Pusztai Ferenc: Ami abban a 24 órában, és az azóta eltelt időszakban történt, azt jelezte számomra, hogy nagyon jó ötlet volt. Előremutatónak tűnt, és büszke vagyok, hogy megcsináltuk, még akkor is ha utólag néhány moziüzemeltető azzal bosszulta ezt meg, hogy levette műsorról a filmet ezzel szinte lehetetlenné téve, hogy normális nézőszámot érjünk el a moziban. Nekünk ebből anyagi haszon közvetlenül nem származott, azért találtam ki az egészet, hogy hájpoljuk kicsit a filmet. Minden magyar filmnek, de főként a művészfilmeknek az egyik legnagyobb problémája, hogy nem marad pénz a marketingre, nem tudjuk eljuttatni az elkészült terméket a nézőhöz, és ezzel párhuzamosan arról sem akarunk tudomást venni, hogy megváltoztak a nézői szokások. Egészen máshogy és máshol néznek filmeket, ezért gondoltam arra, hogy a premier napján lehessen ezt a filmet ingyen megnézni, 24 órán át, hátha kiderül, hogy egyébként érdeklődnek az emberek a magyar film iránt. És ez derült ki. 24 óra alatt 22 ezren kattintották rá a filmre, és több mint 5000 ember végig is nézte a filmet, egyáltalán nem jó minőségben, egy gyakorlatilag teljesen ismeretlen rendező első filmjét, ami szórakoztató ugyan, de egy súlyos dráma is.
Büszke vagyok, hogy megcsináltuk Fotó: Valuska Gábor
filmhu: Te egyébként nézel az indavideón filmeket?
Pusztai Ferenc: Ha csak van rá lehetőségem, akkor elkerülöm, hogy számítógépen kelljen filmet néznem. De ez már nem a jövő, ez már a jelen, és ezen kéne az egész szakmának elgondolkodnia, hogy a jelenlegi mérések és értékelések ezek szerint falsok. Amikor értékeljük, nem csak abból kell kiindulni, hogy hányan néztek meg egy filmet moziban, mert az nem egy korrekt, valós szám. 24 óra alatt ennyi nézőt csak a celebekkel megpakolt, kereskedelmi médiában hájpolt filmek tudnak elérni a moziban.
filmhu: Még egy fontos kulcsszó kimaradt: ingyen. Ennyi ember ingyen nézte meg a filmet.
Pusztai Ferenc: Ez egy létező VOD-modell, amit Magyarországon az Index karolt fel és mondta azt, hogy érdemes több évet ebbe beletenni, mielőtt elkezd pénzt termelni. A fogyasztó a filmet ingyen kapja meg, az elé rakott reklámokból generálódhat bevétel, aminek egy részét nyilvánvalóan és jogosan megtartja az ez esetben forgalmazóvá előlépő Index, a maradék pedig a produkcióé. Elkészülte után a film már nem csak művészeti alkotás, hanem termék, aminek meg kell találni a helyét a piacon, és természetesen minden fogyasztó örül, amikor ingyen kap meg egy terméket. Mi egyébként sokkal kevesebbet reméltünk egy nap alatt, a meglepetésszerű bejelentés után számítottunk egy 5-6 ezres kattintásra, amiből talán 1-2 ezren végig nézik majd a filmet, ehhez képest ennek a többszöröse lett. Hogy ez milyen hatással van a mozira, főként az üzemeltetők ilyen ellenlépései után, az teljesen megjósolhatatlan, csak találgatásokba lehet bocsátkozni. A probléma az, hogy közben minden siker, támogatás, továbblépés a mozis nézettségen alapul.
