Ezzel együtt a film nyilvánvaló mérföldkő az ország filmtörténetében. 320 napig forgatták másodegység nélkül, 5 és fél milliárd rúpiás büdzséjevel (mintegy 24 milliárd forint) pedig minden idők legdrágább indiai filmjének minősül. Ehhez képest már több, mint 12 milliárd rúpiás bevételt (kb. 55 milliárd forint) termelt, amivel a valaha volt harmadik legnagyobb indiai kasszasiker.
A történelmi események által inspirált cselekmény két indiai szabadságharcos, Alluri Sitarama Raju és Komaram Bheem életét fikcionalizálja. Mindketten a britek, illetve a velük kollaboráló haidarábádi nizámok feudális rendszere ellen küzdöttek Andra Pradesh tartományban az 1920-30-as években.
A film rendezője, S. S. Rajamouli két legfontosabb inspirációjaként A motoros naplóját, illetve a Becstelen brigantykat nevezte meg, ami az RRR felől nézve egyáltalán nem meglepő: a történet ideje a nemzeti hősök életének ismeretlenül töltött, fiatalkori évei, melyeket a rendező egy grandiózus „mi lett volna, ha találkoznak?”-témájú, alternatív történelmi eposszal töltött fel.
Nem mellesleg, sokat elárul a rendező ízléséről a tíz kedvenc filmje:
The Greatest Films of All Time, as chosen by RRR director @ssrajamouli #SightAndSoundPoll pic.twitter.com/noqZqL9v3V
— Sight and Sound magazine (@SightSoundmag) December 3, 2022
Quentin Tarantino filmjei azért is érdekes párhuzamot jelentenek, mert a történelem megváltoztatásával S. S. Rajamouli is exploitálja azt. A valóságban szinte minden atrocitást megúszó britek a vásznon végre megfizetnek bűneikért, tömegével lövik le, verik szét, gyújtják fel vagy marcangolják szét őket a háromórás játékidő során. Emellett a természettel szoros kapcsolatban álló őslakosok, és az (egy kivétellel) parodisztikusan gonosz, sátáni imperialisták szembeállításának határozottan van egy Avatarhoz hasonló töltete is. Nem csoda, hogy az RRR megtekintése után James Cameron feltétlen rajongásáról biztosította Rajamoulit.
A főhősök egyben mitológiai alakok megtestesüléseként is értelmezhetőek: Raju teljes neve Rámára, a hindu Vishnu isten hetedik inkarnációjára utal, és erre a megfeleltetésre erősen rá is játszik a film egyik csúcspontjául szolgáló erdei jelenet, mikor Raju a Ráma szobor öltözékét magára öltve, annak íjával vadássza le a brit speciális erők katonáit. Bheem a Mahábhárata egyik hőse, az izmos Bhíma állandó eposzi jelzőit örökölte.
A természetfelettivel való összekapcsolás tükrében nem meglepő, hogy a cselekmény leginkább a szuperhősfilmek szabályait követi. Mikor először látjuk őket, Raju egyedül ver vissza egy több ezer fős, feldühödött tömeget, Bheem pedig puszta kézzel fektet két vállra egy tigrist. Első találkozásukkor motorral, illetve lóval ugratnak le egy hídról, hogy aztán köteleken lengve mentsenek meg egy kisgyereket az égő olaj gyűrűjéből egy egészen elképesztő, a szó legjobb értelmében hihetetlen akciójelenetben.
Alluri Sitarama Raju és Komaram Bheem / Forrás: BBC
A táncpárbaj hasonlóan őrült, de szintén organikusan illeszkedik a történetbe. Bheemnek megtetszik az egyetlen indiaikkal empatikus angol nő, Jenny. Bár nem beszélnek egy nyelvet, összebarátkoznak, és Jenny meghívja a férfit egy elegáns teadélutánra a kormányzó palotájába (a jelenetet valójában egy ukrán kastélyban forgatták az orosz invázió előtt pár hónappal). Az angol gyarmati rendőrségben szolgáló, így angolul tudó és a szokásokat jobban ismerő Raju a nyugati divat szerint kiöltözteti barátját, majd elkíséri a partira.
Bheem gyanútlanul keringőzni kezd Jennyvel, amikor is egy rasszista brit arisztokrata, Jake, fellöki és számonkéri rajta kulturálatlanságát: hogy merészel táncolni, mikor nem ismeri a tango, a swing vagy a flamenco lépéseit?!
Raju barátja segítéségére siet: egy fémtálcán előadott dobszólóval megszakítja a monológot, majd lassított felvételen a táncparkettre sétál. Nem ismerik sem a salsát, sem a flamencót, mondja, de Jake ismeri-e a Natu-t? Mi az a Natu, kérdez vissza gyanútlanul az angol, és ezzel kezdetét veszi a táncpárbaj, aminek zenéje, a Naatu Naatu, jelölve lett legjobb eredeti dalnak járó Oscar-díjra, miután ugyanebben a kategóriában már Golden Globe-ot nyert.Telugu nyelven a naatu egyaránt jelent őslakost, helyit, vidéket, és rusztikust, így valójában a látszólag egyszerű szöveg is egész sokféleképpen értelmezhető. Hangszerelését tekintve nagyban hagyatkozik a fémkeretes daf dobok Dél-Indiában népszerű 6/8-os ütemeire.
A rendező annyi utasítást adott a szöveget szerző Chandrabose-nak, hogy írjon arról, amit saját erejének és küzdelmének érez, de semmiképp se másokat kritizálva, vagy más népek kárára. Ez a szándék a narratívából is egyértelmű: bár az RRR egyébként kifejezetten erőszakos akciófilm, a jelenet szépsége, hogy – bár sokkal erősebbek és megtehetnék – Raju és Bheem nem összeverik az arrogáns angol ficsúrt, hanem az általa kijelölt helyen, a táncparketten győzik le. Eközben még ez a győzelem is egy tanítási folyamat, tulajdonképpen egy kulturális érzékenyítő program része.
A két főhős hipnotikus lábmozgása ugyanúgy rabul ejti a vendégeket, mint a nézőket. A tánc elharapódzik először a brit nők, majd férfiak körében és nemsokára az összes gyarmatosító indiai koreográfiára tekereg. Egyfajta dekolonizációs folyamatként a Naatu Naatu bevonzza az embereket, ideiglenesen felszámolva az idegen, európai kultúra felsőbbrendűségébe vetett hitet. Mikor már Jake és barátai sem tudnak ellenállni, és beszállnak a táncba, Raju őszinte örömmel konstatálja, hogy elsajátították a lépéseket.
De a Naatu-t kimerülésig kell ropni. Végül az utolsó angol kihívó is földre rogy, és csak a két főhős marad talpon. Raju valószínűleg tovább bírná, de látva, hogy barátjának fontosabb a győzelem és azzal Jenny lenyűgözése, igazi szárnysegédhez méltón görcsöt szimulál, így Bheem nyeri a táncpárbajt.
Amikor láttam a filmet (otthoni környezetben), a közönség, mint a világ számos más vetítésén, itt is hangosan ujjongott. A táncjelenet látványa önmagában is egy adrenalinfröccs, nem csoda, hogy a koreográfia szociális média szenzáció lett és James Cameron is arról beszélt, hogy azt kívánja, bárcsak indiaiként, moziban láthatta volna. Valóban, ritka, hogy egy film ennyire elemi, ennyire pozitív reakciót vált ki ennyi különböző emberből. Már csak a táncpárbajért is érdemes megnézni a filmet, és alighanem az idei Oscar-gála fénypontja is a Naatu Naatu élő előadása lesz.
