Oláh Lehel: Egyből a Szemle után úgy éreztem, hogy el kell kezdenem forgatni, mert különben nem tudom mi lesz. Már úgy értve, hogy az Öt után, hat előttöt követően jó ideig nem csináltam semmit. Aztán mire elkészült a Dixi, eltelt két év, és nem akartam, hogy megint ez legyen, ezért elkezdtünk forgatni a budapesti lomtalanításokról super8-as nyersanyagra Gubera címmel. Ez egy négyévszakos film, tavaly télen kezdtük és most ősszel is forgatunk még egy etapot.

filmhu: Nem félsz attól, hogy ilyen kisebbségi meg homeless témákról már túl sokan túl sokféleképpen beszéltek?

O.L.: Az van ezzel a filmmel, hogy a Dixi után - ami tulajdonképpen végig van pofázva - ez most a képekről szólna. Magyarán nem feltétlenül a homelessekről. Tulajdonképpen az egész úgy nézett ki, hogy kimentünk és guberáltunk. Csak mi nem drótokat meg fémtárgyakat, hanem képeket. Ez jól hangzik nem? Dobóczi Balázs nagyon jó képeket vett fel, és nem csak arról, hogy mit dobálnak ki a népek, hanem a városról is. Majd meglátjuk... Szóval egy több műfajú, nem egyértelműen szocio, hanem egy kicsit lírai, egy kicsit road movie, de nem tudom rendesen körülírni, mert még nem láttam a musztert, ezért csak elképzeléseim vannak a film egészét és a vágást illetően. Pontos dolgokat csak akkor tudok mondani, ha már feldolgoztam az anyagot.

filmhu: És mi a helyzet a Sakk-makkal? Marad ez a cím? Azért kérdem, mert jól hangzik, csak egy kicsit játékos, és annál azért több van a filmben.

O.L.: Hát, én abszolút nem vagyok abban biztos, hogy ez lesz a címe... Sőt, igazából ezt a „sakk-makk”-ot csak viccből mondtam, Muhi András producer viszont erősnek találta az „Einstandot”. Én viszont amikor megnéztem a nyersanyagot akkor rájöttem, hogy ennek valóban Einstandnak kéne lenni. Emellett a ColorStar zene amit elterveztem hozzá úgy néz ki, hogy nem működik, és... bevallom ilyet még nem tapasztaltam, hogy valami, amit elterveztem ne működne.

Oláh Lehel: Sakk-makk
filmhu: Az egész sakk-téma egyébként honnan jött? Nekem Stefan Zweig Sakknovellája ugrott be azonnal, aminek ha a sztorija nem is, de a végső kicsengése nagyon hasonló a Te filmedhez.

O.L.: Én nem olvastam, ellenben többen beszéltek már róla, úgyhogy ideje lenne mégis megtennem. Előbb azonban befejezem a filmet, mivel eléggé kötött az anyag, és hiába a Sakknovella, nemigen tudok variálni. A „tesztvetítés” alapján úgy tűnik, hogy jó lesz, csak még meg kell csinálni a hangját. Még az is lehet, hogy az egészet kicsit átstrukturáljuk. Szóval most össze van rakva valahogy, de márcsak a zene miatt sem biztos, hogy így marad.

filmhu: És mit kell tudni a filmről?

O.L.: Parkban sakkozó bácsikról van szó, meg két kissrácról. Mindegyikük rendkívül érdekes, karakteres ember, kitűnően sakkoznak természetesen. A bácsikat hirdetés útján szedtük össze, van köztük olyan is, aki korábban az első osztályban sakkozott, igaz a kieső csapatban és csak egy idényt, de ezt büszkén újságolta. Tulajdonképpen csupa statisztával dolgoztam, nemhogy profi színész nincsen benne, de színész sem. Alapvetően egy némafilm, és mégis, valahol, ha úgy vesszük, beszélő fejek, mert a gondolataik valamilyen úton-módon megelevenednek előttünk.

filmhu: És abba nem akartál belemenni, hogy az egész film sakkszakmai értelmet nyerjen, esetleg, hogy különböző sakk-állásokat többlettartalommal ruházz fel? Hiszen a sakk nagyon fotogén, és elég jó szimbólum akár ilyen értelemben is.

O.L.: Abba semmiképp sem. Nem akartam olyan filmet csinálni, amit csak az ért, aki valamilyen szinten tud sakkozni. Mondjuk akkor megriadtam egy kicsit, mikor a forgatás előtt kiderült, hogy a két kissrác nem igazán tudja bemérni a dolog lényegét, ugyanis a szerepük szerint nekik elég komoly ismeretük van erről a játékról. De aztán ezt feloldottuk, és nem érződik semmi ilyesmi. Ugyanakkor a húgomnak - aki nem tud sakkozni - megmutattam azt a részt, amikor az egyik gyerek sáncol. Ő meg erre azt hitte, hogy hülyéskednek, holott én azt képzeltem, hogy ebből a srácok profizmusa fog lejönni. De ez a probléma szerintem nem lesz általános. Ez inkább a húgomra nézve botrányos.

filmhu: Előfordul, hogy a nők nem értik a sakkot, vagy legalábbis egy sánchoz úgy állnak, mint a futballban a leshez, nem?

