Orfeusz tragikusan fiatalon elhunyt feleségét, Eurydikét gyászolja, a nimfák és pásztorok kórusával együtt temeti az asszonyt. A férj hatalmas fájdalmát látva Ámor jelenik meg a színen és közli Orfeusszal, hogy lemehet az Alvilágba, és felhozhatja Euridikét, azzal a feltétellel, hogy nem pillant hátra, amíg fel nem érnek a felszínre. A férfi el is indul, több megpróbáltatás után meg is leli feleségét, azonban mikor a felszín felé mennek, a férfi nem tud ellenállni Eurydiké kérlelésének és visszatekint rá, az asszony pedig visszakerül az Alvilágba.
Kép az Orfeusz és Eurydiké című filmből
A mitológiai történetet először Christoph Willibald Gluck dolgozta át háromfelvonásos opera darabbá, az ősbemutatóra 1762-ben került sor, Bécsben. Bő tíz évvel később ismét bemutatták, ezúttal Párizsban, ahol a francia ízléshez igazították és balettbetétekkel dúsították. Gaál István római filmfőiskolásként szeretett bele a darabba, és már a hatvanas évek elején szerette volna filmre vinni Gluck reformoperájának bécsi változatát, azonban erre csak majd’ húsz évvel később lett lehetősége, amikor az olasz köztévé, a RAI társfinanszírozásával belevághatott egy koprodukcióba.
Gaál feldolgozása nagy visszhangot keltett zenei körökben, ugyanis több szempontból is változtatott az eredeti művön. Míg Gluck operája az eredeti mítosztól eltérően happy enddel zárul, Ámor - mikor látja, hogy milyen erős a kötelék közöttük, és Orfeusz akár felesége után is halna - megkönyörül a szerelmeseken, és másodszorra is újraéleszti Eurydikét, azonban a magyar rendező tragikus véget akart: a történt ott zárul, mikor a férfi magára marad.
Ráadásul az eredeti darabban kontratenor énekesre osztották a férfi címszerepet, de Gaál szerint filmen nevetségessé vált volna, ha egy erősen maszkulin, szakállas görög férfi ilyen nőies hangon szólal meg, így Orfeusz énekhangjának a bariton Miller Lajost választotta, Téry Sándor testéhez. A többi főszereplőnek is operaénekesek adták a hangjukat: Eszenyi Enikő Maddalena Bonifaccio hangján szólal meg, a kis Sebestyén Ákos pedig Kincses Veronika hangján tereli a szerelmi szálakat Ámorként. Bár ez a megoldás nem egyedi, de néha vicces látványt nyújt.
Kép az Orfeusz és Eurydiké című filmből
Az Orfeusz és Eurydikében Gaál hosszabb kihagyás után ismét Sára Sándor operatőrrel forgatott. Bár az eredeti tervek szerint Szardínián vették volna fel a filmet, az olasz produkciós árak annyira megnövekedtek, hogy végül Bulgáriában, a Fekete-tenger festői táján forgattak, az alvilág bejáratát őrző fúria-sziklakatonák jelenetét a dunabogdányi andezitbányánál, az alvilágot pedig az aggteleki cseppkőbarlangban rögzítették.
A ’70-es, ’80-as években nagy divatja volt az operafilmeknek, Bergman A varázsfuvolát, Joseph Losey Don Giovannit filmesítette meg ebben az időben. Gaál filmje Bergmanhoz hasonlatos, nem csupán filmre vette Gluck operáját, de látványvilágával és a táncosok által is erősített geometrikus szimbólumrendszerével szerzői alkotássá tette, amit az akkori hazai közönség nem nagyon kedvelt, azonban mára Gaál egyik legfontosabb filmjeként tekintünk rá.
Az Orfeusz és Eurydiké idén jelent meg DVD- és BluRay kiadásban az NFI - Filmarchívum gondozásában, az extrák között megtalálható Shah Timor Egy képíró a Varázsvölgyből - Gaál István életútja című 2008-as portréfilmje is.
