Az alig másfél órás megbeszélésre heves viták reményében érkeztünk, hiszen az utóbbi években szinte szakmai közhellyé vált az animációs szakma – elsősorban generációs alapú – megosztottsága. Amint arról a filmhu is több ízben beszámolt, a MANIFESZT elnevezésű érdekvédelmi szervezet Patrovits Tamás vezetésével változásokat sürget, amelyek lényege, hogy a szakmán belül nagyobb teret kellene biztosítani a fiatal alkotók számára. A legutóbbi MMK-döntések nyomán is felszínre került a vita, hiszen a MANIFESZT erős túlsúlyban érzi az idősebb rendezők által fémjelzett produkciók számára odaítélt pénzeket.
A kérdés – tekintve hogy az agilis fiatalok ezúttal vagy távol maradtak, vagy hallgattak – csak érintőlegesen került szóba, akkor is elsősorban Durst Györgynek köszönhetően. A producer - aki állítása szerint egyre több animációs filmet szeretne életre hívni - inkább technikai aspektusból közelítette meg a kérdést; javaslata szerint létre kell hozni egy pénzügyi alapot az új technikákkal készülő animációk támogatására. Elsősorban nem is az alkotás folyamatának megsegítésére lenne szükséges ezt az összeget fordítani – fejtette ki Durst, hanem az elkészült filmek utómunkáira, fesztiváloztatására, hiszen az animációs rövidfilmeknek elsősorban a nemzetközi filmes eseményeken van esélye sikereket elérni.
Durst felvetése sok vitás kérdést érint, amelyekre kisebb-nagyobb tanácstalansággal tudtak csak az animációs szakkollégium tagjai mit mondani. Lehotay Zoltán, a szakkollégium tagja úgy reagált, hogy ők lennének a legboldogabbak, ha minél több forradalmian új technikával készülő film terve érkezne, de sajnos nincs így. Ráadásul Lehotay szerint a digitális technikák és a pályázás viszonya sokszor etikai kérdéseket is felvet, hiszen nem egy flash-animációs munka költségvetési tervében megjelenik a fázisrajzoló mint tétel. Erre Dursték kórusban válaszolták, hogy a pályázati formanyomtatványon szereplő rubrikából kénytelenek kiindulni, a szakkollégium pedig erre úgy reagált, hogy „nem áll rendőr a nyomtatvány mellett”. „Ja akkor legközelebb átsatírozzuk” - mondta Durst.
Több filmes nevében szólalt fel például a témához kapcsolódva Macskássy Katalin, aki szeretné, ha megoldódna az a tarthatatlan helyzet, hogy az animációval foglalkozó szakembereknek illegális szoftvereket kelljen használniuk, és szintén közös igényként merült fel annak a tévhitnek az eloszlatása, hogy számítógépen szinte fillérekből lehet animációt gyártani, ugyanis magán a gépen kívül hivatalosan meg kell fizetni minden szoftver árát, amelyek közül nem egynek milliós nagyságrendű a piaci ára. Ezek támogatására a jelenlegi rendszer keretei között nincsen mód.
Ahogy az összes szakkollégiumi konzultáción, itt is szóba került a pályázati bürokrácia egyszerűsítése, hiszen a producerek állítása szerint egyes papírokat több ízben kell leadni – szerintük teljesen értelmetlenül. A szakkollégiumok közös érve, hogy a pályázatok formai kiírása nem az ő hatáskörük, ez pedig azt sejteti, hogy jó ideig nem várható változás. Lehotay Zoltán saját s nem a szakkollégium nevében szólva jegyezte meg, hogy számtalan gyenge minőségű pályázat érkezik hozzájuk, amelyek sem tartalmi, sem formai szempontból nem ütik meg a mércét. „Egy féloldalas szinopszisból nem lehet megállapítani, milyen lesz egy animáció” - tette hozzá Szemadám György, a szakkollégium elnöke.
Az alkotók válasza, hogy tervekkel, layoutokkal színesített pályázás eleve költséges mulatság. „Be lehet adni ezentúl a terveket dvd-n is, megnézik azokat?” - merült fel a kérdés. „Természetesen, eddig is mindent megnéztünk” - felelte egybehangzóan a szakkollégium, ami szemmel láthatóan meglepetésként érte az alkotók többségét. A kommunikációs zavarokra reagálva mondta Tóth Erzsébet, az MMK főtitkára, hogy „ne játsszuk a második világháborút, amikor mindnyájunknak számára egy a cél: hogy jó animációk szülessenek.” - hozzátéve, hogy annak idején a Nyócker-rel kapcsolatban is nyitottak voltak, és elfogadták a film demo változatát a pályázatnál.
Az animációs szakma számára rég óta nem tisztázott kérdés a játékfilmekhez való viszony, amelyet jórészt az MMK-szabályoz. A Közalapítvány részéről értetlenség fogadta, hogy az egészestés animációs tervekkel miért nem a játékfilmes pályázatra jelentkeztek, ahol sokkal nagyobb a keretösszeg. Mikulás Ferenc, a Kecskemétfilm vezetője kritizálta Filmuniót, amely szerinte nem küldi a filmeket megfelelő rendszerességgel fesztiválokra, így ez a feladat is a stúdiókra vagy magukra az alkotókra hárul. Mikulás szintén sérelmezte, hogy amíg Muhi András és az Inforg – Mikulás szerint helyesen – kapott filmes műhelyfejlesztésre 4K-s támogatást, addig a Kecskemétfilm egyszer sem, tehát a kecskemétiek vezetője szerint az animációs és játékfilmes szakma nincs azonos súllyal kezelve.
Az előző témához kapcsolódva vetette még fel Macskássy Katalin, hogy ideje lenne kitalálni a Filmszemle műsorába hogyan tudnának bekapcsolódni az animációs filmek - akár versenyprogramként, akár információs vetítéssorozat formájában. A szakkollégium rögtön visszadobta a kérdést, hiszen állításuk szerint a tervezetet éppen Macskássyéknak kellett volna megírniuk, de eddig nem tették. Az is kiderült, hogy a filmek jogait illetően éppen olyan általános tanácstalanság tapasztalható (Szomjas György szerint jelenleg valahol az ÁPV Rt. háza táján keresendők a jogok), ami az összes többi műfaj esetében is; ugyanez a helyzet a normatív-támogatások problémáival - ezek kiszámíthatatlansága már a játékfilmes konzultáción is megvitatásra került.
