Teszler Tamás: A projektalapú alternatív filmterjesztő formáció kifejezést találtam ki rá. Ebből az alternatív a hagyományostól eltérő vetítési csatornákra vonatkozik. Ezekből egyre több van: színház, filmklub, lakás vagy bármi egyéb. Az alternatív terjesztésnek persze lehet helyszíne a mozi is, hiszen a legoptimálisabb vetítési körülmények mégiscsak itt vannak. Nem magától az intézménytől, hanem a személytelen, üzemszerű moziforgalmazástól akarunk eltávolodni, a vetítések közösségi jellegét erősítve.
Molnár Kata Orsolya: Nem egyszerűen csak megmutatni szeretnénk a filmeket, hanem kiterjeszteni is őket, intermediális kísérőrendezvények segítségével.
Mire kell érteni a projektalapú meghatározást?
T.T.: Olyan filmeket választunk, melyekkel tudunk azonosulni, melyeket magunkénak érzünk, és ezért szeretnék őket eljuttatni a közönséghez. Ehhez egy speciális csatornakombinációt állítunk össze. Az egész úgy jön létre, mint egy projekt, aminek van megtervezett eleje, közepe, vége.
Hányan vagytok a csapatban?
T.T.: Van két alappillér, Kata meg én, és rajtunk kívül harmadikként egy kis csapat, aki besegít.
Jeles András: A rossz árnyék (fotó: Soldivision)
A Soldivisiont megelőzően Tamás dolgozott az Ernelláék Farkaskénál lakásvetítéses forgalmazásán is, ami igen népszerűnek bizonyult. A korábbi tapasztalatok alapján mi az alternatív vetítések sikerességének kulcsa?
M.K.O.: Az alternatív forgalmazás sikerét leginkább a diskurzus jelentheti. Nem tervezünk popcorn-filmeket bemutatni, mert azok nem igényelnek továbbgondolást. Olyan alkotásokat választunk, melyek alkalmasak megvitatásra, mi pedig lehetőséget és a megfelelő közeget teremtünk ehhez. Nemcsak verbálisan, beszélgetésekkel, hanem a társprogramokkal is igyekszünk megtalálni a kapcsolódási pontokat, így biztosítva egyfajta értelmezést a filmhez. Nem szeretnénk elengedni a néző kezét a főcím végével, inkább arra kérjük, hogy éljen együtt egy kicsit a művel, gondolkodjon róla és ossza meg az alkotókkal is, hogy mit élt át.
T.T: Az biztos, hogy a közösségi élmény és az alkotóval való személyes kontaktus nagyon vonzó a közönség számára. Úgy látjuk, hogy az embereknek van igénye a filmnézés hagyományostól eltérő módjaira is. Az Ernelláék esetében a sikerhez hozzájárult az is, hogy a film nagyon jó csillagzat alatt született, ami még akkor is ritka, ha egy olyan tehetséges alkotóról van szó, mint Hajdu Szabolcs. Az pedig kifejezetten adta magát, hogy egy lakásban játszódó filmet lakásokon vetítsünk. A közönség nagyon nyitott volt rá, de ehhez kellettek a film fesztiválsikerei, Hajdu Szabolcs rajongói bázisa, és hogy a vetítések megelőzzék a moziforgalmazást. Az Ernelláéknál minden összeállt, az ottani receptet azonban nem lehet továbbvinni változtatások nélkül egy másik projektre: minden filmhez saját stratégiát kell felépíteni.
Ami számotokra most Jeles András új alkotása, A rossz árnyék lesz. Hogyan került hozzátok a film?
T.T.: Sok jószándékkal és támogatással. Török-Illyés Orsi, az Ernelláék egyik főszereplője Jelesnél is játszik, ő ajánlott engem Medvigy Gábornak, a film operatőrének, akinek szívügye A rossz árnyék forgalmazói sorsa. Így kerültünk kapcsolatba a gyártóval, majd a Filmalappal.
Török-Illyés Orsolya Jeles András filmjében (fotó: Soldivision)
A Filmalaptól kaptatok támogatást a forgalmazásához?
T.T.: Igen, de mivel minden vetítésünk egy-egy rendezvény, nem a hagyományos forgalmazási támogatásra pályáztunk, hanem egy rendezvénysorozatokra beadható, egyedi elbírálású pályázaton indultunk.
Ahogy Tamás az előbb említette, az Ernelláéknál a lakáshelyszínre lehetett építeni. A rossz árnyékon milyen fogást találtatok?
M.K.O.: Többet is találtunk. Nagy hangsúlyt kap a filmben a képzőművészet, ezért a vetítések egy részét képzőművészeti bevezetővel fogjuk indítani. A másik ilyen „fogás” a Jeles-életműből adódóan a színház, és anélkül, hogy sokat lelőnék vele, annyit elárulhatok, hogy a filmnek van csillagászati vonatkozása is, így csillagvizsgálóban is fogjuk játszani.
