A jó minőségű, magyarul feliratozott CD-kről vetített filmek között világhírű rendezők kevésbé ismert alkotásaival is megismerkedhetett a hideg hegyre felbaktató zarándok, így került Carpenter 1976-os diákfilmje, a Sötét csillag is a programba. A négy füvező hippi kalandja a címszereplő űrhajó fedélzetén a bemutató idején nem aratott osztatlan sikert, nem csoda hát, ha Carpenter gyorsan maga mögött hagyta a vígjátéki vonalat és ezután inkább a horror vérgőzös atmoszférájából szippantott életerőt filmjeihez. George Lucas első nagyjátékfilmje szintén igazi kuriózum volt a programban és vélhetően nem kevés csalódással szolgált a Star Wars-rajongók számára. A THX 1138-nak semmi köze a Csillagok háborúja meseszerűségéhez, Új Hollywood hetvenes évek eleji társadalomkritikus korszakának gyümölcse ez a ma már közhelyesnek ható antiutópia. Az érzelmeket elfojtó, a racionalitásra és munkára alapozott társadalom elleni lázadás és a fehér színre alapuló képi világ Truffaut 451 Fahrenheitjét idézi, ami ismét megerősíti a francia új hullám és Új Hollywood közti párhuzamokat. A THX 1138 azonban éppolyan nagyot bukott, mint a Sötét csillag, és ez a két példa némileg rávilágít arra, hogy miért jutott oda Új Hollywood, ahogyan azt ma látjuk.

Bár érhető módon az amerikai filmek uralták a fesztivált, a szervezők dicséretére legyen mondva, nem volt teljes a hegemóniájuk. Ha Japán, mint az egyik vezető sci-fi hatalom nem is volt jelen a Plan 4–n, legalább a szovjetek képviseltették magukat Pavel Klusancsevvel, akinek két műve, a 2001 Űrodüsszeiáját látványvilágában inspiráló Út a csillagokhoz valamint a Viharok bolygója került vetítésre az egyik hűvös éjszakán. Jövőre talán a Távol-Kelet egzotikumát is elhozzák az idegenek repülő csészealjaikon Pécsre. S ha a következő évben fenyegető erővel emelkedne ki egy sci-fi-monolit a kortárs magyar mozgókép pusztájából, az volna az igazi csoda. Akkor talán még a kicsi zöld emberkék is füttyentenének egyet meglepetésükben.