A filmed megnézése után örültem, hogy már nem élek Romániában, de furcsa módon honvágyam is lett. Gondoltad volna, hogy ilyen érzéseket is kelt?
A Romániából elszármazott emberekre egyáltalán nem jellemző ez a reakció, sőt. Berlinben, Franciaországban, Belgiumban sokan mondták, milyen jó, hogy elköltöztek otthonról. Persze, vannak olyanok is, akikben van egyfajta kiirthatatlan patriotizmus, akik kritizálják, hogy miért kell a csúnya dolgokat mutatni, és miért nem lehet a szépet. Romániában is ezt a reakciót kaptam, tulajdonképpen minden kisebb ország kultúrkörében ez történik. Mindenki fél attól, hogyan jelenünk meg mi kelet-európaiak a Nyugat szemében.
Közben ez egy nagyon skizoid helyzet, mert pont ez a toxikus és egyre nehezebben élhető közeg tesz minket érdekessé. Románia gazdasági és szociális problémái megfelelő táptalajt biztosítanak úgy a filmnek, mint a színháznak és az irodalomnak is. Nem tudom már, ki mondta, de nagy igazság, hogy „bad politics make great art”. Nézzük meg a kortárs kínai művészetet, például Ai Wei-Wei vagy Wang Bing munkáit, ezek alapján Kína teljesen szürreális a számunkra. Sajnos a román valóság is egyre inkább ilyennek tűnik.
A nemzetközi fogadtatás pozitív volt, de hogyan fogadta a filmet a román közönség?
Ezeket a típusú filmeket közönnyel fogadja a nagyközönség, jóformán nem is léteznek számukra. Azon a szűk közegen belül, akik nézik, van egy kritikus oldal, aminek nagyon örülök, mert kifejezetten szeretem, ha támadják és gyalázzák a filmjeimet. Ez annak a jele, hogy a kultúra él.
Nem szeretnék arrogánsnak tűnni, de azt gondolom, hogy a jobb szó híján „művészfilmek” inkább nemzetközi szinten tudnak érvényesek lenni. Nem igaz, hogy nem érdekel a román közönség véleménye, de tudom, hogy a filmjeimet inkább a nemzetközi szcéna tudja befogadni. Ez így van más kisebb nemzetek művészfilmjeivel is. Romániában az amerikai filmeken kívül a román közönségfilmeknek van kereskedelmi sikere, ezeket szinte kizárólag hazai piacra szánják.
Ne várjatok túl sokat a világvégétől
Az első filmjeid egyértelműen a román újhullám stílusjegyeit hordozzák magukkal. A Ne várjatok túl sokat a világvégétől a korábbiaknál is öntörvényűbb és kísérletezőbb. Hogyan látod a jövőt, haladsz tovább ezen az úton? Kimerült számodra az újhullám?
Nem így fogalmaznék. Először is sok minden érdekel, szeretek kísérletezni, ilyen a temperamentumom. Másodsorban nincs kialakult stílusom, eddig képtelen voltam megtalálni a saját, rám jellemző hangot és filmnyelvet. Nem köt meg semmilyen stílus, és már nem érdekel a személyes perspektíva, ezért azt csinálom, ami éppen jön. Nagyon korán rájöttem arra, hogy bizonyos értelemben nincs tehetségem, és ez felszabadítólag hatott rám. Kevesebbet gondolok magamra, és többet arra, hogy mit lehetne a médiummal kezdeni.
De azért hiányozna, ha nem csinálnál filmet?
Nem mondanám. Ma már bármivel lehet filmet csinálni. Egy anekdota szerint valaki megkérdezte Picassót, hogy mi lenne, ha nem tudna mivel festeni, és azt mondta, hogy akkor venne egy lapot és rajzolna. Mire jött a kérdés, hogy mi lenne, ha egy üres cellába zárnák, erre meg azt, hogy akkor a saját ürülékével festene a falakra.
Szergej Eisenstein mondta, hogy egy filmet több idő kigondolni, mint megcsinálni. Naum Kleiman, Eisenstein nagy kutatója szerint a rendező könyvtárában a könyvek egyfajta montázs mentén voltak elrendezve. Például Joyce Ulysses című regénye mellett az Alice Csodaországban volt, Napóleon életrajza mellett egy biológiai szakkönyv. Ez nekem azt üzeni, hogy bármivel és bárhogyan lehet filmet csinálni. Két könyv, két fotó, két kép a fejedben, mindenhol ott van a film. John Cage is azt mondja, hogy mindenhol ott van a zene, a csend is zene, én a film médiumára is így tekintek. Kinézel az ablakon, tessék, ott van a film.
A Ne várjatok túl sokat a világvégétől is mintha hasonló elv mentén alakult volna, hiszen két filmet helyezel egymás mellé, a sajátod és az 1981-ben készült Angela továbbáll című Lucian Bratu-film képeit.
