A születendő gyerek kiszolgáltatottsága - Gólyamese
filmhu: A Viszkis előkészítési fázis olyannyira elhúzódni látszik, hogy egy dokumentumfilm és egy tévéjáték is belefért. Miért fordultál újra a nem-fikciós műfaj felé?
DGY: Az elmúlt három évben teljesen a Viszkisre koncentráltam, és semmi mással nem akartam foglalkozni. Először is Ambrus Attilával kellett egy olyan kapcsolatba kerülnöm, hogy teljes mértékben megbízzon bennem, rám bízza az életének történetét. Valóban, előbb is eszembe juthatott volna, hogy a dokumentumfilmhez visszatérjek, egyszer csak rájöttem, hogy mást is lehet csinálni, mint a Viszkis filmre várni. A pályám különböző szakaszaiban nagyon sok dokumentumfilmet készítettem a kiszolgáltatottságról, a társadalom számkivetettjeiről, mint például a K1,-K2.. (Ez a két film a prostituáltakról szólt – a szerk. )
filmhu: A 37. Magyar Filmszemlén rendezői díjat nyert filmjében, a Gólyamesében a nyílt örökbefogadás kérdésével foglalkozik. Hogyan talált rá erre a témára?
DGY: A nyílt örökbefogadás egy olyan intim, személyes és politikamentes dolog, amely mindenki számára átélhető. Mindig csak arról lehetett hallani negatívumokat, hogy az örökbefogadás vagy a béranyaság micsoda bonyolult - vagy tiltott - procedúra. A nyílt örökbefogadásban az a lényeg, hogy az örökbefogadásnak ez a leghumánusabb útja. Ami izgatott ebben a dologban, az a születendő gyerek kiszolgáltatottsága. Hogyan döntenek a sorsáról? Milyen emberek azok, akik ezt a döntést meghozzák? Meg tudom érteni, vagy elítélem őket? Meddig képes elmenni egy anya a gyermeke érdekében? Ez nagyon izgatott. Sokan a film vetítése után meglepődve kérdezték, hogy ez legális-e. Persze, hogy az. De ez a fogalom nincs benne a köztudatban, mindenki többnyire csak az ún. titkos örökbefogadásról tud.
filmhu: Feladata volt a filmnek, hogy tájékoztasson erről?
DGY: Ez nem egy megrendelésre készült propagandafilm, de ez is lehet a film egyik pozitív hozadéka. Végül is a filmkészítésnek mindig az a célja, hogy direkten vagy indirekten hasson a befogadóra.
filmhu: Hogyan választotta ki a filmben szereplő házaspárt?
DGY: A Gólyahír Egyesület karitatív jelleggel foglalkozik a nyílt örökbefogadással. (Az örökbeadó és az örökbefogadók megismerik egymást, és a rendelkezésre álló információk alapján dönthetnek) Nekik is érdekük volt, hogy elkészüljön ez a film, hogy minél több embernek tudjanak segíteni: a honlapjukon közzétettek egy felhívást. Ez a házaspár vállalta a forgatást, és én is nagyon jól tudtam velük dolgozni. A másik oldal, az életet adó anya személye jóval nehezebb, hiszen ezek általában titkolt terhességek, de végül Tímea is vállalta. Azt hiszem azért mentek bele a forgatásba, mert ezzel úgy érezték, másokon is tudnak segíteni. A házaspár a Filmszemlére is elhozta a kisbabát, majd kicsattantak a boldogságtól és ez mindent megér. Sokan kérdezték, hogy mi lesz akkor, amikor ez a gyerek szembesül a felvételekkel. De pontosan ez a nyílt örökbefogadás lényege: nincs titkolózás. Amikor a gyerek szellemileg alkalmas rá, mindent elmondanak neki. Az örökbeadó és az örökbefogadók megismerik egymást, és a rendelkezésre álló információk alapján dönthetnek. Az életet adó anya érdeklődhet a gyerek után a Gólyahír Egyesületnél, ahol még fényképeket is kérhet róla.
filmhu: Mennyiben más dokumentumfilmet rendezni, mint játékfilmet? A Gólyamese esetében témájából fakadóan az élet is alakíthatta a történetet.
DGY: Játékfilmben is nagyon szeretek improvizálni, de ott megvannak a biztos alapok, és csak ezekhez képest lehet változtatni, módosítani, mert komoly pénzbe kerül egy-egy forgatási nap. A technika már odáig fejlődött, hogy a Gólyamesét a végén teljesen egyedül csináltam. Kézbe vettem a félkilós digitális kamerát, amelynek a kezelése nem haladja meg a képességeimet, hiszen valaha operatőr szakot végeztem. Nemcsak az intim téma miatt, hanem a folyamatos improvizációs kényszer miatt sem volt lehetőség nagyobb stábbal dolgozni. A szülés időpontja például teljesen kiszámíthatatlan volt, hiszen Tímea veszélyeztetett terhes volt, a szülésre is csak nagy szerencsével értünk oda.
filmhu: A Filmszemlén a Gólyamese a legjobb rendezés díját nyerte. Mitől lesz egy dokumentumfilm jól rendezett?
