Kapcsolódó anyagok

Nem-fikciós gyöngyszemek

Végül essék néhány szó az idei Mediawave talán legizgalmasabb alkotásáról, José Padilha Bus 174, című filmjéről. A Rio de Janeiro egyik buszát elrabló és a túszokkal egyetemben néhány órára országos médiasztárrá váló utcagyerek történetét dokumentáló film Hitchcock mesterműveit megszégyenítő pontossággal adagolja a feszültséget, ami dokumentumfilm esetén nem kis bravúr. A film - miközben áttekintést nyújt a riói utcagyerekek helyzetéről és a főhős rövid, de szenvedésekkel teli élettörténetét is elmeséli - magát a túszdrámát dokumentálja a helyszínre érkező tv-csatornák felvett anyagai, valamint az érintettek visszaemlékezései segítségével.

Annak ellenére, hogy egy megtörtént esemény utólagos rekonstrukciója zajlik, a film képes pillanatról-pillanatra adagolni az információkat, és így 120 percen keresztül izgalomban tartani a nézőt: vajon hogyan is végződik minden idők legabszurdabb terrorcselekménye? A médiát tudatosan felhasználó terrorista született meg a 174-es buszon, aki szinte vérontás nélkül több órán keresztül sakkban tudta tartani Brazília kormányát, rendőrségét, hadseregét, az elit kommandós alakulatot is beleértve. Az életének 20 teljes évén át levegőnek nézett, a társadalom felsőbb rétegei által totálisan ignorált fiatalember elkeseredett és eleve kudarcra ítélt kitörési kísérletében egy egész kor globális szintű rémisztő víziója mutatkozik meg. Csak a Bus 174-ért is érdemes leugrani Győrbe, hiszen ki tudja lesz-e még látható valaha is itthon. Aztán persze könnyen ott ragad az ember.