Elsősorban azt akartam vizsgálni, hogy mit jelent az elbeszélés. A konvencionális narratív mozi általában azt mutatja meg, hogy mi történik egy bizonyos szereplővel. De miért ne állhatna valami kettő vagy több elbeszélésből? Az irodalomban több példa van erre, mondjuk Faulkner Vad pálmák című regényében is két elbeszélés van, amik között nincs sok összefüggés. Az irodalomban tehát több százéves hagyománya van ennek, a mozi mindig kicsit le van maradva hozzá képest.
Ne várjatok túl sokat a világvégétől
A filmben a jelen fekete-fehér, a múlt színes. Van ebben valami nosztalgia a kommunista idők iránt?
Szó sincs erről. Az én filmem egy nyitott mű, többféle jelentéssel és értelmezési lehetőséggel. Ha két képet egymás mellé teszel, néha nagyon egyértelmű a jelentés, máskor teljesen homályos, minden a befogadó személyétől függ. A legérdekesebb értelmezés az volt, hogy a jelenkori fekete-fehér történetet a múltbeli Angela álmodja. Sosem gondoltam erre, de miért ne? Nincs kizárólagos értelmezés. Amúgy az ok teljesen praktikus volt, el akartam választani a jelent a múlttól.
Az idézett filmben néha lassításokat használsz, kimerevedik az idő. Mit szolgált ez az eszköz?
Vannak olyan részletek, amik normál sebességen nem láthatóak, ezért alkalmaztam lassítást. Bratu filmjében Bukarest nagyon tiszta és rendezett, ez a lassításban néha másképp látszik. Bratu sok szempontból szubverzív volt, én is próbáltam ennek megfelelni. Másrészt meg van valami költői a lassításban, benne van a mozi lényege. Meg tudod figyelni a mozgást, a kamera által észreveszel olyan részleteket, amiket egyébként nem tudna befogadni a szemed. Szeretnék egy teljesen lassított filmet is csinálni, de még nincs ötletem hozzá.
Angelának van egy Instagram-személyisége, Bobitza, aki a Romániában letartóztatott, embercsempészettel és nemi erőszakkal vádolt Andrew Tate-tel barátkozik, és szeret gyomorforgatóan szexista dolgokat mondani. A karaktert alakító Ilinca Manolache hozott valami személyeset, ami nem volt benne a forgatókönyvben?
Ezt az online személyiséget teljes mértékben Ilinca találta ki még a pandémia alatt, nekem meg minden szempontból nagyon tetszett. Keveredik benne a valóság, a dokumentarizmus és a fikció, a határon mozog. Ez nyilván elsősorban feminista társadalomkritika, de akár ennek az ellentéteként is lehet értelmezni. Amikor eldöntöttem, hogy vele akarok dolgozni, ezt az „avatart” is be akartam vonni. Abból inspirálódtam, amit ő már megteremtett, a karaktert ez alapján fejlesztettük tovább.
Mit gondolsz, a TikTok és az Instagram reelek betörése a mozi és a klasszikus narratív történetmesélés végét jelenti?
Ahogy mondtam, nekem a mozi mindenhol ott van. Az új technológiák és platformok térhódításával valóban válságban van a mozi, de én ebben elsősorban lehetőséget látok. A mozinak újra kell értelmeznie önmagát ahhoz, hogy releváns maradhasson. Nyilvánvaló, hogy ezek a platformok veszélyesek, téves ideákat és álhíreket terjesztenek, de ez sem fekete-fehér. Ha most megnyitom a TikTokot, olyan helyzeteket látok, amiket nem mutatnak filmekben. Sajnálom, de ezek számomra néha érdekesebbek, mint amit a moziban látok. Fel kell vennünk a lépést, mert ez vesz körül minket, ha tetszik, ha nem. Ha vége van a mozinak, akkor vége van, én nem fogom sajnálni.
A Zoomon készült interjú közben Jude videókat mutat TikTokon
Van a filmben egy magyar karakter, Gyuri, akitől Angela megkérdezi , hogy mi a véleménye Orbán Viktorról. A saját környezetedből kiindulva a magyar politikai helyzet mennyire része az ottani közbeszédnek?
A magyar karakter (Miske László alakítja) elsősorban Lucian Bratu filmje miatt van benne a filmben. A Ceauşescu-diktatúra idején magyar színésszel dolgozni nagyon radikális gesztusnak számított, pláne, hogy dramaturgiai szempontból nem volt indokolt. Nem véletlen, hogy a stáblistán az akkori cenzúra románosította a nevét, ezt az én filmemben áthúztam és kijavítottam az eredeti névre. Az orbános dialóg pedig egy improvizáció eredménye, de egyébként nyilván a közbeszéd része nálunk.
Magyarország a kommunizmus idején demokratikusnak, nyugatinak és haladó szelleműnek tűnt, példaként tekintettünk rá, ebből a perspektívából szinte hihetetlen, hogy most bizonyos szinten elmaradottabb, mint Románia. Nehéz megértenem, hogyan választottak meg egy ilyen embert egy ilyen múlttal, kultúrával és történelemmel rendelkező országban. Romániában egyszerre példaképe ő az extrém jobboldalnak és abszurd módon azoknak a nacionalistáknak is, akik utálják a magyarokat.
