Ónodi Eszter: Picit szükséges volt, mert az Utolér-t követően rögtön elrepültem Berlinbe, hogy Deák Krisztinával befejezzem az Aglajá-t. Azóta már a Katona József Színházban is próbálok, tehát valóban, egy kicsit vissza kellett rázódnom gondolatban, de ez nem is baj, hiszen januárban még forgatok két napot, ekkor vesszük fel a filmet nyitó jelenetet a gyorsétteremben. (Az interjú 2010 elején készült - a szerk. )
filmhu: Az Utolér egy régi történet, olyan értelemben, hogy rendezője és írója is hosszú évek óta dolgozik rajta, és úgy tudom, mindvégig benned gondolkoztak, mint Margóban. Te ezt mikor tudtad meg?
ÓE: Ehhez képest elég későn, tavaly ősszel, amikor még az angol nyelv sem volt biztos, ahogyan az sem, hogy Margó vagy Alma leszek. Az angol nyelvű forgatás miatt eléggé leszűkült a szóba kerülő színésznők köre, és akkor Zsomborban felmerült, hogy esetleg Alma szerepét kapnám én, de a forgatókönyvet elsősorban Margóra olvastam. Már akkor is azt gondoltam, hogy mindkét szerep ad lehetőségeket, úgyhogy nem lobbiztam külön Margó szerepéért, de végül minden maradt az eredeti terv szerint, és Almát Bartsch Kata alakítja. A színháztól szerencsére el tudtak engedni, mert éppen az Aglaja miatt nem voltam benne az első bemutatóban, így lett egy üres főpróbahetem, és elmentem Miskolcra.
filmhu: Margó egy stramm, kemény anyatigrisként lép fel a filmben, aki mindent megtesz a fiáért. Te hogyan látod őt?
ÓE: Nagyjából ezt kaptam én is instrukcióként, de nem figuraszinten próbáltam megfogalmazni Margót: felvettem a ruháját, és mintha én lennék én, jöttem-mentem. Az Utolér-ben sokat mentem, és nagyon élveztem, mert egy akciófilmben vagy thrillerben tök jól lehet menni, gyalogolni, lépdelni. Egyébként éppen az angol nyelvű forgatás miatt volt egy pici távolságtartás magammal szemben, hiszen amikor az ember más nyelven beszél, akkor egy kicsit más ember is lesz. Ez kapóra jött Margó figurájához, emiatt nem éreztem szükségét annak, hogy most durva arcokat vágjak, mert ez egy kemény nő. Önmagában attól, hogy egy másik nyelvet beszéltem, máris egy másik figurává váltam.
filmhu: A színjátszás ilyenkor hogyan működik? Visszafordítod a szöveget, és azt fogalmazod meg a magad számára, vagy az idegen nyelvben keresel kapaszkodókat?
ÓE: A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy azt játszottam magamban, hogy én most valójában egy amerikai színésznő vagyok, aki éppen egy amerikai akciófilmet forgat, és ettől sokkal spontánabb volt számomra az egész. Lehet, hogy azért, mert jó a forgatókönyv és a dialógok, de nagyon természetesen jöttek a mondatok, helyzetek, nem is gondolkodtam egy idő után azon, hogy miért is nem magyarul beszélek, miközben Miskolcon voltam, meg azt mondtam, hogy Lukács, Mister Árpi és Fekete teacher.
filmhu: A forgatás során rendelkezésre állt egy dialogue coach, aki az angol kiejtésetekkel foglalkozott. Neked mi okozott nehézséget?
ÓE: Neil, a dialogue coach, azt mondta, hogy az én angolom a legjobb ehhez a filmhez, mert pont azt a kelet-európai akcentust beszélem, amire szükségünk van. Andy Hefler túl amerikai, Bartsch Kata túl cockney, mivel én soha nem éltem sehol, nekem ez maradt, és ez jön jól most. Neil nem is foglalkozott velem túl sokat, felmondta a szöveget, amit hallgatgattam, de nem görcsöltem rá különösebben. A filmbeli kisfiam, Daniel Tugwell viszont sokkal jobban beszél angolul mint én, hiszen angol az édesapja, úgyhogy leginkább ő húzott felfele, hogy próbáljak olyan szépen beszélni mint ő, hiszen mégiscsak az anyja vagyok a filmvásznon, és az angolszász színjátszásban a dialektus nagyon fontos szerepet kap, sokat mond el egy karakterről az, ahogyan beszél.
filmhu: A filmben fontos szerepet kap a fiaddal való kapcsolatod, mennyire volt más gyerekszínészekkel dolgozni?