Pusztai Ferenc Karlovy Varyban
Pusztai Ferenc: Igen, de most el kell dönteni, hogy egy megtérülésalapú, hosszútávú üzleti modellról vagy kultúrafinanszírozásról beszélünk, mert a kettő nem ugyanaz, de mégis összemosódik, és sokszor szándékosan össze is mossák. Ha egy magyar filmet háromszázezer néző az interneten vagy a televízióban néz meg ingyen, akkor az is háromszázezer néző, akinek az adóforintjából készült az az adott film. Ha egy Mundruczó Kornél vagy egy Kocsis Ágnes filmet alig tízezer ember néz meg a moziban, akkor ugye sokan azt kérdezik, miért költötték el rá azt a sok pénzt, amikor senki nem kíváncsi rá. Holott ez nem igaz, nem csak ennyi ember nézte meg: meg kell nézni akár az indavideón is, hogy milyen nézettsége van egy-egy magyar filmnek, többéves magyar filmeket néznek meg több tízezren, vagy a tévékben és akkor még a fesztiválokról nem is beszéltünk. Természetesen az üzleti modell része, hogy egy magyar film hány nézőt termel a moziban, de az hogy az a kulturális termék más, akár ingyenes csatornákon hogyan jut el az adófizetőhöz, szintén fontos szempont. A közönségfilmnél persze szempont, hogy hova adtuk el, mennyi nézőt csinált, mennyi pénz jött vissza belőle, stb.
filmhu: A művészfilmnél ez nem szempont? El tudod adni világforgalmazónak, járod a fesztiválokat, tévék megveszik, stb.
Pusztai Ferenc: De, hogyne. Ugyanakkor kialakult Európában egy nem túl magas magyar filmes ár, amennyiért megveszik a magyar filmeket. Nem ugyanazon az áron kelnek el a magyar filmek, mint amennyit egy francia filmért fizetnek. És a legtöbbször meg sem veszik. Nehéz eladni a magyar filmet, sokszor csak csomagban sikerül, ilyenkor még kevesebb pénzt lehet belőle kivenni. De persze, ha a magyar film minősége és elismertsége ilyen ütemben fejlődik tovább, ahogyan most, akkor ez lehet, hogy egy mérhető összeg lesz a végén. De a probléma még mindig ott van, hogy ez évekbe telik. Vegyük A nyomozó-t, ami 2008-ban volt a szemlén, 2006-2007-ben költöttünk rá pénzt. Most 2010-ben tartunk ott, hogy valami kis bevétel elkezdett befolyni a nemzetközi forgalmazásból. A pénzköltéstől számított négy év telt el, mire ott vagy a piacon, bemutatják, fesztiválozik, megjelenik dvd-n, eladod a tévének, külföldön is bemutatják, és akkor tartasz ott, hogy van belőle pénzed. Ez egészen más mentalitást igényel.
A nyomozó alkotói Karlovy Vary-ban
filmhu: Akkor felmerül a kérdés, hogy Te, aki egyébként más ágazatokban sikeres üzletember vagy, miért gondoltad azt, hogy érdemes ebbe a magyar filmgyártás nevű dologba, ilyen megtérülések mellett belevágni?
Pusztai Ferenc: Eredendően én a hosszútávú dolgokat szeretem, úgy nőttem fel, és azt nevelték belém, hogy ha valamit el akarsz érni, akkor azért nagyon sokat kell, akár évekig dolgozni. Olyan nincs, hogy tehetséges vagy valamiben, és másnap már jó vagy, hanem sokat kell dolgozni érte, hogy egyáltalán sikereket érjél el. Úgyhogy ez a tempó ebből a szempontból egy normális életritmus számomra. A film mindig is érdekelt, Pesterzsébeten nőttem fel, a Kossuth és a Tátra mozi egymás szomszédságában volt, két forint volt egy mozijegy, négykor az egyikben néztem filmet, hatkor a másikban. 10-11 évesen mindent megnéztem, amit játszottak, miközben a filmek felét nem is értettem, hogy miről szólnak egyáltalán. Aztán a sors valahogy odasodort, hogy producer lettem.
filmhu: Igen, ez a sodródás lenne érdekes, hogy hogyan történt.
