Muhi András: Soha nem mentem el a filmtől, de kiesett 3 év, 2010 és 2013 között, amíg felállt az új finanszírozási rendszer. Ahhoz képest, hogy voltak évek amikor évi húsz film készült nálunk, az elmúlt időszakban a Csak a szél-en kívül, egy-két kisfilmben lehettem koproducer. Most is csak 10 százalékon megyek az energiáimhoz képest. Az elmúlt időszak nekem a csendről szólt.
Filmhu: Mivel foglalkoztál ezekben az időken?
M.A.: Szinte nincs olyan filmmel foglalkozó egyetem vagy főiskola, ahol ne tanítottam volna produceri ismereteket. De kiszálltam, mert láttam, hogy mennyire másról szól ma a mozgókép, és mennyire nehéz az én felfogásomat egyeztetni vele. Olyan műfajok virulnak, amiket nem is ismerek, például a videojátékok világáról semmit nem tudok, vagy a mobiltelefon-szinten látható internetes mindenféléről, sorozatokat is csak 5-6 éve nézek, ab ovo kihagytam a horrort, a sci-fit. Tanítás során azt láttam, hogy ismeretlen ma már az a szerzői-filmes kánon ami nekem meghatározó volt.
Ugyanakkor legalább olyan fontos számomra az összes többi műfaj is, nem csak a játékfilmek foglalkoztatnak. Az Inforg mindenevő volt, piacvezetők között voltunk kisfilmben és dokumentumfilmben, de belemártottam magam az animációba is. Ezek a műfajok átkerültek az MTVA-hoz, a rendszer semmiképp sem támogatja a stúdióként való menetelést, gyakorlatilag meg is szűntek a stúdiók. Csak úgy lehetett kibírni, emberileg legalább is, hogy úgy kezdtem viselkedni, mintha ez egy feltöltődési időszak lenne. Nem lehet mindig írni, olvasni is kell... Ismét közönség lettem, koncertekre jártam, filmeket néztem, sokfelé utaztam a világban filmes zsűritagként, ezzel is kényszerítettem magam, hogy ne szálljak ki. Sőt sorozatokat is kezdtem nézni, amit korábban soha, el is ájultam, hogy milyen jók vannak. Nagyon tudnak filmet csinálni a többiek most már mindenhol, az a baj.
fotó: Pozsonyi Janka
Filmhu: Azalatt, hogy megszűntek a stúdiók azt érted, hogy ma már több lábon kell állni, és inkább gyártócégnek kell lenni, ahol jó esetben magyar filmek is készülnek?
M.A.: Kétféle esély van a talpon maradásra. Ez az egyik. Azok a producerek akik állva maradtak, vagy szervízmunkát csinálnak, vagy a reklámban vannak benne, vagy olyan biztos a gazdasági hátterük, hogy koprodukálni tudnak. Másrészt, a kisműfajokban mindenki a maga producere lett, mindenki önmaga pályázik. Bár itt most látok változást. De nem támogatja semmiképp a rendszer, hogy stúdiókat egybe lehessen tartani. Ez azért baj, mert az alkotói közösségek, társulások is részei lennének a filmes közéletnek. Amit egy rendesen működő stúdiónak vagy produceri irodának kellene intéznie, azt most a Filmalap végzi, amennyiben fejleszt, összefog, tervei vannak, irányvonalat mutat, stratégiát sugall.
Filmhu: Ma már egy olyan típusú stúdió, mint amilyen az Inforg volt nem is jöhetne létre?
M.A.: Szerintem nem. Minden megváltozott. De azt látom, hogy körvonalazódik egy produceri újhullám, akiknél mégis megfigyelhető egyfajta „stúdiósodás”, vagy rendezőkhöz kötöttség, vannak olyan helyek, ahol komoly munka folyik, méghozzá a dokumentumfilmek terén.
Szabó Szonjával és Ferenczy Gáborral
Filmhu: Ez azért van, mert ebben a műfajban erős a koprodukciós kényszer? Az látható, hogy a fiatal producerek ezer szálon kapcsolódnak az európai dokumentumfilmes iskolákhoz, közösségekhez, alapítványokhoz.
M.A.: Igen. A korábbi producerek inkább hályogkovácsok voltak, muszájból, néha jó érzékkel, de a fiatalok ezt tanulták, és jó helyeken tanulták, tudnak nyelveket, jól mozognak Európában. Az is nagyon érdekes, hogy szinte mindenki lány és csodálatosan haladnak. Ha filmpolitikus lennék, nagyon segíteném őket, ugyanis a filmjeik is nagyon jók. Mindig a rendezőkről van szó, esetleg az operatőrről, de kevés szó esik a producerekről, akik mégiscsak a piramis csúcsán állnak – még az európai filmben is – a rendezővel együtt.
Annak is nagyon örülök, hogy annak idején az Inforgban sokan megfordultak ezek közül a tehetséges lányok közül, például Stalter Judit, Taschler Andrea, Gerencsér Anita, Fodor Judit, Berkes Juli, Nedeczky Dóri, Mester Linda, Horváth Szabó Ági. Büszke vagyok erre, mert ma már nagyon komoly szakembernek számítanak. Néhányukkal nem dolgozhattam, de nagy kedvvel nézem a pályájuk alakulását, ilyen László Sári, Ugrin Julinkó. Így kell építeni egy európai szintű karriert, ahogy külön-külön és együttesen csinálják. Ráadásul nem a könnyebbik utat választják, hiszen többen dokumentumfilmmel foglalkoznak. S, ne feledkezzünk meg Havas Áigról, akivel kisfilmet és játékfilmet is koprodukáltam, Petrányi Vikivel két kisfilmben lehettem együtt a hősi kezdeteknél, Mécs Mónika meg egyenesen a társam az utóbbi tíz évben az Inforg Stúdióban, majd az Inforg-M&M Filmben. A jövő nőnemű...