O.L.: Azért ezt így nem mondanám. Persze a legtöbb, sőt az összes csajomat megvertem eddig sakkban, de engem mostanában legtöbbször egy 17 éves lány vert meg, méghozzá négyszer zsinórban úgy, hogy a negyedik játszmában felajánlotta a döntetlent, aztán mégis megvert. Pedig kocsmai szinten elég jól játszom.

filmhu: Ne haragudj, hogy még mindig Zweiggel nyaggatlak, de minden filmedben felfedeztem egy lágy utánérzést. Ebben a Zweiget éreztem. A Horribile dictuban R.D.Laing-et, emellett beszélnek veled kapcsolatban Bunuelről, újhullámról meg a Budapesti iskoláról. Hozzáteszem a Te stílusod mindig feloldja és árnyalja  ezeket, de mégis ott vannak... Ezek tudatosak?

O.L.: Nézd, mint már mondtam a Zweiggel nem tudok mit kezdeni, mert nem olvastam. A Horribile dictuban használtam Laing-et meg Shakespeare-t is, nyilván ez azért tűnt fel. Aztán amikor az Öt után, hat előtt elkészült a francia zenékkel, mindenki jött ezzel, hogy francia újhullám. A burzsoázia diszkrét bájából meg használtam egy szót, azt a bizonyos ,,zúzlék’’-ot, úgyhogy ez egy vállalt dolog. Viszont ez az utánérzés nagyon rosszízű szó nekem...

filmhu: Nevezzük hasonlóságnak...

O.L.: Nyilván amikor filmet csinálok, akkor van egy-két dolog amiből táplálkozom, de ezek nem feltétlenül tudatosak. Lehet, hogy annak kéne lennie... Remélem, hogy így hiteles.
 
filmhu: Nem szoktak a stábból kikezdeni azért mert viszonylag csendes vagy, nem rohangálsz annyit, mint a rendezők általában? Ráadásul improvizálsz is.

O.L.: Bennem ez megvan, mármint az improvizáció, de nem érnek atrocitások. Ha már szóba került inkább azt nem szoktam meg, hogy ilyen szűk anyagból dolgozzam, mint a sakkos filmnél, mert szeretek a vágásnál is improvizáni. A Gubera viszont elég bő anyag lesz.

filmhu: Egyébként erre az évre valami egészen más terved volt, nem?

O.L.: Igen. Már nagyon régóta akarok csinálni egy kalandfilmet, de nem jön össze. Eddig az volt, hogy a forgatókönyvet nem sikerült megírni. Igazából nekem nem is kéne forgatókönyv, csak a kurátoroknak szükségük van rá, hogy olvasgassák, meg hát tudniuk kell, hogy mire adják a lóvét. Én vázlatból is tudtam volna dolgozni. Egy hosszú-kisjátékfilmpályázatra adtuk be, mert ott még nem igazán tartok, hogy nagyjátékfilmre pályázzak. Remélem azért jövőre ez is elkészül.

filmhu: És miről szólna?

O.L.: A mennyasszony elrablása és keresése...

filmhu: Bővebben?

O.L.: Hú, de nehezet kérdeztél! Hát... happy end a vége. Egészen pontosan tudom, hogy mi az utolsó kép, meg hogy mi az első. Nagyjából azt is, hogy mi történik közte, de ez még nem publikus.

filmhu: És akarsz majd egyszer nagyjátékfilmet csinálni?

O.L.: Mindenféle filmet szeretnék csinálni, minden műfaj érdekel, ebben benne van a nagyjátékfilm is, tévéfilm is. Utóbbival kapcsolatban azt tudom mondani, hogy magyar irodalmi adaptációkkal lehet pályázni. Csáth Gézától a Varázsló halálát majd elolvasom újra, és megnézem mit lehet vele kezdeni. Asszem’ egyszer már készült belőle valami, de az elég szar volt. Reklámfilmet tervezek még, de ez egyelőre szintén nem publikus.

filmhu: Szerepeid lesznek a közeljövőben akár filmben, akár reklámban?

O.L.: Elvileg potyautas leszek Nemes Gyula filmjében. Elmentem főszereplőválogatásra, majd kb. egy órás várakozás után, és miután Gyula elnézést és még egy óra türelmet kért mondtam neki, hogy „Figyelj, nekem nem kell ez a főszerep, hanem ha van valami kis szerep, akkor szólj, de most én elmegyek inni egy sört”. Most úgy tűnik, hogy talált nekem egyet, és úgy néz ki, hogy októberben forog is a film. Én nem vagyok igazából színész, viszont arra nagyon büszke vagyok, hogy Cannes-ban vásznon voltam a Gránátokkal... Aztán, ha nem jönnek össze a dolgok, akkor marad a Rock and Roll.