Pusztai Ferenc: Galambos Zoli nevű barátom gyártotta a Simó-osztály vizsgafilmjeit. Én eközben rengeteget dolgoztam, egy taposómalomban éreztem magam, és hogy ebből kiszakadjak, munka után eljártam a forgatásokra nézelődni, sőt, hobbiból és teljesen ingyen színészkedni kezdtem. Gyorsan kiderült, hogy tehetségtelen vagyok, viszont azt gondolták (Pálfi Gyuri, Krasznahorkai Balázs, Galambos Zoli), hogy a pénzügyi érzékem megvan, szeretem is a filmet, talán lehetnék olyan producer, akinek nem a lenyúlás a lényeg a filmkészítésben. "Nem akarsz producer lenni, Feri?" - kérdezték, és Pálfi Gyurival csináltam az első kisjátékfilmemet, Optik címmel. Fischer Gábor kérésére koproducerkedhettem a Montecarló-ban, hogy lássam, milyen is egy nagyjátékfilm gyártása. Aztán 2004 őszén jött a Grun-osztály, elmentünk vacsorázi a pesti Champs-be, leültünk a nagy körasztalhoz, én elmondtam, hogy ugyanolyan pályakezdő leszek, mint ők, nem tudok nagy ígéreteket tenni, hogy hozok többszáz milliót, de azt tudom mondani, hogy nagyon szeretném csinálni, és hogy szívesen elindulnék velük. Mással is mentek így vacsorázni, aztán engem választottak, és 2005 elején már forgattuk is a Friss levegő-t, és minden annak a folyománya volt, a Hegyek között, a Rossz helyen szálltunk le, stb.
Nézd meg Pusztai Ferencet a Rossz helyen szálltunk le című filmben: (1:18-nál)
filmhu: Azt mondtad nekik, hogy nem tudsz nagy pénzeket hozni nekik, ehhez képest a Friss levegő-t megfinanszíroztad előre.
Pusztai Ferenc: Az egy nagyon egyedi lehetőségem volt, a sok év alatt volt némi félretett pénzem, és akkor úgy döntöttem, hogy nem házat veszek, hanem leforgatjuk a Friss levegő-t. Nem százmilliós nagyságrendekről beszélünk tehát.
filmhu: A Filmunió szerint a Friss levegő a legsikeresebb magyar film volt külföldi fesztiválokon, tehát megérte ez a befektetés, visszajött belőle neked ez a pénz?
Pusztai Ferenc: Nem. Ez is teljesen egyedi történet. Amikor a Friss levegő-vel Cannes-ban voltunk, leszerződtünk egy sales agent-tel. Aláírtunk egy szerződést, és arról volt szó, hogy rámegyünk ősszel Torontóra. Csakhogy május és ősz között a cég tönkrement, és egy bank vette át a teljes portfólióját. Nekünk olyan szerződésünk volt, amelyben területi eladási kvóták voltak megszabva bizonyos időintervallumon belülre, és két éven múltán szállt vissza a jog hozzánk. Ez gyakorlatilag megölte a filmet a nemzetközi piacon, most fél éve saját erőből újra kezdtük az egészet, most mutattuk be például Hollandiában moziban. Ez fontos tanulság volt számomra, mert azt gondoltam, hogy ne nagy sales agenthez menjünk, mert csak betesz egy csomagba, és nem fog velünk kiemelten foglalkozni. Ez volt a tanulópénz. Most majd a Pál Adrienn-nel együtt próbáljuk a Friss levegő-t is visszatolni a marketre.
"Nem akarsz producer lenni, Feri?" Fotó: Valuska Gábor
filmhu: A Pál Adrienn az Un Certain Regard-ban mutatkozik be, mit vársz a cannes-i szerepléstől?
Pusztai Ferenc: Kocsis Ági Friss levegő című. filmjével négy éve már meg voltunk hívva. Rengeteget tanultunk ebből, hiszen mindkettőnknek ez volt az első alkalom. Most már nagyjából előre látjuk a folyamatokat, ismerjük a megfelelő embereket, szervezeteket, de persze ehhez hozzájárult az elmúlt négy év munkája is. Ma már tudatosan készülünk a film megjelenésére, most is a Cannes-i kommunikációs terven dolgozunk, ami rendkívül összetett: meghökkentő elemeket sem nélkülöző figyelemfelkeltő akcióval készülünk. Bízom benne, hogy ennek is köszönhetően sokan megnézik, szeretni és érteni fogják a filmet.
filmhu: A Pál Adrienn is négy ország koprodukciójaként készült, miközben nemrégiben azért halasztottátok el a Team building bemutatóját, mert a Filmiroda szerint nem minősül magyar filmnek.
