Az apa három lánya egy szűk, de kedves manhattani lakásban játszódik, ahol a haldokló apa körül gyűlnek össze a családtagok. Valójában nem őt jöttek elkísérni, és egymással sem tudnak mit kezdeni. A halált izgalommal várják, holott rettegnek tőle. Rohannának tovább a hétköznapokba, de fogalmuk sincs, lesz-e erejük folytatni. Az apa haldoklik, de valójában senki nem tudja, mi lesz ennek a vége. Lehet, hogy egy nap szó nélkül talpra áll, de az is, hogy örökre ott marad az ágyon fekve, gépekhez kötve. Pont, mint a halál előtti percekben, minden kétséges, minden ellentmondásos, minden abszurd, megfejthetetlen és időtlen ebben a különös határhelyzetben.
„Akkor minden oké? Mármint ezt leszámítva. Egész jól néz ki. Rosszabbat vártam” – monologizál gépiesen Carrie Coon (A fészek) egy tojáshéj színűre festett fal előtt, karba tett kézzel, sötétkék garbóban, színpadiasan megnyúlt arccal. Egy pillanatra mintha Hannah és nővérei New York-i lakásában ülnénk, de puszta Woody Allen-koppintásnál jóval nagyravágyóbb Azazel Jacobs filmje: egy széthullott család fragmentált, szokatlan portréja, tele megválaszolatlan kérdésekkel, ki nem mondott érzésekkel, vázlatos figurákkal és üres tekintetekkel, az elénk táruló kép mégis lebilincselő.
És elsősorban a három főszereplő (Coon, Elizabeth Olsen és Natasha Lyonne) játékának köszönhetően az. Úgy teszik fokozatosan egymáshoz egyre hasonlatosabbá a három testvért, az általuk játszott három főszereplőt, hogy egyáltalán nem igyekeznek összekötni őket, kapcsolatot teremteni az általuk játszott figurák között. A három nővér három külön univerzum, közben el is beszélnek egymás mellett, mintha a közös jeleneteket is úgy vették volna fel, hogy a három színésznő nem találkozott egy térben. Mintha csak az orruk elé monologizálnának, vagy casting közben igyekeznének felderíteni a karaktereket. De nincs ebben semmi esetlegesség. Az elidegenítő színészi játék ismerős lehet már a rendező korábbi filmjeiből, a Patrick Dewitt regénye alapján készült Francia kiútból, a Momma’s Manből, a Szeretőkből is, de itt végre tényleg kiváló a casting és a három színész úgy felesel egymással, ahogy az a korábbi filmek szereplőinek nem sikerült. Még a banális közhelyek (az idősebbik lány a család fekete báránya, a hospice ápoló neve Angel) is kevésbé világítanak ebben a filmben, marad a középpontban a három testvér szövevényes, különös, nevetséges, helyenként mégis megrendítő kapcsolata.
A sorozatokat, kis- nagyjátékfilmeket egyaránt jegyző Jacobs valójában összes fontosabb korábbi témáját elrejtette ebben a filmben: a groteszk találkozást a halállal (valójában annak épp ellenkezőjét, amikor úgy szembesül valaki a halállal, hogy egy pillanatra sem hajlandó arrafelé fordítani a tekinteté, ez volt a Francia kiút kiindulópontja is), az azzal való szembenézést, hogy az elvesztett személyt cseppet sem ismertük (Sorry For Your Loss) és a minden krízishelyzetben gyermeteg módon megnyilvánuló felnőttek groteszk portréját (Szeretők). Jacobs filmjeiben a családi kapcsolatok eleve elrendelten katasztrofálisak (Momma’s Man), minden érzelem eltúlzott, a ragaszkodás visszatartó, a másikról való leválás viszont egyenlő a kapcsolat lenullázódásával. Ahogy a korábbi filmeknél, most a három nővér közötti kapcsolatban is van valami ellentmondásos és beteges – megnyilvánulásaik szélsőségesek, érzéseik viszont sekélyesek.