Filmhu: Most forog Jeles András új filmje, A rossz árnyék, de azt mégsem az Inforg – M&M Film gyártja.
M.A.: Igen, most kétfelé dolgozom. Az Inforg-M&M Filmnek is, és a FocusFox-nak is. Azért dönöttem így, mert a FocusFox egy nagyon komoly, megalapozott filmipari bázist jelent számomra. A 2010-es megrázkódtatás messze engem érintett a legjobban a magyar producerek közül, lévén, hogy nekem tartozott a legnagyobb összeggel a Mozgókép Közalapítvány, 34 filmem volt érintett. Ez arról szólt, hogy a film az egy veszélyes üzem, hiába hittük azt, hogy burokban vagyunk, kiderült, hogy mégsem. Ezért nagyon megnyugtat az a kiegyensúlyozott, megalapozott és megbízható professzionalizmus, amit a FocusFox kínál, a filmes technológia teljes spektrumában. Ráadásul kiválóan, olajozottan és egymásra nagyon figyelve tudunk együttműködni Ferenczy Gáborral. Ott aztán tényleg csak azzal kell foglalkoznom, ami igazán érdekel, a kreatív résszel, és nyugodtan átadhatom neki azokat az elemeket, amikhez már őszintén szólva nem is annyira fűlik a fogam.
Mécs Mónikával az Inforg - M&M Filmben / fotó: Pozsonyi Janka
Filmhu: És mi a helyzet az Inforg – M&M Filmnél?
M.A.: Épp befejeztük Enyedi Ildikó filmjét (Testről és lélekről - a szerk.), ami régi tervünk volt, nekem az egyik legkedvesebb, ha nem a legkedvesebb forgatókönyv, amit valaha olvastam. Az Inforg – M&M Filmben is mindenféle terveink vannak, elsősorban - de nem csak - játékfilmek, például most már lassan eldől, hogy Felméri Cecília első filmjét a Spirált gyárthatjuk-e, Rohonyi Gábor és Mécs Mónika Ginkgoja is indulásra, forgatásra kész, de jobbára a forgatókönyv fejlesztési szakaszban tartanak az ügyeink. Nagyon boldog vagyok, hogy körülbelül ott folytatom, ahol abbahagytam: Enyedi Ildikóval és Jeles Andrással visszajönni a pástra, ez tetszik nekem. Megfelel az Inforg filozófiájának. S nem adjuk fel a többi műfajt sem.
Filmhu: Hol helyeznéd el a magyar filmtörténetben az Inforg Stúdiót?
M.A.: Az Inforg Stúdió legalább olyan súllyal szerepel a magyar film történetében, mint a Balázs Béla Stúdió. A BBS szellemiségét vittem tovább, a négy műfajúságot, az állandó kísérletezést a filmnyelvvel, a minőség központúságot, tudatosan Európára hangszerelve, produceri irányítással, ha ez bárkit érdekelne ma még. Nem került a filmtörténeti helyére az Inforg Stúdió, s erről már lecsúsztunk, többek közt azért, mert a mozgóképre jutó figyelem origója más területekre vándorolt az utóbbi években.
Rohonyi Gábor, Farkas Franciska és M. Kiss Csaba a Brazilok forgatásán / fotó: Valuska Gábor
Filmhu: Mit csinálsz, mit tervezel?
M.A.: Továbbra sem tettem le arról, hogy új elsőfilmeseket találjak, akiket tehetségesnek tartok, nagyon sok mindenkivel pályázgatok, vegyes eredménnyel. Figyelem a kisfilmeket, a dokufilmeket, az animációkat, a mai napig mindent látok ami Magyarországon elkészül. Csuja Lászlóval indulunk az Inkubátor Programban, szeptemberben kezdünk forgatni, ezen kívül most Ujj Mészáros Károly új filmtervével foglalkozom, és nagyon remélem, hogy jövő év elején azt is el tudjuk kezdeni. Veres Attila forgatókönyvíró könyvében is nagyon bízom, jövő év első felében, Pálfi Gyuri rendezné, a címe Átjáróház. Hajdu Szabolccsal, Császi Ádámmal, Dömötör Tamással, Vécsei Marcival is tervezgetünk, akárcsak Mátyássy Áronnal és Fonyó Gergellyel. Enyedi Ildikóval is haladunk tovább. Benne lehettem Hajdú Szabolcs low budget filmjében, az Ernelláék, Farkaséknál-ban, amivel bejutottunk Karlovy Vary versenyszekciójába. Az Ernelláék... a magyar filmben is egy nagyon fontos pillanat, mert egy olyasfajta természetes jelenlétet produkálnak a színészek a kamera előtt, amit idáig csak egyes angol filmekben, a román újhullámban, vagy a dogma filmekben láthattam. Nagyon örülök, hogy Karlovy Vary azonnal észrevette.