Pusztai Ferenc: Igazából senki nem hibás, mindenki a munkáját végzi, a rendszer van rosszul összerakva. A Filmiroda nem tudja azt mondani, hogy ez egy magyar film, ha egyszer nem magyar filmként lett bejegyezve, hanem koprodukcióként. A törvény értelmezése szerint amiben külföldi pénz és koproducerek vannak, az koprodukció és kész. Az MMK Filmterjesztési szakkollégiuma viszont egy régi értelmezés szerint azt mondja, hogy ő csak a magyar filmenek minősített filmek forgalmazását támogatja, a koprodukciókét nem, azért, hogy a bérmunkában itt forgott külföldi filmek magyarországi forgalmazását ne támogassák. Arra nem gondoltak, hogy a magyar producerek Európából hoznak majd pénzt a magyar filmekbe, és igen, az ilyen film habár magyar film lesz is, koprodukció lesz végül, de azért az nagyon nem mindegy, hogy többségi magyar vagy kisebbségi magyar. Az MMK-nál ezt kellene megváltoztatni, és azonnal helyreáll a rend. A Pál Adrienn-re is azt fogják mondani, hogy ez kérem, nem magyar film, hanem koprodukció, és nem támogatjuk a forgalmazást, holott Magyarországon forgott, magyar főszereplők, magyar alkotók részvételével, és Magyarországot képviseli Cannes-ban, tehát a siker is magyar lesz. Az európia koprodukció az lehet olyan speciális mint a Team building, hogy nemzetközi színész van benne, aki a saját nyelvén szerepel, de lehet olyan is mint a Pál Adrienn, hogy saját nemzeti filmet készítesz úgy, hogy kreatív pozíciókban külföldieket alkalmazol és bizonyos munkfolyamatokat végzel kint.
Pál Adrienn: Ez kérem, nem magyar film, hanem koprodukció
filmhu: A Hét perc a mennyországban című izraeli filmben kisebbségi producer vagy: a film bemutatkozott a szemlén, most a Titanicon is vetítik. Mi ebben a jó, miért éri meg neked?
Pusztai Ferenc: A Hét perc volt az első ilyen próbálkozásunk, és bevált, szeretnénk évente 1-2 ilyen kisebbségi koprodukciót csinálni. Egyrészt kicsit kitárhatjuk az ablakot, az ajtót, dolgozhatunk külföldiekkel, megismerkedhetünk egy másik filmkészítési kultúrával. Kint is készülnek olyan projektek, amelyek személy szerint nagyon tetszenek nekem. Másrészt az európai koprodukciók piacán van egy reciprocitynek hívott dolog, amit a film fundok nagyon komolyan vesznek. Nem nagyon szeretik az olyan országokat és az olyan producereket, akik csak viszik a pénzt. Igenis elvárják, hogy ne csak vidd, hanem hozd is a pénzt. Ha azt akarom, hogy az én általam producerelt magyar rendezők munkáihoz mindig találjak külföldi forrást Európában, ahhoz nekem mutatnom kell Európa felé, hogy én is hozok az ő filmjeikbe kisebbségi pénzeket. Most forgatunk például egy ír-holland-magyar koprodukciót (The Other Side of Sleep), a stáb egy részét innen vittük, costume designert, nyersanyagot, kellékeket, sőt, egy színésznőnk is van. Volt egy svéd gay romkom, ősszel forgattunk pár napot Magyarországon - nagyon tetszett, mert egyedi dolog. Már előkészítési fázisban vagyunk Peter Strickland második filmjével (Berberian Sound Studio) ami egy angol-magyar-olasz koprodukció, miközben készülnek ezzel párhuzamosan a többségi magyar filmjeink is.
Az ember akit nem lőttek le, Rodolfo, Afterlife - készülő filmek a KMH-ban
filmhu: 2004-ben ültetek le a körasztal köré, és gyakorlatilag azóta ugyanazokkal az emberekkel forgatsz. Döme, Árpa, Strickland hogyan került a látóteredbe?
