A Népszínház utcát néhány hétig kamionok, kránok, állványok és színészek vették birtokukba: a nyolcadik kerület egyik főutcája az elsőfilmes Oláh Gábor Rap, Revü, Rómeó című filmjének helyszínéül szolgált. A film operatőre Jánossa Zoltán, akinek a neve szintén nem ismeretlen a vájt fülűek számára: ugyan Jánossát és Oláhot is elsőfilmesként aposztrofálja a sajtó, ez közel sem igaz. Külön-külön és együtt is már aktívan tevékenykedtek a szakmában: Jánossa segédoperatőrként dolgozott már Mészáros Mártával is, de közreműködött a Napfény ízében is, Oláh Gábor pedig fővilágosítóként vett részt Gyarmathy Lívia és Can Togay munkáiban – egyébként Jánossával együtt.

Most pedig mindketten a frontvonalba kerültek: Oláh rendezőként, Jánossa operatőrként bizonyíthat. Nem is akármivel: a Rap, Revü, Rómeó az MMKA látogatottsági pályázatán vállalta a nyolcvanezer nézőt, annak ellenére, hogy egy átlagos játékfilm költségvetésének a feléből készült – mindössze 80 millió forintból. A film talán éppen ezért sokszínűnek ígérkezik: a cím által jelzett három szálon fut a háromféleképpen kezelt történet: a szabolcsi rapzenekar viszi rap-vonalat, Rómeó fémjelzi a szerelmi szálat, Revünek hívják az alvilági bárt. (A filmnek egyébként eredetileg Szűkített szeptim volt a munkacíme.) Mindez olyan színészekkel a főszerepben, mint Gálvölgyi János, Stohl András, Monori Lili, Ónodi Eszter, a címszerepet azonban egy kevésbé ismert színész, Csányi Dávid alakítja, Júlia szerepében pedig Nguyen Ha Phuong-ot láthatjuk.
Az öthetes forgatás november 10-én kezdődött és december 14-én fejeződött be. Az utolsó előtti napon a történet végét vitték filmre, néhány főbb szereplő addigra már búcsúzott, a stábbüfének helyet adó Napházban azonban még sikerült megszólaltatni a rendező Oláh Gábort, az operatőr Jánossa Zoltánt, és egy még életben maradt szereplőt: Stohl Andrást.

"Ezeket az embereket szeretjük" (Oláh Gábor, rendező)

filmhu: Régóta dédelgetett terv volt ez a nagyjátékfilm? 

O.G.: A forgatókönyvet még 2000-ben kezdtük el közösen írni Révész Gáborral, azóta zajlik ez a folyamat. Ez a forgatókönyv tetszett a Laurinfilm produceri irodának, és így megvalósításra került.
 
filmhu: Előtte nem is volt nagyjátékfilmterved?

O.G.: Volt egyszer még régebben Árvai Jolánnal egy terv Thúróczy Katalin Szegény árvák című forgatókönyvéből, de ez már nem tudott  megvalósulni. Előtte pedig még 1996-ban Sipos Kornéllal készült az A dé nyolcas keringő, ezt a Filmszemlén is bemutatták.
 
filmhu: Milyen érzés volt először rendezni?

O.G.: Nagyon érdekes volt látni, ahogyan a figurák életre kelnek a színészek által: Gálvölgyi, Stohl, Monori Lili, vagy Ónodi Eszter segítségével. 

filmhu: Nagyon sok amatőrrel is dolgozol a filmben. Őket hogyan találtad meg?

O.G.: Tartottunk válogatást, és viszonylag hamar és szűk körből megtaláltuk a tulajdonképpeni főszereplőt, a Rómeót alakító Csányi Dávidot. A Júliát játszó kislányt (Nguyen Ha Phuong) is viszonylag hamar sikerült megtalálni. Azért ők sem teljesen kezdők, szerepelgettek már reklámokban és színházban, de tulajdonképpen ők is elsőfilmesek. 

filmhu: A film a látogatottsági pályázaton vállalta a nyolcvanezer nézőt. Ezek szerint közönségfilmre számíthatunk?