DGY: A dokumentumfilmben alapvetően elvárható, hogy ne manipulálja a valóságot. Mint az a Gólyameséből is kiderül, ha nem muszáj, nem szeretek célirányos kérdésekkel riportokat készíteni. (A K1, K2 esetében például kénytelen voltam.) A dokumentumfilmnél az a fontos, hogy kiválasszuk azokat a szituációkat, amelyek a film szempontjából hasznosak, illetve létrehozzunk olyan szituációkat, amelyekben bizonyos dolgok megtörténhetnek. Nem megírt szövegeket mondanak, mégis a helyzet kihozza azt, ami esetleg rejtve bennük volt.
Egy-másfél hónap alatt készült a film, és nagyon sok minden történt a forgatás alatt: ki kellett választani, hogy mi kerülhet be a filmbe – mivel nem voltunk velük mindennap, szükség volt a sűrítésre. De nem volt olyan szituáció, amit ne vállaltak volna. Szerkezetileg nagyon fontos összetartó kapocs a folyamatos ide-oda autózás. Ez nem feltétlenül ilyen formában zajlott volna, ha nincs jelen a kamera, de mégsem a történet megerőszakolása. Megpróbáltam elérni, hogy amikor mennek valahova, akkor meséljék el egymásnak, hogy mi minden történt, de nem utasítottam őket, hogy pontosan miről is beszélgessenek. Egy játékfilm forgatókönyvében megírhatom, hogy „a főszereplő elsírja magát”, a Gólyamese esetében nem utasíthattam az apát, hogy sírjon, mégis - teljesen váratlanul - megtörtént.
filmhu: Mennyi forgatott anyagból állt össze ez az ötvenöt perc? Hogyan állt össze a költségvetés?
DGY: Körülbelül tizenkét óra, tehát forgattunk rendesen. Nagy előnye a kamerának és a nyersanyagnak, hogy anyagilag tulajdonképpen mindegy, hogy tíz vagy tizennégy napot forgatok. A film teljes egészében pályázati pénzből készült, körülbelül hatmillió forintból.
filmhu: Mit lehet tudni a film utóéletéről?
DGY: A kereskedelmi televíziók kivételével, akik számára ez a téma nem jelent reklámbevételt, minden egyes televízió vetíteni fogja. A Hír Televízióban már le is ment, a Magyar Televízióval és a Dunával a közel jövőben lesz megállapodás. A fesztiválnevezések is folyamatban vannak, egyelőre várunk az eredményekre.
Igyekszem képre fordítani az egészet - 4 x 100
filmhu: A Viszkis elé még egy produkció befér: egy tévéjáték Egressy Zoltán darabjából, a 4x 100-ból. Hogyan esett erre a darabra a választása?
DGY: Nagyon jónak tartom a dialógusait és az alaphelyzetét. Nagy kihívás, talán az egyik legnehezebb dolog, amit valaha csináltam. Hat színész egy szobában összezárva egy órán át - nem könnyű dolog. Az improvizációnak is kevés lehetőség jut, mert teljesen szöveghű akarok lenni az eredeti darabhoz. Tavasszal – nyáron forgatjuk Máté Gábor, Szirtes Ági, Bertalan Ági, Pelsőczy Réka közreműködésével. A két fiatalabb futót (Urbankovics Júliát és Érsek Obádovics Mercédest) a főiskoláról választottam ki - és a próbafelvételek annyira jól sikerültek, hogy a későbbiekben is szeretnék velük dolgozni.
filmhu: A 4 x 100 elég nagy színházi siker volt. Mi lesz a hasonlóság és a különbség a két feldolgozás között?
DGY: Nem akarok színházat csinálni, miközben ez egy színházi célokra készült szöveg: igyekszem képre fordítani az egészet. Egressy Zolival megbeszéltem, hogy külső helyszíneket, mozgalmasabb részeket illesszünk az anyagba.Így most Görögországban fog játszódni, ahol a történet szerint a lányok indulnak a világkupán – és szinte az egész történet itt játszódik. A filmen majd úgy látszik, mintha tényleg a színészek futottak volna, a mai digitális technika már lehetővé teszi.
filmhu: Mi a véleménye arról, hogy új életet próbálnak lehelni a tévéjáték műfajba?
DGY: Nagyon jó dolog, hogy végre újra készülgetnek tévéjátékok, de még mindig nem nagyon látni őket. Ehhez szükség lenne több olyan televízióra is, amely főműsor-időben vetíti ezeket a filmeket. Sajnos, ezért esnek ki azonnal a kereskedelmi televíziók, mert ők ezt nem képesek vállalni. Nagyon fontos lenne, hogy a tévéjátékokat is bevonják valahogyan ebbe a struktúrába.
Csak nálunk történhetett meg így - Viszkis
filmhu: Hogy áll a Viszkis? Összeállt már a forgatáshoz szükséges költségvetés?
