Filmhu: A Fehér szalag valós eseményeket dolgoz fel, vagy a fantázia szüleménye?
Michael Haneke: A történeteket olyan régi könyvekben olvastam, amelyek a vidéki életről és az akkori nevelési elvekről szólnak, ezeket szőttem össze egységes történetté.
Filmhu: Azt mondja a filmjéről, hogy a fasizmus eredetét jeleníti meg. Hogyan értelmezzük a fasizmust ebben a múlt század elején játszódó történetben?
M. H.: Egy olyan generációról mesélek, aki elkezd a fasizmus fele sodródni, de nem szeretném, ha a filmet a német fasizmusra redukálnánk csak azért, mert Németországban forgattam. Számomra a fasizmus azt jelenti, hogy egy elvet, eszmét vagy vallást egyedül érvényesként, egyedül abszolútként ismerünk el. Ez automatikusan az embertelenséghez, mások kirekesztéséhez és megalázásához vezet, és ez nem egyedülállóan német probléma.
 |
| Egy szigorú film a szigorról: Fehér szalag |
Filmhu: Miért pont egy protestáns faluközösséget választott a hétköznapi erőszak megjelenítéséhez?
M. H.: A történet néhány részlet megváltoztatásával bármilyen miliőben játszódhatott volna. A protestantizmus a maga szigorával jó modell volt, ha úgy tetszik a Fehér szalag egy szigorú film a szigorról, arról, hogyan szenvednek emberek, ha elnyomják őket, amit jelen esetben a közösség és az egyház szigora testesít meg, és hogy ennek hatására hogyan válnak az ideológiák rabjává, továbbá, hogyan rekesztenek ki mindenkit, aki nem ért egyet a többség ideológiájával.
Filmhu: Akárcsak az Ismeretlen kód esetében, most is gyerekekkel kellett együtt dolgoznia. Nem nehezíti meg ezzel a saját dolgát?
M. H.: De igen. 7000 gyereket castingoltunk, mire megtaláltuk azokat a hiteles, korhű arcokat, akikre szükségünk volt. A kisebb gyerekekhez sok türelem kell, mert nem tudnak olyan sokáig koncentrálni, mint a felnőttek, másrészt törvény szabályozza, hogy 3 órát dolgozhatnak naponta, ami a költségeket is jelentősen megnövelte. A legfiatalabb kisfiú 4 éves volt, őt mindig szórakoztatni kellett, ha vége volt a jelenetének, különben nagyon unta magát. Ugyanakkor a gyerekek nagyon őszinték, nem hazudnak. Amikor az a feladat, hogy oroszlánt alakítsanak, nem imitálják az oroszlánt, hanem azzá is válnak.
 |
| Nem rajongok az erőszakos cselekményekért: Furcsa játék |
Filmhu: Miért fekete-fehér a film?
M. H.: Azokat a fényképeket vettem alapul, amelyek abból a korból, az I. világháború előtti időszakból származnak. Ezt a hangulatot csak ezekkel a színekkel lehetett visszaadni. A petróleumlámpa fénye is hamisan hatott volna színesben, naturalistább a hatás és így jobban magukra vonják az események a néző figyelmét.
Filmhu:Még mindig az egykori pszichológus beszél magából, amikor az erőszak és a bűn mélységeit kutatja?
M. H.: A Furcsa játék volt az első filmem, ahol már nem az erőszak okaival foglalkoztam, hanem már csak a hermetikusan bezárt félem, amit az erőszak váltott ki, állt a középpontban. Mindnyájan ugyanabból a keresztény-zsidó világból jövünk, ahol az eredendő bűn kérdését már az anyatejjel szívjuk magunkba. Nem rajongok az erőszakos cselekményekért, bármennyire is azt gondolják a nézők, de az erőszak mindenhol ott van, akár beszélünk róla, akár nem.
Filmhu: A film 150 perc. Ismét nem túl nézőbarát megközelítés.
M. H.: A film egyik legfontosabb tényezője a hossza, ennek a filmnek ez a ritmusa, ez a zenéje. Amúgy nem gondolnám, hogy amikor a nézőkről beszélünk, valami egységes masszát kellene magunk elé képzelni. Van, aki hosszúnak fogja találni és van, aki nem.
 |
| Nem szórakoztatni kívánom a nézőt: Az ismeretlen kód |
Filmhu: És a film végén megint ott állunk egy csomó kérdéssel…
M. H.: Ne várja tőlem senki, hogy megmagyarázzam a filmjeimet. Az a néző dolga, mindenki úgy értelmezi és úgy válaszolja meg magának a kérdéseket, ahogy akarja. Nem szórakoztatni kívánom a nézőt, azt megteszik helyettem mások. Egyébként azt gondolom a szórakoztató filmekről, hogy mindent elnyomnak és háttérbe szorítanak benne, amihez igazán közünk volna. Rám azért szoktak mérgesek lenni a nézők, mert azt mondják manipulálom őket. Jelentem, minden film manipulál, csak nem mondja ennyire a néző arcába. Ha én moziba megyek, nem akarom, hogy olyan dolgokkal konfrontáljanak, amit amúgy is tudok. Az én filmjeim mélyebbre fúrnak, a cél, hogy emóciót váltsanak ki.
Filmhu: Akkor hiába is reménykedünk, hogy a következő talán komédia lesz…
M. H.: Életemben egyszer rendeztem komédiát színpadon, a végeredmény szörnyű lett. Egyszerűen nem vagyok alkalmas rá.