O.G.: Olyan filmet szeretnék csinálni, ami széles nézőközönségre tarthat igényt: a sűrűbben moziba járó fiataloktól kezdve a filmértő értelmiségiekig mindenkit érdekelhet ez a film. 

filmhu: Milyen film ez?

O.G.: A műfaja meghatározhatatlan, vannak benne humoros részek, vállaltan érzelmes részek, és akciójelenetek.
 
filmhu: Nem félsz a keveredéstől?

O.G.: Ez célja is a filmnek: a különböző rétegek, a szubkultúrák keveredését mutatja be. Ez egy színes film. Az utcán realitásban tartjuk a dolgokat, a polgári miliő vagy a roma szereplők másképp jelennek meg, a szerelmi jeleneteket megint más stílusban vettünk fel – ez egy nagy kavalkád. 

filmhu: A kerület szülötte vagy. Önéletrajzi ihletésű a történet? 

O.G.: Nem, de találhatóak benne valós figurák. A sztori azonban teljes mértékben kitalált. Három fő szálon fut a cselekmény: a szerelmi szál az ázsiai lány és Rómeó szerelme, a másik szálon fut Rómeó nagybátyja, Dodi bácsi (Gálvölgyi János), egy félig maffiózó, és az ő konfliktusa egy másik bűnözővel, akit Stohl András alakít. A harmadik szál a szabolcsi rapegyüttes sorsa, akik végül Párizsba érkeznek meg. Ez a három szál több helyen kapcsolódik, térben és időben egyaránt: a szálak a Dodi bácsi vezette Revü-bárban futnak össze. Összeérnek és szétválnak. 

filmhu: Amikor olvastam, hogy film készül a nyóckerben a nyóckerről, nekem rögtön egy cím ugrott be: a Roncsfilm. 

O.G.: Igen, de az élet sokkal szomorúbb. Én azt szeretném bemutatni, hogy mi ezeket az embereket szeretjük: minden embernek van egy története, és ez a film arról szól, hogy megértsük ezeket az embereket. 

filmhu: Ezek szerint ez egy szomorú film?

O.G.: Nem, nem. Nem egy szomorú film, bár sokan szomorú véget érnek benne. Vannak benne sírós és nevetős részek egyaránt. Olyan, mint az élet. 

filmhu: Te egy más szerepből érkeztél a rendezői székbe. Furcsa volt?

O.G.: Inkább az előkészítés idegtépő, ez itt már maga a munka. Itt nincs idő érzelmekre, meg tétovázásra. Meg különben is, szeretem csinálni. 

filmhu: Tehát nem féltél, nem élted meg szerepkonfliktusként?

O.G.: Nem, nem féltem. És szerepkonfliktus sem volt. Én mindig is ezt szerettem volna csinálni. 


"Sűrű tempó volt" (Jánossa Zoltán, operatőr)

filmhu: Te is egy másik szerepkörből érkeztél. Hogyan élted ezt meg?

Jánossa Zoltán: A forgatás első felére gyakorlatilag nem is emlékszem, annyira izgultam. Amire már emlékszem, az az, hogy nagyon jó volt. Jó volt filmet csinálni, jó volt a stáb, és azokkal az emberekkel dolgozhattam együtt, akiktől ezt a szakmát húsz évvel ezelőtt megtanultam - akikkel elkezdtem annak idején dolgozni, mint fővilágosító. Aztán sikerült túllépni ezen a kezdeti félelmen, és nagyjából a második héttől már tudom kontrollálni, hogy mi történt. 

filmhu: De megoldódott a helyzet?

J.Z.: Először nagyon izgultam, amikor megtörtént ez a „helycsere”, és nagyon féltem, de tulajdonképpen nem én oldottam meg jól, hanem azok az emberek, akiktől eljöttem az operatőri székbe - rögtön elfogadtak.
 
filmhu: A sajtóban általában elsőfilmesként jelentek meg. Pedig ez nem igaz.

