Néha egészen zavarbaejtő élmény Dobai Péter Magyar kereszt című irodalmi forgatókönyvét olvasni. Mintha egy másik ember legbensőbb vallomásait tartalmazó naplóját forgatnánk. Ámulattal tölt el a kitárulkozó őszintesége, de ehhez bűntudat is vegyül, olyan mélyen járunk a szerző privát szférájában. Itt persze maga Dobai adott felhatalmazást, hogy betekintsünk az életébe, másrészt – bár tele van a könyv önéletrajzi egyezésekkel, valós személyekkel - igazából sosem tudhatjuk, milyen arányban keveredik benne valóság és fikció.

Ami biztosan állítható, hogy Dobai is tagja volt annak a hatvanas-hetvenes években a Balázs Béla Stúdió köré csoportosuló, művészeket magában foglaló társaságnak, amelynek értékelése a Magyar kereszt egyik központi témája. Nehéz dolga van, hiszen az ellenállás, az önfeladás vagy éppen a kollaboráció máig érzékeny témáin át vezet az út az összegzés felé. Annyira szoros a kapcsolat valóság és fikció között, hogy még Dobai a Balázs Béla Stúdió támogatásával készült, majd betiltott és elkobzott filmje, az Együtthatók is felbukkan a történetben. A fennmaradt felvételeken fedezi fel rég elhunyt anyját a filmterv magyar származású főhősnője, Judith. Ez a felfedezés erősíti meg abban, hogy nem hagyhatja abba a kutakodást, meg kell találnia édesanyja régi szerelmét, az Együtthatók rendezőjét, akit a Magyar kereszt-ben Barth Gyulának hívnak.

A kötet Dobai Péter visszaemlékezésével indít, amely egyrészről történelmi kontextusba helyezi a forgatókönyvet: röviden, de egy bennfentes izgalmas nézőpontjából érvel a Balázs Béla Stúdió művészi és társadalmi fontossága mellett, illetve vall a stúdió és a szocialista kultúrpolitika ellentmondásos, gyakori betiltásokat eredményező viszonyáról. Másrészt kiváló kapaszkodó ahhoz a nyomozáshoz, hogy vajon Dobai mennyire írta bele a saját életét a Magyar kereszt-be.

Fazekas Eszter és Dobai Péter a Láthatatlan Filmtörténet könyvbemutatóján (fotó: MTI / Koszticsák Szilárd)

A történelmi háttér felrajzolása után – a forgatókönyv első oldalához érve – a történet jelenébe, a kilencvenes évek Cleveland-jébe ugrunk. Két fiatal lány énekel magyar népdalt. Művészi produkciójukkal kiérdemlik a verseny fődíját, ösztöndíjat és repülőjegyet Magyarországra. Judith-ot nagyon is személyes cél vonzza az óceán túlra, autóbalesetben fiatalon elhunyt anyjának múltjáról szeretne minél többet megtudni, ezáltal minél jobban megismerni őt.

A könyv legnagyobb része a kilencvenes évek Magyarországán játszódik, akkoriban is íródott, de a jelen, a rendszerváltás utáni alapjaiban felfordult világ érdekli a legkevésbé. Szinte az összes szereplő a múltba tekint, többen egyenesen rabjai annak, hogy értelmezzenek egy lezárult korszakot, és a helyére tegyék a saját szerepüket benne. Egy partvonalra szorított, több esetben ellehetetlenített vagy elvtelen kompromisszumokra késztetett generáció számára próbál igazságot szolgáltatni a Magyar kereszt, de közben az emlékezés bénító erejére, az emlékekben való túlzott elmerülés veszélyére is figyelmeztet.

Judith végigjárja a budapesti művészvilág intézményeit, felkeresi a hetvenes években is aktív tagjait, mindenhol és mindenkitől kap egy személyes visszaemlékezést Barth-ról, de abban senki nem tud segíteni, hogy hol találja meg az író-rendezőt. A krimikből ismerős, egy rejtély megfejtésével, jelen esetben egy eltűnt személy megtalálásával kecsegtető dramaturgia és a szenvedélyes hangvétel együttes erővel teszi magával ragadó, nehezen letehető olvasmánnyá a Magyar kereszt-et.



Barth feltűnésével tovább fokozódik a mű szenvedélyessége, múlt és jelen olyan erővel ütközik össze, hogy a kettő közötti határvonal eltűnik, és a remeteként élő író-rendező rég elvesztett szerelmét látja meg Judith-ban. A két főszereplő által tulajdonképpen két kibékíthetetlennek tűnő világkép ütközik össze, az amerikai életerős optimizmus és a kelet-európai önpusztító mélabú, és ebből egy provokatív, bizonyos értelemben a Szédülés-re emlékeztető szerelmi történet bontakozik ki.

Szélsőséges érzelmekkel, keserűséggel, gúnnyal, hittel és szerelemmel átitatott forgatókönyv a Magyar kereszt, ami Dobai Szabó Istvánnal közös történelmi filmjeihez (Mephisto, Redl ezredes) hasonlóan egyszerre tud személyes lenni, és közben kényelmetlen kérdéseket boncolgató összegzését is adja egy elmúlt korszaknak.

András Ferenc lett volna az 1999-ben íródott film rendezője, akitől nem volt idegen Dobai prózája, 1989-ben ő vitte filmre az író Vadon című regényét. A könyvhöz egy dvd is tartozik, amelyen az Együtthatók fennmaradt töredékei láthatóak.

címlapkép: Fazekas Eszter és Dobai Péter (fotó MTI / Koszticsák Szilárd)