Az apa három lánya a felszínen érzelmes gyásztörténet. A három nővér összegyűlik a haldokló apa lakásában, egykori otthonukban, hogy a férfit utolsó napjain elkísérjék. Valójában nem kísérnek senkit, egyikük csak naphosszat füvezik a szobájában és próbál tudomást sem venni a tragikus végkifejlet közeledtéről, a másik erőlködve szorongatja a haldokló kezét, és szinte önmagát is kiröhögi, annyira próbál jelen lenni a pillanatban, a harmadik alig várja, hogy vége legyen az egésznek és mehessen haza intézni a családja ügyeit. Mindhárman sürgetve várják a véget, és közben a haldokló férfit nem is látjuk: az ő jelenlétéről csak szobájának félig nyitott ajtaja, az állapotát kísérő monitorok csipogása tanúskodik. A haldokló már rég eltűnt, és a gyász is elkezdődött jóval a halál beállta előtt.
Egy előfeltétele van annak, hogy képesek legyünk átsegíteni a saját szüleinket a halálon, ez pedig az, hogy magunk is felnőttünk, Az apa három lánya történetében pedig azért rejlik annyi abszurditás, mert szinte az összes jelenet azt támasztja alá, a három főszereplő képtelen közel kerülni egymáshoz, saját magához, a haldokló apához. Kétségbeesett igyekezetükben egyre inkább gyermeteg dolgokat művelnek. Hiába lélegeznek mélyeket, ahogy a jógaórán tanulták, hiába intézik el körültekintően a papírügyeket, főznek meleg ételt és felügyelik a hűtő tartalmát, a magabiztos felszín mögött kicsinyes érzések és éretlen megnyilvánulások rejtőznek. Így kerül elő a dohányozni tilos tábla tövében minden este egy spangli, így ömlenek ki a vacsoraasztalnál a nyers indulatok, és így bújik elő végül a végig ott kísértő, láthatatlan apa.
Jacobs korábbi filmjeiben is megfordultak szellemek, viszont a Francia kiút macskabőrbe bújt halott férjénél jóval kifinomultabb, bonyolultabb formában jelenik meg most a misztikum. Már a helyszín, a manhattani lakás is hátborzongató: miközben egy letűnt világ, egy nem túl kivételes, középosztálybeli élet hétköznapi helyszínei ezek, a szűk folyosók, praktikus lakásbelsők talányosak, félelmetesek. Nem tudjuk, milyen szenvedés van a titokzatos, kórteremnek berendezett hálószobában, ahogy azt sem, milyen drámák zajlottak le itt korábban, nem ismerjük az itt lakó férfi szokásait, életét, sőt, még az arcát sem a film utolsó negyedéig. Nem tudjuk, milyen hangon szólt a lányaihoz kényelmes, de nem épp esztétikus bőrfotelje mélyéről, ahogy az sem derül ki, milyen volt a kapcsolata a távolabb élő gyerekeivel.
Végső soron maga a film is ugyanúgy viselkedik, mint a hősei: amikor már úgy tűnik, hogy a főszereplők szeretik egymást, kiderül, hogy igazából gyűlölnek mindenkit, amikor már úgy tűnik, hogy a fim végképp az abszurd felé veszi az irányt, akkor alakul át komoly drámává. Az eltűnés motívuma pedig végig olyan erős, hogy egy ponton elbizonytalanodunk, nem átverés, káprázat-e a virrasztástól megvakult három nő elméjében, hogy az apjuk még mindig a szomszéd szobában tartózkodik. Van ebben a szűk kis térben valami kijózanítóan realista, közben mégsem evilági, borzongatóan sejtelmes. Várják a végét, de a vég mindegyikük számára felfoghatatlan.
Az apa három lánya elérhető a Netflix kínálatában.
