A cigányábrázolásnak nincsenek másfajta kívánalmai, mint bármilyen egyéb tematikának: a sztereotípiák használata ugyanúgy vezethet eredményre (hiszen ezt a szociálpszichológia elméletei szerint is a megismerés személyes szükséglete vezérli), ha bármilyen erős, öntörvényű fogalmazásmóddal párosul. A filmművészetnek megvannak azok az eszközei, amelyek segítségével épp a sztereotípiák tartalmát és létrehozásuknak mechanizmusát veheti nagyító alá. Azonban ha a megformálás a szórakoztatás kívánalmainak rendelődik alá, újratermelődnek az előítéletes gondolkodás alapjai, s nemcsak a valóságban, a vásznon is zajlik a gettósodás.