Pusztai Ferenc: Cél az volt, hogy együtt maradjunk egyfajta műhelyként. Az ígéretem az volt, hogy az első nagyjátékfilmjüket segítek elkészíteni, amit még nem teljesítettem be száz százalékosan, mert Krasznahorkai Balázs Egykéthá című filmje még hátravan, van már minimális pénzünk rá, jó lenne ezt a filmet ősszel megcsinálni, és akkor megvagyunk az első filmekkel. Haladunk, életképesek vagyunk, van helyünk a piacon, és megérte, nagyon is megérte ez a váltás. Menetközben én is fejlődtem, elkezdtem komolyan venni, és próbáltam operett producerből átváltani komoly szakemberré - ez az átváltás még zajlik. Jártam tréningekre, tanulgattam a szakmát, de még sok tanulnivalóm van, de mostmár, mint saját személyiséggel és ízléssel rendelkező producer elkezdtem én is működni, ennek van egy olyan része is, amikor nekem rajtuk kívül tetszik meg egy projekt, és ezt szeretném, mert nekem fontos.
filmhu: Mi fontos, mi tetszett meg benne, mitől tudtad hogy ezekkel az emberekkel együtt fogsz tudni dolgozni?
Pusztai Ferenc: A Döme esetében megnéztem a Premier-t, és dühös voltam, hogy az a film ilyen méltatlanul elsikkadt, mert komoly esélyei lettek volna, és mégsem lett belőle semmi, csak azért mert videóra forgatták, és nem készült belőle kópia. (Nézd meg te is ingyen a Filmkliken!) Amikor megnéztem színházban a Czukor show-t, azt éreztem, hogy ez egy olyan vállalás, amit Gigor Attilával mi is próbáltunk A nyomozó-val. Dráma, van üzenete, jó színészekkel, de mégis a közönség tud benne kapaszkodót, humort, azonosulást találni. Mellbevág, szívfacsaró, de mégis szórakoztató.
Nézd meg a videót, amit a Czukor show forgatásán készítettünk:
filmhu: Neked egyébként magánemberként milyen filmízlésed van?
Pusztai Ferenc: A pesterzsébeti mozik óta mindenevő vagyok, bár a horrorfilmeket, a sci-fivel kevert kalandfilmeket nem igazán szeretem. A legnagyobb esemény az évben, hogy mivel tagja vagyok az Európai Filmakadémiának, jön az EFA-box, minden évben megkapom az ötven legjobb európai filmet egy dobozban. Onnantól kezdve csak azt várom, hogy mikor fekszik le a család, és tudom végre nézni ezt a sok jó filmet. A tavalyi két legjobb film egyértelműen A próféta és A fehér szalag volt, én még az Észak-ot is nagyon szerettem, közel áll az én világomhoz.
filmhu: A szemlén te lettél az év producere. Az eszmei elismerésen kívül mivel járt a díj?
Pusztai Ferenc: A Kodaktól nyertem nyersanyagot egy majdani következő filmre, illetve egészségügyi szolgáltatást az Oxymedtől, amit szintén forgatásokon tudjuk majd felhasználni, anyagi értelemben ennyit kaptunk. Számomra nagyon nagy öröm volt, hogy végre elismertek ezzel a díjjal, de hogy ez a gyakorlatban mit jelent, azt nem tudom, egyelőre az égvilágon semmi sem változott meg. Amióta producer vagyok, mindig vágyam volt, hogy majd egyszer megkapjam ezt elismerést, kicsit meg lepődtem, hogy már most.
Nem szabad, hogy kiderüljön, milyen produceri küzdés van a film mögött
filmhu: Mondjuk a Friss levegő után is járhatott volna, nem?
Pusztai Ferenc: Olyan furán születnek ezek a döntések, mert megnézed a filmet, de azt csak elmondásokból tudod, hogy ki hogy rakta össze a filmjeit, hogy milyen emberfeletti erő van mögötte, mennyit küzdött vele, honnan hozta vissza, mentette meg, és hova ért el az a film, és hogy van-e köze a producernek ahhoz, hogy a film elkészült, és hogy olyan lett, amilyen. Nem pontosan értem, hogy ezt a díjat mire adják, és most sem tudom, hogy miért pont nekem járt ez az elismerés ezen a szemlén. A produceri munka nyilván olyan, amit nem lehet mérni az elkészült filmen, azt egy zsűritag megnézi, és nem szabad, hogy kiderüljön számára, hogy milyen produceri küzdés van a film mögött, ilyen szempontból nem olyan mint az operatőri vagy a rendezői teljesítmény.
Pusztai Ferenc is megszólal ebben a videóban, mint a szemle nyertese:
