2005. 08. 01. Géczi Zoltán
Natalie Cole számára a minőség sohasem opció volt, hanem szent kötelezettség; a felülmúlhatatlan dalszerző-előadó, Nat King Cole gyermekeként már kicsiny korában kitanulta a muzsika legbelső titkait, 11 éves korától kezdve adott koncerteket, terebélyes diszkográfiája pedig olyan lemezeket tartalmaz, melyek bármely gyűjteménynek kötelező darabjai.
Natalie Cole: Ask Woman Who Knows (2002)
A finom popzenével felütött jazz felülmúlhatatlan dívája 2002-ben adta ki első képesített koncertfelvételét, mely meggyőző erővel demonstrálja a kisasszony főbejáró érdemeit. Az Ask a Woman Who Knows az évtizedeken átívelő életmű kvintesszenciája, benne van minden, amiért olyannyira lehet szeretni ezt a csodálatos előadót: nagyszerű dalok, tengernyi zeneiség, utánozhatatlan tehetség és elegancia, mély alázat és jó értelemben vett profizmus.
|
"Érti a nagy amerikai daloskönyv lényegét." |
Pompás szerzemények sorjáznak a koncerten, az ősöreg jazz-sztenderdek közt modernebb, poposabb dalok is előfordulnak; a
Let's Face the Music and Dance másodikként, a címadó szerzemény harmadikként hangzik el, eggyel később következik a megunhatatlan
My Baby Just Cares for Me, majd a tüneményes érzékenységgel előadott
It’s Crazy - a setlistre panasz nem lehet, a szelekció minősége tényleg lehengerlő. A színpadkép bölcs módon mentes a sallangtól, énekesnő, zongorista és karmester elől, a nagyzenekar hátul; Natalie Cole röviden vezeti fel a dalokat, tisztelettel említi az eredeti szerzőket és előadókat (Nina Simone, Sarah Vaughan, Dinah Washington, Peggy Lee, stb) - duma és látvány helyett a muzsikán van a hangsúly.
A fellépés meglepetése a nagyszerű Diana Krall vendégszereplése, aki teljes zenekarával megtámogatta az egyébként sem feledhető estét (a vokális jazz kanadai szupersztárjának Nat King Cole iránti kötődése közismert, a hölgy 1996-ban teljes albumot – All for You - szentelt a géniusz dalainak). A csodálatos Diana Krall először egy Gershwin szerzeményt ad elő (S’Wonderful), majd mosolyogva konferálja fel a koncert legpompásabb tételét, az új ruhában visszatérő Natalie Cole társaságában előadott Route 66-t.
|
Jazz-duett: Diana Krall és Natalie Cole.
|
Apu talán leghíresebb, ezerszer is feldolgozott szerzeményét –van, ki nem ismeri?- nemigen játszották még ily ihletett és szexi módon: Natalie Cole és kanadai kolleganője hangilag remekül kiegészítik egymást, gátlástalanul élvezik a kollaborációt, finom manírokkal, elbűvölő megoldásokkal pakolják tele a vokális részeket, Anthony Wilson gitárjátéka pedig hibátlanul simul a zongorához és a nagyzenekarhoz. Egy tökéletes dal egyedülálló interpretációját láthatjuk - hallhatjuk, zseniális és mosolygós zenészek előadásában, pusztán ezért is megéri beszerezni a kiadványt. Diana Krall néhány dallal később még visszatér a
Better Than Anything-re, melyet hajdanán együtt énekeltek lemezre, de a további játékidőt Natalie már nem adja át másnak, hisz bőséggel akadnak dalok a tarsolyában, melyeket érdemes megosztani a közönséggel. Az
I'm Glad There Is You ábrándos éneke, finom vonóskara és lusta trombitaszólója méltó módon zárja a koncertet, majd dívánk finoman elmorzsol egy könnycseppet, kecsesen meghajol, és búcsút int a közönségnek, miközben a zenekar az utolsó taktusokat játssza.
|
Látványos lebegés a nemzetközi jazz-vizeken.
|
A koncert hanganyagát a Verve Records gondozta; az, ki valaha is foglalkozott komolyan a zenével, tudja, hogy a kiadó neve fél évszázada garancia a minőségi hangfelvételre. A dvd előnye a sima cd-vel szemben, hogy tartalmazza a koncert teljes hanganyagát – a kompakt diszk 13 dala helyett 18 felvételt préseltek rá-, hanyagolható extraként egy interjú is akad a korongon. Az
Ask a Woman Who Knows képi szempontból teljesíti a kor elvárásait, a hangsáv pedig – szerencsére! - mentes az utóbbi időszakban készült Natalie Cole lemezek érthetetlen típushibájától, a sikítozós, plasztik hangzású rézfúvósoktól, illetve a helyenként kórosan túlzengetett énektől. Eme dvd hangja több mint tisztességes munka, s bár a világ egyetlen hangmérnöke sem küszöbölheti ki a digitális hanghordozók nyilvánvaló hibáit és hiányosságait, a koncertet nyugodtan lehet nagy sztereókészülékkel hallgatni, a tapasztalt fülű kollégák sem fogják kikapcsolni a lejátszót holmi halláskárosodásra hivatkozva. A nagyzenekar tere és színpadképe egészséges, az ének kellően részletezett, a hangszerek sem folynak össze. A menürendszer átlátható, a szolgáltatások közt opcionálisan találunk Dolby Digital 5.1 és Dolby Digital 2.0 Stereo sávokat, talán érdemesebb az utóbbit bekapcsolni a zeneibb élmény végett - kitérve a kiadvány egyetlen technikai hiányosságára, kötve hiszem, hogy nem lehetett volna rázsúfolni a korongra egy PCM Stereo hangsávot.
Az
Ask a Woman Who Knows zenei szempontból nem iránymutató vagy falrengető koncertfelvétel, de roppantmód szerethető és univerzálisan élvezhető kiadvány, garantáltan öröme lesz benne mindenkinek, kinek van füle a muzsikához: a jazzrajongók számára a klasszikus dalok értő tolmácsolása, a minőségi popzene iránt elkötelezettek eleganciája és könnyedsége okán bolondulhatnak belé.
Dallista:
I Haven't Got Anything to Do,
Let's Face the Music and Dance,
Ask a Woman Who Knows,
Tell Me All About It,
My Baby Just Cares for Me,
So Many Stars,
It's Crazy,
More Than You'll Ever Know,
'S Wonderful (Diana Krall),
Route 66 (duett Diana Krall-lal),
Soon,
I Told You So,
I'm a Woman,
I'm Beginning to See the Light,
Calling You,
Better Than Anything (duett Diana Krall-lal),
This Will Be,
I'm Glad There Is You.