Miske Lászlót az Angela továbbállban fiatalemberként látjuk, nálad idősként korábbi karaktere karikatúráját játssza. Hogyan alakult ez így?
Miske úrral nem beszéltünk politikáról, egy nagyon profi és jóindulatú színészt ismertem meg benne, nagyon könnyű volt a közös munka. Tény, hogy be akartam mocskolni a Bratu filmjében idealizált karaktereket, így lett Gyuri Orbán-rajongó.
A filmben van egy erős jelenet Uwe Bollal is, aki önmagát alakítja. Hogyan sikerült rávenni őt a szerepre?
Uwe Boll teljesen más filmeket csinál, mint én, de ő is egy kritikusok által gyakran támadott rendező, egyébként nagy csodálója vagyok. Írtam neki egy emailt, Zoomon beszéltünk egyet, igent mondott és aztán csak a forgatáson találkoztunk. Két órát forgattunk vele, gördülékeny volt minden, nagyon intelligens ember és szerintem tehetséges színész is.
Köztudott, hogy Uwe Boll utálja a kritikusokat. Mi a viszonyod a kritikához, hogy kezeled?
Egy időben zavart, ma már elfogadom. Bőven kaptam olyan kritikát, amivel nem lehet mit kezdeni, de ez a játék része. Állítólag Andy Warhol nem azt nézte, hogy mit írnak róla, hanem hogy mennyit, el sem olvasta a tartalmát. Én most már ezt sem nézem.
Úgy tűnik, hogy a filmjeid Bukarestből merítenek ihletet, a Zűrös kettyintés, avagy pornó a diliházban és A legboldogabb lány a világon című filmjeid esetében is szinte szereplőként van jelen. Bukarest Kelet és Nyugat találkozási pontja, „Kis Párizs"-ként is emlegetik. Milyen a kapcsolatod a várossal?
A szüleim nem bukarestiek, vidéken nőttem fel. Bukarest szerintem egy borzalmas hely, kaotikus, csúnya, lepusztult város, olyan, mintha az emberek ellen lenne szervezve. Ettől agresszív, és az emberek ilyenné válnak tőle, mint a filmben. De pont emiatt nagyon filmre való város. Voltam egy hat hónapos rezidencia programon Berlinben, ami csodálatos hely, filmes szempontból mégsem annyira izgalmas. Pont a lepusztultsága miatt Bukarest hamarabb felfedi a titkait, és sokkal inkább filmre való.
Radu Jude – Fotó: Silviu Ghetie
A film azt az érzetet kelti, hogy annyira frusztráló Bukarestben, tágabb értelemben Kelet-Európában élni, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlenül kibukunk, anyázunk, így eresztjük ki a frusztrációnkat. Van úgy, hogy elveszted a fejed vezetés közben, ahogy Angela?
Nem igazán, sosem vezetek, inkább gyalog megyek akkor is, ha tíz kilométert kell sétálnom. Utálom ezt a várost, próbálom elkerülni amennyire csak lehet, de családi okokból itt kell lennem.
Apropó család, ki készítette a stáblistát? A te neveddel készült papír úgy néz ki, mintha gyerekek rajzolták volna.
Igen, itthon, kézzel készítettük a stáblistát, egyenként fotóztuk be a papírokat, és a kisebbik fiam is akart csatlakozni a munkához. Kicsit berúgtunk a stábbal, úgyhogy megengedtem neki.
Angela annyira ki van zsigerelve, hogy fél, elalszik a volánnál és balesetet okoz. Ez sajnos nagyon jól tükrözi, hogy mennyire kihasználja a filmipar a dolgozóit. Te mennyire próbálod megakadályozni a stábtagok kizsákmányolását a forgatásaidon?
Amikor tévében dolgoztam vagy reklámot rendeztem, akkor bizonyos értelemben egy alkalmazott voltam, akinek el kellett végeznie a munkát, akkor is, ha az 24 órát vett igénybe. Az én forgatásaimon egyáltalán nem volt ilyen, azt hiszem, két nap volt túlóránk. Ada Solomon producerrel megegyeztünk abban, hogy tisztelni fogjuk a stábot és a színészeket, akkor is, ha néha jól jönne egy-két plusz óra. Jól ismerem azt a helyzetet, amiben Angela van, én is voltam produkciós asszisztens, rendezőasszisztens és castingos is, gyakran dolgoztam megállás nélkül, és nem akarom ezt megcsinálni másokkal.
Van kedvenc magyar filmed?
Nem igazán vannak kedvenc filmjeim, de ha muszáj mondanom, akkor Tarr Béla, Jancsó Miklós és Forgács Péter filmjei. Ha egyet kell kiemelnem, akkor a Sátántangó.
Hamarosan forgatsz egy Drakula témájú filmet. Lesznek benne Instagram filterek?
Igen, idén júliusban kezdjük a forgatást Segesváron. Lesz benne minden.
A címlapképet Silviu Gheție készítette.
A filmet február 23-án a pécsi Apolló Moziban, február 24-én a budapesti Uránia Moziban lehet látni a Cinema Niche szervezésében.