J.Z.: Annyiban igaz ez, hogy ez az első nagyjátékfilmünk. De, persze, mint filmesek már régen dolgozunk a szakmában. Előtte is dolgoztunk már együtt, miközben világosítóként dolgoztunk, videóra csináltunk kisebb dolgokat. Készítettünk egy tízperces rövidfilmet Ünnep címmel, aztán jött A dé nyolcas keringő című nagyjátékfilm – ez már filmre készült.
 
filmhu: Hogyan emlékszel vissza a forgatásra?

J.Z.: Mind az öt héten át sűrű tempó volt, mert sűrű volt az anyag, amit fel kellett venni. De jól éreztem magamat. Forgattunk és ez jó volt.


"Gonoszt játszani nagyon jó" (Stohl András)

A készülő jelenetben Stohl András és egy kínai zongoraszállító közötti szóváltást követően egy detonátor sokszor gazdát cserél, mígnem végül rossz helyen köt ki: egy Népszínház utcai lakás csúfos véget ér – felrobban. Talán nem mindennap robbantanak a nyolcadik kerületben sem: járókelők és szemlélődők szerint is szép és hiteles robbanást láttunk - szépen robbant az üveg és szépen repültek a házdarabok is. Aztán a temérdek mennyiségű üvegszilánkot felseperték a villamossínekről, az elcsigázott stáb nyugovóra tért, a Népszínház utcában pedig helyre állt az élet rendje. 

filmhu: Mi is volt ez a jelenet pontosan?

Stohl András: Ez a filmnek majdnem a legvége: összefutnak az események. Az egyik főszereplő már meghalt, és én megpróbálom teljesíteni az utolsó kívánságát, de egy tőlem teljesen független másik szál révén tragédia történik: felrobban egy lakás, amiben egy kislány tartózkodik. Én egy kisstílű bűnöző vagyok, aki egy véletlen folytán helyzetbe kerül: a szerelmi szálból végül is tragédia lesz.

filmhu: Mekkora szerep ez a filmben?

S.A.: Nem volt sok napom, és mégis nagyon meghatározó a szerep. Többször is felbukkan, és akkor általában fordulópontok vannak a történetben. Az elején még egy elég bajban lévő munkanélküli vagyok: aki aztán beáll a kínaiakhoz. A cselekmény úgy fordul, hogy én leszek az, akinek végül meg kell öletnie Dodi bácsit, aki egy kicsit a példaképem is volt. A filmből majd kiderül, mi volt a zongora szerepe, és azzal hogy visszaszállítom, próbálok elégtételt adni, a tiszteletemnek kifejezést adni, de rajtam kívül álló okok miatt ez mégsem jön össze. Az egész terv úgy ahogy van dugába dől. 

filmhu:Nehéz szerep?

S.A.: Nem mondanám nehéznek. Sokat segített, hogy ez egy sérült fickó, akinek az arca össze-vissza van vagdosva, és kicsit sántítok is. Gonoszt játszani nagyon jó. A negatív szereplő mindig érdekesebb és a lányok is a rosszfiúkat szeretik, nem a jó fiúkat. A jó fiú az olyan általánoska. Ebben a szerepben pont az a jó, hogy rossz fiú, de vannak érzései: kifejezetten sajnálja, hogy meg kell öletnie a Dodi bácsit. 

filmhu:Hogy érezted magadat a forgatáson?

S.A.: Régi barátaimmal forgattunk itt együtt. Sok filmet forgattam már és mindig nagyon jó találkozni ismerősökkel: világosítókkal, kellékesekkel - ez egy családi vállalkozás. Ezt szeretem nagyon. 

filmhu:A rendezőt és az operatőrt is ismerted?

S.A.: A stáb többi tagjával már dolgoztam együtt, a rendezővel és az operatőrrel még nem. Viszont az operatőr, Jánossa Zoltán, nekem osztálytársam volt a gimnáziumban. A filmszakma elég kicsi, ez a jó benne, hogy összefuthatsz olyan emberekkel, akikkel már régen nem találkoztál.