Nem vagyok a letiltás híve. Az orosz film felemelésének a híve vagyok. Ahelyett, hogy felrobbantanánk valamit, építsük a másik mellé az újat. Véleményem szerint az amerikaiak érdeke a mi hatalmas piacainkat elfoglalni. Az én érdekem meg az orosz film fejlődése is ezt kívánja. Ma: ami Párizsban megy, az megy itt is. Mindenütt az amerikai film. Korábban: itt az új külföldi film! Hatalmas sorok... Külföldi! Az sem volt fontos, milyen, csak hogy külföldi... Mi a titka a Szibériai borbélynak? A közelmúlt szegényes orosz filmjei után elszoktak az emberek az ilyesmitől, a gazdag, csillogó kosztümös történelmi látványtól, a tökéletes képtől és hangtól az orosz filmben. Mert ez olyan, mint az amerikai, csak a mienk, a mi Szibériánk, a mi junkereink... 25 hónapja megy telt házzal, ehhez hasonló soha nem fordult elő még. Kétszer felülmúlta már a Titanic bevételét, három és félszer a Mátrixét. Miért? A politikát a néző csinálja a moziban! Mert a néző ma már csakis a nagy történelmi, szép jelmezes, látványos orosz filmre megy be. Itt vannak ezek az alacsony költségvetésű szegény filmek, a harmincrubelesek, amelyből a felét még el is lopják... Mivel hassanak? Jó anyagra nincs pénz, jó színészekre nincs pénz, jó technikára nincs pénz. Hogyan sokkolják a nézőt? Pornográfiával. Ordenáré ordítozással. Kegyetlenkedésekkel..... Mert hang nincs, kép nincs, semmi sincs. De a filmgyártást nem lehet felemelni akkor, ha a moziba nem mehet be az asszony a gyermekkel. Ha nincs olyan film, ahová nem mehet együtt az egész család. Mert a film – beszélgetés a vásznon keresztül. Tarkovszkij, Kira Muratova, Joszeliani, Paradzsanov, German, mind-mind csak akkor létezhetnek, ha a filmiparban ott van mellettük Bondarcsuk, Gajdar, Danyelija, Jurij Ozerov. Nem azért, mert azok a jó rendezők, ezek meg a nem tudom, milyenek. Nem erről van szó. Hanem mert egyensúlynak kell lennie. Nem állhat az ebéd csak kaviárból...