ÓE: Az Aglajában is van egy kislányom, úgy látszik abba a korba értem, hogy mostantól mindig anyát játszom majd. Danó egyébként nagyon zárkózott fiú az életben, három mondatnál többet nem tudtam kicsikarni belőle, viszont amit csinál a vásznon, az annyira természetes és pontos, hogy semmit sem kellett korrigálni rajta, minden úgy volt jó, ahogyan magától csinálta.
filmhu: Sokszor elhangzik, hogy az Utolér egy sötét, súlyos dráma. Éppen a ti történetszálatok volt ebből a szempontból a legkeményebb, hiszen a fiaddal az eltűnt gyereket keresitek. Mennyit mondtatok el Danónak a film történetéből, mennyire volt tisztában azzal, mi is történik?
ÓE: Danó egy picit idősebb annál, mint amit a filmben játszik, kilenc évest alakít, de valójában már tizenkettő. Szerintem ő már értette, miről is szól ez a film, a kisebbik fiú, Dini nem annyira. Nagyon élvezte, hogy jégszekrényben kell feküdnie, hogy nem szabad megmozdulnia, és hogy a sminkesünk, Hilde festette rá a különböző zúzódásokat. Egy jó játéknak fogta fel, nyilván nem tudta, nem értette, hogy mi a sztori valójában. Danó talán már igen, de ő egy nagyon különös, bizonyos szempontból nagyon érett fiú.
filmhu: Te azonban pontosan tudtad mire megy ki ez a "játék". Anyaként mennyire viselt meg?
ÓE: Őszintén szólva, amikor Zsombor végül Margó szerepét adta nekem, kicsit fel is lélegeztem, mert Almát, így, hogy már van gyerekem, lehet, hogy képtelen lettem volna eljátszani. Persze lehet, hogy új határaimat fedeztem volna fel, de mindvégig benne lett volna a fejemben, hogyan fogom megcsinálni azt a bizonyos jelenetet, amikor megtudom, hogy mi történt a gyerekemmel. Ilyen szempontból biztosan tabudöntő az Utolér, de ha jó és érvényes filmet sikerül csinálni, akkor helyén lesz ez a dolog is.
filmhu: Akkor az a jelenet, ahol megszúrod az egyik szereplőt talán még könnyebb is volt, mintha azt a traumát kellett volna megmutatnod, amin Alma keresztülmegy?
ÓE: Technikailag pontosan kellett megcsinálni, hogy abban a pillanatban, hogy én lesújtok, a másik szereplő kimozduljon, rengeteg idő ment el arra, hogy ezt a kamera pontosan lekövesse. A pályámon már sokszor megfigyeltem, hogy a legnehezebbnek tűnő dolgoknál annyi mindenre kell koncentrálni, hogy végül el is felejtem, hogy egyébként mennyire összetett feladat. Zsomborban nagyon bírom, hogy annyira tud örülni annak, ahogyan a kés pengéje megcsillan, és hogy az ilyen véletlenek miatt választ majd egy snittet, az már másodlagos, hogy közben az én szemem hogyan csillan (nevet). Utolér a film címe, gyakorlatilag a hátunkkal játszunk, az üldözéses, követéses jelenetekben a kamera mindig a hátunk mögött van, úgyhogy a szemeink csillogása majd a bemutatón kap szerepet, de már azt is terveztük, hogy háttal fogunk meghajolni, hogy felismerjenek majd a nézők.
filmhu: Ez a sok jövés-menés, ütés-mozgás igényelt valami különleges felkészülést?
ÓE: Egy filmforgatáson általában minden nagyon lassan történik: a beállás, az átállás, hogyan követi le a szereplőt a kamera. Itt meg minden olyan gyorsan történt, jól csapódott be az ajtó, jól csikordult a fék, mehettem azzal a lendülettel. Én még nem csináltam ennyire lendületes filmet, ahol a figura is dinamikus és a dolog felvétele is. Különösebb kondit nem igényelt, de Deák Krisztánál elég komoly kiképzésben részesültem a nyáron, szóval nem kellett erre külön gyúrnom.
filmhu: A forgatókönyvben már az első jelenetben feltüntetik, hogy Margónak tetoválása van. Szerinted ez miért olyan fontos?
ÓE: Ez is olyan volt, mint a kardpenge megvillanása, Zsombor ragaszkodott hozzá, hogy Margónak legyen tetoválása. Az első jelenetben is kilóg az éttermi uniformis alól, ezért olyat kellett választania Hildének, a sminkmesterünknek, aminek van egy kis kunkori farka. Nincs ennek különösebb jelentősége, nyilván egyfajta keménységet kölcsönöz Margónak, valami furcsa, sötét múltat, mert hát van is bőven vaj a füle mögött.
