Novák Emil: Idén, mint minden évben, két részből áll az Aranyszem: a zsűri megtekinti a benevezett filmeket és közülük kiválasztja a nyerteseket, minden évben tartunk egy mesterkurzust is, párhuzamosan az operatőrök versenyével. Idén Dávid Zoltán operatőrt hívtuk meg, aki 1988-tól Amerikában él. Ő két napon keresztül fog foglalkozni a fiatalokkal. Az első napon, csütörtökön, az Uránia moziban beszél majd az életéről, szakmájáról, művészetéről, a második napon pedig műtermi szakmai gyakorlatra kerül sor. Erre olyan túljelentkezés volt, hogy sajnos nem tudtunk minden jelentkezőnek helyet biztosítani.
Filmhu: Bemutatnád a Filmhu olvasóinak Dávid Zoltánt?
N. E.: A nyolcvanas években olyan jelentős rendezőknek volt az alkotótársa, mint Gothár Péter (Idő van, Tiszta Amerika), de dolgozott Müller Péter első filmjében, továbbá Szirtes Andrással és Szabó Ildikóval is. Meghatározó karakter volt, aki nagyon erőteljesen robbant be a magyar filmiparba, olyan sikeresen, hogy rögtön a Tiszta Amerika után amerikai filmekre kapott megbízást és ott folytatta szakmai életét. Dolgozott játékfilmekben, majd saját céget hozott létre, amiben reklám- és dokumentumfilmekkel foglalkozik. Több mint 700 ilyen típusú alkotást készített az elmúlt években.
Filmhu: A gyakorlati workshop résztvevői mire számíthatnak?
N. E.: Világítással egybekötött kombinációs kameramozgásokkal fognak foglalkozni, de a különlegessége az, hogy általában az ilyen workshopokon kis díszleteket világítanak, itt viszont nagy teljesítményű lámpákkal nagyobb felületek lesznek megvilágítva, és nagyobb kameramozgások lesznek modellezve, például technokránnal. Tehát olyan eszközöket próbálhatnak ki a jelentkezők, amilyenekkel nem minden nap fognak találkozni az elkövetkezendő években.
Filmhu: Az idei Aranyszemnek is vannak évfordulósai.
N. E.: Igen, az idei év a Magyar Operatőrök Társaságának és minden magyar filmesnek egy fontos dátum, hiszen három kiváló magyar filmes 100. születési évfordulóját is ünnepeljük. Illés György az ötvenes évek elején a magyar filmoktatás egyik alapítója, és onnantól biztos pontja volt. Azok számára, akik őt már nem ismerték, fontos, hogy tudják, hogy többek között neki is köszönhetőek azok a hagyományok a magyar filmművészetben, amelyek az operatőri mesterséget olyan színvonalra tudták emelni, hogy a stábon belül szinte egyenrangú társa lett a rendezőnek. Rajta kívül Hegyi Barna is 100 éves lenne, aki egyidőben dolgozott Illéssel. Ő is tanított a Főiskolán, nagyon sok zseniális operatőr, például Tóth János került ki a kezei közül. A harmadik százévesünk Homoki-Nagy István, aki a természetfilmnek volt a nagymestere, a Ratkó-generáció természetfilmjeit készítette, például a Gyöngyvirágtól lombhullásigot. Ők három olyan mester, akiket a magyar operatőrök különösen fontosnak tartanak.
Filmhu: Róluk hogyan fogtok megemlékezni?
N. E.: Az idei Aranyszem nagyon családias ünnep lesz, pontosan azért, mert ők sem szerették a hollywoodi csillogást, sokkal szerényebb és emberibb viszonyok között tartották együtt a szakmát. Ennek megfelelően az idei díjátadó a magyar filmesek baráti összejövetele lesz, ahol az Operatőrök Társaságának tagjai néhány mondatban emlékeznek meg majd róluk.
