. Ha Tamás nem mutatja meg a forgatókönyvet Kárpáti Györgyéknek és a Vertigo nem áll be a film mögé, akkor most nem ülünk itt és nem beszélgetünk erről az alkotásról.
Tasnádi István Az örökség című film forgatásán
Fotó: Kiss Nelly
Sok olyan projektben voltál benne, ami végül nem valósult meg, mert nem kapott támogatást?
Nem volt sok, de azért akadt pár ilyen. Volt egy film, amely elnyerte az Inkubátor Program támogatását, és amelyben szerepeltem volna. Később közölték, hogy három helyett végül csak két alkotás kap gyártási támogatást. Ez nagyon fájdalmas, különösen a rendező számára. Gratuláltak neki a díjátadón, elkezdte előkészíteni a forgatást, aztán szóltak neki, hogy mégsem kap egyetlen fillért sem a produkcióra. Nem túl elegáns.
Tasnádi Istvánnal több mint harminc éve dolgoztok együtt, számos, általa írt darabban játszottál. Az előadásokhoz képest mennyiben volt más vele az első filmes munka?
Olyan szempontból nem volt újdonság a közös munka, hogy Tasi több előadása is hasonló módon készült, mint Az örökség. Volt olyan darabja, amiből az elején mindössze egyetlen mondat volt meg. Ez volt az egyik legrövidebb olvasópróba, amin valaha részt vettem. Ezután a közös improvizációkból épültek fel a jelenetek, amelyekből Tasi megírta a forgatókönyvet. A párbeszédeket aztán a saját szánk íze szerint alakítottuk, végül pedig ő véglegesítette a szöveget. Az örökség is hasonló módon készült.
Miért vállaltad el ingyen Az örökségben való szereplést? A Tasnádi Istvánnal való több évtizedes közös munka is közrejátszott ebben?
Az előtte befektetett munka és az a három évtized, amióta ismerjük egymást Tasival.
Molnár Áron és Mucsi Zoltán Az örökség című filmben
Fotó: Kiss Nelly
Mielőtt színész lettél, dolgoztál téglagyárban, a postán és a vasútnál is. A munka iránti tiszteletet onnan hozod?
Biztos, hogy onnan is, de már a szüleimtől is azt láttam, hogy rengeteget dolgoznak azért, hogy tudjanak engem etetni, ruháztatni. Munka nélkül nincsen semmi.
Van egy jelenet a filmben, amikor egy csónakban evezel a Dunán. Tasnádi István említette, hogy a rossz idő miatt kifejezetten nehéz volt felvenni ezt a részt. Hogyan emlékszel vissza erre a forgatási napra?
Borzalmas idő volt. Már az is óriási kihívást okozott, hogy eljussunk a csónakhoz a hatalmas sárban. A víz alatt búvárok álltak készenlétben. Egy szakaszig beeveztem, onnantól már egy kaszkadőr helyettesített abban a jelenteben.
Több mint száztíz filmben és sorozatban játszottál. Van még benned izgalom egy forgatás előtt?
Ha már nem lesz bennem izgalom egy felvétel előtt, akkor abbahagyom a színészetet. Szerintem a pályatársaim kilencvenöt százaléka ugyanígy van ezzel. Ez nem múlik el. Ha igen, akkor szerintem ott baj van.
Szakmailag kinek adsz leginkább a véleményére a játékoddal kapcsolatban? Vannak olyan emberek, akiket felhívsz egy-egy filmes vagy színházi szereped után, hogy mit gondolnak a teljesítményedről?
Van néhány barátom, akiknek sokat adok a véleményére, emellett a feleségem, Moldvai Kiss Andrea véleménye is nagyon fontos számomra. A leggyorsabb visszajelzést mindig az aktuális forgatáson kapom meg, ami egy bizalmi helyzet. Bíznom kellett Tasiban.
Azt mondtad egy interjúban, hogy ha az ember egy bosszantó vagy rettenetes dologra nem tud megoldást találni, de eljut addig a pontig, hogy nevetni tud rajta, akkor közelebb került a megoldáshoz.
Szerintem akinek nincs humora, az boldogtalan ember. Ha meg nem is oldja a nehézségeket, de elviselhetőbbé teszi azokat, ha az ember képes nevetni rajtuk. A humor nélküli élet nagyon sivár és keserű lehet. Nagyon fontos része az életnek.
Tudsz mondani egy élethelyzetet, amikor a humor segített neked?
Lehet, hogy ezt még senkinek nem meséltem. Egyszer úgy gondoltam, hogy vállalkozó szeretnék lenni és elmentem vízibicikli-kölcsönzőnek. A strandra, ahol elindítottuk a kölcsönzőt, két hét alatt csak egy remete tévedt le. Éreztük, hogy talán nem ez lesz a megfelelő helyszín, ezért úgy döntöttünk, hogy tizenöt kilométerrel arrébb kéne költöztetni a kölcsönzőt. Mivel nem volt sok pénzünk, összekötöttük a vízibicikliket és a vízen próbáltuk őket átvinni a másik helyszínre. Óriási szél volt és befújta őket a Balaton közepére. Bejött értünk egy hajó és visszavitt minket a partra, a vízibiciklik pedig a Balaton déli oldalára sodródtak és elszakadtak a láncok, amikkel egymáshoz rögzítettük őket. Keserűségemben csak annyit tudtam mondani: „na, az egész déli oldal terített”. Nem csapkodtam a térdem a nevetésről abban a helyzetben, de próbáltam humorral kezelni a szituációt.
Az örökség már látható a mozikban a Vertigo Média forgalmazásában.
Címlapon: Mucsi Zoltán Az örökség című filmben. Fotó: Kiss Nelly
