A csütörtök este a MOM Park mozijának előterében tartott pódiumbeszélgetésen Rajna Gábor producer és Röhrig Géza, az Oscar-díjas Saul fia főszereplője vettek részt, Novák Emil, a Magyar Filmakadémia elnöke moderált. Novák első kérdése arra irányult, hogy a rendezőként diplomázott, Szabó Istvántól tanult Röhrig mikor rendezi meg az első filmjét. “Nem készülök filmet rendezni” - válaszolt Röhrig ugyanazon a sejtelmes, rekedt hangon, ami a Saul fia óta van a fülünkben.
Bevallása szerint tévedés volt filmrendező szakra mennie, inkább a néprajz illik hozzá. “A film világa a pénz világa”. Fiatalon készült filmet rendezni, forgatókönyve is volt, de szerinte a filmezés túl drága. “Nem szeretek pénzt tarhálni, és már a főiskolán is azt vettem észre, hogy vannak egyenlők és egyenlőbbek is. Nem akartam bankvezérektől kérni. A személyiségem nem alkalmas arra, hogy kivárjam a pénzt, akkorra már egy másik film érdekelne."
Fotó: Magyar Filmhét
Számára a film nem tud versenyezni az irodalom szabadságával, amit akkor és ott ír, amikor és ahol akar. Röhrig nem csak rendezni, de újra filmben szerepelni sem feltétlenül készül, ha mégis megkeresik, ismét meg kell majd győzni őt arról, hogy van értelme a projektnek, amihez egy jó forgatókönyv kell. Hogy miért vállalta el a Saul fiát, azt így foglalta össze: "Jó volt a forgatókönyv, más volt a forgatókönyv, imádok Magyarországon lenni, miért ne vállaltam volna el?"
Rendezői és színészi ambíciók helyett inkább verseket és dalokat ír “egy szál gitárra”, valamint szeretné befejezni regényét. A készülő könyve egy “családregény család nélkül”: három generációs történet egy roma fiúról, aki a magyaroknak cigány, a romáknak magyar, mivel állami gondozásban nő fel. Elindul megkeresni az anyját. A címe Halott kenyér lesz.
Fotó: Magyar Filmhét
Arról is kérdezték, hogy milyen filmeket néz, miket szeret. Közelmúltbeli filmélményei közül kiemelte az izlandi Kosokat, ami egyébként az ország nevezettje volt a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára, de nem jutott el a jelölésig. Ez a film két idős izlandi birkatenyésztőről szól, akik nem csak fivérek, hanem szomszédok is a kietlen vidéken, de évtizedek óta nem beszélnek egymással. “Vonzanak a kis történetek, amelyek nem egy nagy társadalmi üggyel foglalkoznak” - mondta Röhrig.
Kérdezték, hogy találkozott-e valaha Sonderkommandóssal. Elmesélte, hogy egyikükkel másfél hónappal ezelőtt találkozott Los Angelesben, és Nemes Jeles Lászlóval közösen a filmet is megnézték. “A felszabadulást százan érték meg, közülük ma már egyedül ő él. Akkor 24 éves volt, most 93. 1944 novemberében érkezett Auschwitzba, a görög napsütésből a mínuszokba. A krematórium feletti térben helyezték el őket, ott volt meleg. "A családját is ismerem, minden pénteken felhívom, tulajdonképpen barátok vagyunk. Az ő szemében van egy szikra, amit nem tudott elpusztítani a Sonderkommandóban eltöltött fél év sem“.
Fotó: Magyar Filmhét
A forgatás tanulságairól ezt mondta: “Auschwitznak soha nem szabadott volna létrejönnie, de ha már létrejött, látnunk kell, hogy annak a helynek van egy óriási igazsága: a mi életünkben sokat számít, hogy nézel ki, milyen a bőrőd, a hajad, a magasságod, milyenek a kapcsolataid, hány forintod van a bankban. Ezek egyáltalán nem számítottak Auschwitzban. Amikor rabbinak tanultam, feltették a kérdést, hogy mit változtatnék a teremtésben. Az egyik javaslatom, hogy legyünk mi is olyanok, mint a fák. Egy fa a világnak ezen a részén másképp néz ki minden évszakban. Az emberek is változzanak úgy, mint az évszakok, ne legyenek mindig ugyanolyanok. Legalább a négy évszak egyikében ne számítson, hogy például jóképűek, vagy alacsonyak vagyunk-e".
“A népirtást nem szabad elfelejteni, de beleőrülni sem” - tette hozzá. A jövőjéről azt mondta: “Az ajtókon, amik az Oscar után most kinyílnak, nem akarok besétálni.” 95 oldalas verseskötetének, amiben 7 év költeményei olvashatóak, március 17-én tartják a bemutatóját a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