Milyen távra tervezitek a rendezvénysorozatot, nagyjából hány állomással számoltok?
M.K.O.: Valószínűleg május közepéig-végéig fog eltartani a projekt. A rendezvények száma attól függ, hány közösséget tudunk megszólítani, hányan nyitottak a filmre. Minden vetítést olyan partnerrel csinálunk, aki örömmel fogadja és hozza a saját közönségét is. Elég jó aránnyal dolgozunk, a megkereséseink 70-80%-ból lesz is vetítés.
A rossz árnyék (fotó: Soldivision)
Hogyan zajlik egy ilyen megkeresés, miképp választjátok ki a megfelelő partnereket, helyszíneket?
T.T: Ebben is fontosnak tartjuk a személyességet. Eddig Budapesten, Szegeden és Szombathelyen tartottunk partneri vetítéseket, ahová olyan intézményvezetőket hívtunk el, akiket nyitottnak véltünk erre a filmre, illetve ők is ajánlottak olyanokat, akiket érdekelhet. Levetítettük a filmet, volt beszélgetés, így megmutattuk, mi az a folyamat, amit ők is végigélhetnek, ha elviszik ezt a filmet a saját közösségüknek.
M.K.O.: Ez alapján tudnak dönteni, és ha tetszik nekik, el lehet kezdeni közösen gondolkodni, hogy mit tudunk megvalósítani az adott tértben, mi az, amit mi biztosítunk, és mi az, amit ők tudnak hozzátenni. Ebből jön létre az ő közösségük számára legideálisabb csomag.
T.T.: Határozott célunk, hogy az adott közösség hozzá tegyen valamit a saját kreativitásából, szokásaiból fakadóan a rendezvényhez, hogy ezzel is differenciáljuk a vetítéseket.
Közönséggel is teszteltétek a filmet és a kapcsolódó eseményt?
M.K.O.: Volt már három elővetítésünk. A rossz árnyék elég komplex film, aktív részvételt követel a nézőtől. Viszont az egyértelműen kiderült, hogy egészen másképp működik, ha a közönség nem rohan el rögtön a vetítés végén, és nincs magára hagyva a gondolataival. A beszélgetések során egészen új dimenziói nyílnak meg a filmnek. A nézők közül sokan még az esemény után is maradtak és tovább beszélgettek a látottakról. Fontos, hogy elindítsuk ezt a fajta párbeszédet, mert ez különbözteti meg igazán a művészet hatását a szórakoztató termékétől.
A rossz árnyék (fotó: Soldivision)
Hogyan vezetitek fel A rossz árnyék premierjét?
T.T.: Mivel szeretnénk a magyar filmkultúra ápolásához is hozzájárulni, nemcsak elhozzuk a nézőkhöz a filmet, hanem a kontextust is megkíséreljük kibontani. Jeles András a magyar filmtörténet meghatározó alakja, alkotói pályájával is érdemes bővebben foglalkozni. Ezért A rossz árnyék bemutatója előtt közvetlenül retrospektív vetítést rendezünk a Kino moziban (február 26-27.), ahol öt nagyjátékfilm, egy dokumentarista kísérleti film és két rövidfilm is látható lesz tőle. Ezen felül a bemutató napján az ELTE filmtanszékének szervezésében Jeles András-konferenciát is tartunk.
Tudjátok már, hogy mi lesz a következő projekt?
M.K.O.: Tárgyalunk Lichter Péterrel a The Rub című filmjéről, ami jelenleg kint van a Berlinalén. Nagyon örülnénk, ha összejönne az együttműködés.
A rossz árnyék (fotó: Soldivison)
Hogy látjátok, fenntartható hosszútávon a működés úgy, hogy inkább az egyedi jellegre helyezitek a hangsúlyt a nagyüzemi vetítés helyett?
M.K.O.: A hagyományos forgalmazásban naponta tucatszor is lejátszanak egy filmet, ha lenne rá igény, lehet, hogy mi is csinálnánk. Az exkluzivitás viszont szintén vonzóerő, ami pont az összetevők egyedisége miatt valósul meg, minden eseményünkön más a helyszín, a kísérőrendezvény és a közönség is.
T.T.: Minél nagyobb az üzem, annál személytelenebb a működés. Mi kisebb mennyiséggel dolgozunk, de ez több munkával is jár. Ugyanakkor bízunk benne, hogy az odafigyelésből értéktöbblet adódik, ami fenntarthatóvá teszi a vállalkozást. Az alternatív terjesztést szoktam kézműves terjesztésnek is nevezni, mert tényleg az kell hozzá, hogy az ember maga foglalkozzon minden egyes vetítéssel, minden egyes nézővel.
A Soldivision soron következő vetítései, eseményei a Facebookon oldalon találhatók.
Borítókép: Teszler Tamás (fotó: Major László)/Molnár Kata Orsolya
