A labor művészeti igazgatója, a több mint 30 film elkészítésénél bábáskodó producer, Jean-Luc Ormieres, illetve egykori hallgatója, ma pedig, sikeres forgatókönyvíróként tanácsadója, Juliette Salles tartottak mesterkurzust elsősorban a projektfejlesztés jogi, illetve bizonyos kreatív kérdéseiről.
Az intenzív egynapos előadás a fejlesztési fázis, a sokat használt, és legalább annyiszor félreértett fogalom meghatározásával kezdődött. A nagy múltú producer egyszerűen definiálta: a projektfejlesztés akkor kezdődik, amikor a producer, az író és a rendező úgy döntenek, hogy közösen dolgoznak egy adott filmterven, és a gyártás megindulásával fejeződik be.
Míg az Egyesült Államokban a projektfejlesztés pusztán kreatív-üzleti folyamat, Európában más szempontból is releváns, ugyanis a finanszírozó testületek is nagy szerephez jutnak benne. Hasonlóképpen, Amerikában a túlfejlesztés jellemző, ami azzal jár, hogy rengeteg filmtervet fejlesztenek, és ezek közül számtalan sosem kerül gyártásba. Ezzel szemben a mi kontinensünkön az alulfejlesztés dominál, a kevés valódi fejlesztésben résztvevő projekt közül szinte az összes legyártódik, valódi minőségétől függetlenül.
Igen tanulságos volt Ormieres okfejtése a forgatókönyvek opciós szerződéseiről. Ez a magyar – de egyes beszámolók szerint az egész európai – szakma egy igen neuralgikus pontja, a kontinens producerei ugyanis nem igazán szeretnek fizetni az opciós jogokért. Pedig a francia producer szerint az opcióért mindig fizetni kell, és hosszú távra lekötni. Ez mindkét fél érdeke, illetve a producer hitelét és hozzáértését határozza meg.
Egy jó opciós szerződés mellékletként tartalmazza a későbbi akvizíciós (jogátruházási) szerződés főbb pontjait, így a forgatókönyv majdani árát is. Jó esetben az eladási ár 10%-a az opciós jog ára. Az eladási árat a film költségvetéséhez illik igazítani, de érdemes meghatározni egy minimum, és egy plafonárat is, hiszen a költségvetés a fejlesztés során változhat. Példa gyanánt itthon álomszerű számokkal dobálózott Ormieres: ha 2.5%-ban egyezik meg az író és a producer, a majdani költségvetés függvényében meghatározható egy minimum 25 ezer, maximum 180 ezer eurós eladási ár 2500 eurós opciós díjjal. A teljes összeg kifizetése részletezhető, a végső részlet legkésőbb a forgatás első napján fizetendő.
Az első opciós szerződés időtartama minimum 18 hónap, hiszen reálisan ennyi idő alatt lehet egy filmtervet komolyan beindítani. A producer jól teszi, ha fenntartja az opciós szerződés meghosszabbításának jogát még egyszer ennyi időre, ám ez ugyanannyi pénzébe kerül, mint az első opció. Ezt az összeget azonban már levonhatja a majdani eladási árból, amennyiben megvásárolja a forgatókönyv jogait.
A projektfejlesztés időtartama a tapasztalatok szerint egyre jobban elhúzódik. (Ennek egyik oka, hogy sokat kell várni elsősorban színészek, illetve egyéb kreatívok elérhetőségére.) Az Egyesült Királyságban ma már a fejlesztés sok esetben legalább öt évet vesz igénybe. Ezért gyakran szükség lehet egy harmadik opciós periódusra is. Ezt viszont a producer jogosan csak akkor kérheti, ha bizonyítani tudja, hogy a film költségvetésének legalább 50%-a a rendelkezésére áll, illetve a főbb szereposztás elkötelezte magát a filmhez. Ennek az opciós periódusnak az összege megegyezik az első kettőével, és újfent nem vonható le az eladási árból, azon felül jár az írónak. Az opcióért kifizetett összeg csak és kizárólag az opciós jogokat biztosítja a producer számára. A forgatókönyv átírása és további fejlesztése nem számít bele, amennyiben ilyen igények merülnek fel, azért külön összeg fizetendő.
Az íróval való szerződésbe a könyv további fejlesztése, annak fázisai feltétlenül beletartoznak. A legfontosabb kérdés, hogy hány évre szól a jogok átruházása. Az egyes európai országok eltérő jogrendszere miatt érdemes minimum 30 évre kötni, mely a film premierjétől kezdődik. Tartalmaznia kell az összes utólagos jövedelmet is, a remake jogokból, a DVD, VoD, TV, külföldi eladások, folytatások és egyéb lehetséges bevételi források százalékát és státuszát.
Legalább két átírás, azaz három változat elkészítését érdemes az alapszerződésnek tartalmaznia, plusz revíziók. Utóbbi persze nagyon ingoványos talaj, hogy mi számít új változatnak, és mi revíziónak, ez értelmezés kérdése, és későbbi konfliktusok alapja is könnyen lehet. Az egyes átírásokat megfontolandó a kifizetésekkel egy időben ütemezni. Minden nemzetközi finanszírozó testület, alap kíváncsi ezekre az ütemezésekre, tehát ha ilyenhez fordul a producer, akkor ez utóbbi elkerülhetetlen.
A fenti lépcsős szerződés keret Jean-Luc Ormieres szerint az alap jogi szerkezet a fejlesztéshez. Ő azt állítja, karrierje során mindvégig ehhez tartotta magát, hiszen ez a legelőnyösebb mindkét fél, az író és a producer számára egyaránt. Ez a hozzáállás talán idővel begyűrűzik hazánkba is, és a fenti feltételekre, összegekre nem úgy bámulunk majd, mintha egy, a Holdról közénk pottyant producer agymenései lennének csupán.
(Köszönet a honi Media Desknek a magyar különítmény részvételének nagyvonalú támogatásáért.)