DGY: Az MMK tavaszi pályázatán fogjuk megnevezni azt az utolsó összeget, amivel teljes lesz a költségvetés. Egyszer már nyertünk pénzt, de természetesen nem eleget, az előkészítési keretet használtuk fel a forgatókönyv fejlesztésére, fordítására, színészeket válogattunk, helyszíneket kerestünk, felkutattuk a produkciós partnereket.
Egy kanadai-amerikai koproducer révén úgy néz ki, hogy egy elég neves színészt sikerül megszereznünk a nyomozó szerepére, de még folynak a tárgyalások. Az már biztos, hogy a film kétnyelvű lesz, mert angol nyelvű színészek is közreműködnek majd benne.
Van román koprodukciós partnerünk is, hiszen a Viszkis Csíkszeredában született. A romániai forgatás a jelenlegi gyártási terv szerint nyolc-tíz nap, ehhez kerestem partnereket. Nagy segítségemre volt egy erdélyi rendező barátom, Szugyiczky István, aki összehozott két fantasztikus fiatalemberrel, Lénárd Andrással és Kurkó Gyárfással. Két nagyon nyitott fiatalemberrel találkoztam személyükben. Üzletemberek, akikkel mégsem egy vérre menő anyagi tárgyalást folytattam. A Viszkis ott született, rengetegen ismerik, egykori jégkorongos társai is ott élnek – mindenképpen részt akarnak venni a produkcióban, úgyhogy azonnal megírtuk az előszerződést. Ennek is köszönhetően, tart ott a produkció, hogy augusztus-szeptember környékén el tud indulni a forgatás.
filmhu: A Viszkis történetét mások is fel akarták dolgozni. Mi a véleménye a többi, Ambrus Attila életével foglalkozó filmről? (Egy amerikai újságíró, Julian Rubinstein riportregényben írta meg a Viszkis történetét, amelyből a Warner szeretne hollywoodi mozit gyártani, Johnny Depp főszereplésével. - a szerk.)
DGY: Először nagyon idegesített, hogy ki akarják húzni alólam a filmet, de aztán kiderült, hogy csak én rendelkezem a megfilmesítéshez szükséges személyiségi jogokkal. A Viszkis életéről szóló Rubinstein könyv valóban nagyon sikeres Amerikában, és ez végül nekem is jól jött. Nagy szerencse volt a producer keresésnél, mert hát kit izgatna egy magyar bankrabló története, de így, hogy a történetet kint is ismerik, pláne még Johnny Depp is érdeklődik, rögtön más a helyzet.
filmhu: A magyar nézőket miért izgatja a Viszkis története?
DGY: Ez a történet így történt, és csak nálunk történhetett meg így, és abban az időben és most is mindenkinek volt valamilyen véleménye a Viszkisről. Többnyire inkább pozitív, mint negatív. Hogy miért, ezt a csontot nagyon sokszor lerágták. Természetesen én nem akarom a Viszkist magasztalni, vagy pozitív példaként bemutatni, sem elvetemült bűnözőként beállítani.
A célom - megint csak az előzőekre utalva - a kiszolgáltatottság vizsgálata. Mennyire vagyunk kiszolgáltatva a tettünk, tetteink előtti sorsunknak, életünknek? Mennyire korlátozza a szabad akaratunkat? Csak ezek körbejárása után lehet szándékaim szerint elérni azt, hogy a nézők megismerjék a Viszkist, és ha nem is mentik fel, sajnálják meg, mint egy jobb sorsra érdemes embert. A vele történt dolgok talán magyarázatot adnak arra, hogy miért jutott ide. Ugyanakkor döntési lehetőség mindig van: mi is a „bűnnek” kisebb vagy nagyobb útjára lépünk folyamatosan. A döntés, hogy adott helyzetben éppen mit csinálunk: különböző hatások (gyerekkor, szülők, vagy azok hiánya) kérdése.
Egyébként a Viszkis nagyon jól ír: összesen négy könyv jelent meg róla, és az első kettő a naplója alapján készült – az én filmem is erre épül, természetesen fiktív elemekkel kiegészítve, de semmi olyan nem lesz benne, ami számára nem vállalható. Amúgy szeptembertől - az én javaslatomra, és Sváby András segítségével - a Dunaújvárosi Média Főiskolán fog levelezőn tanulni. Szeretném, hogy amikor kikerül a börtönből, akkor ne a semmibe érkezzen. Újságíró lesz.
filmhu: Milyen műfajú filmre számítsunk? Akciófilm, életrajzi film?
DGY: Nem akciófilm lesz, hiszen nem hihetetlen látványos akciók során rabolta ki a bankokat. Ez nem jelenti azt, hogy nem kapnak szerepet a bankrablások, lesz legalább hét, de különös humorral fűszerezve, ahogyan ezek valójában történtek. Legtöbbször egyedül dolgozott, de mindig volt egy furcsa körülmény, ami a kezére játszott. Ez tipikusan magyaros. Végül is ez Kelet-Európa. Ezt kell érezni a filmben is. Hogy mi lesz a műfaja? Egy színvonalas közönségfilmet akarok készíteni.
