2006. 02. 03. Váró Kata Anna
A Rotterdami Nemzetközi Filmfesztivál soha nem az idelátogató hírességekről, a vörös szőnyegen pózoló sztárokról és a csillogásról volt híres. Sokkal inkább a bámulatosan gazdag filmkínálatáról, hangulatos eseményeiről, a filmes projekteket támogató CineMart-ról vagy a Hubert Bals Fund-ról. Természetesen azért filmesekben sincs hiány. Idén csaknem 350 alkotó látogat Rotterdamba, hogy bemutassa filmjét és találkozzon a közönséggel.
Széles a palettája az itt kínált filmeknek is, hiszen a fesztivál mindig is arról volt híres, hogy egybegyűjti a különböző filmes mustrák sikereit, így aztán, ha valaki elmulasztott valamit, itt biztosan pótolhatja. A 14 Tiger Awards-ért versengő film és a 2005-ös év gyöngyszemei mellett 30 világpremier is várja a fesztivál látogatóit.
|
Jól illeszkedik a fesztivál profiljába
Nagasaki Shunichi: Heart, Beating in the Dark |
A fesztivál január 25-én nyitotta meg kapuit Nagasaki Shunichi
Heart, Beating in the Dark című filmjének európai premierjével, amely részben remake-je, részben folytatása azonos című, 1982-ben készített filmjének. A japán rendező mindig is híres volt provokatív filmjeiről, amelyek jól illeszkedtek a fesztivál profiljába. Köztudott ugyanis, hogy a Rotterdami Filmfesztivál szereti a megbotránkoztató, provokatív alkotásokat, maximális teret adva ezzel az alkotói- és a szólásszabadságnak. Nem véletlen tehát, hogy itt kerül bemutatásra a Tiger Awards-ért versengő
Énekek éneke című Josh Appignanesi film, amely egy különös alá- és fölérendeltségi viszonyon alapuló testvéri kapcsolatot mutat be, egyszerre súrolva a szado-mazochizmus és a vérfertőzés határát. Mindennek a keretét a vallási tanítás, a hit és a kétségek adják, London ortodox zsidó közösségében. A kevés szereplős kamaradráma szinte fullasztó légköre sokáig marad nyomasztó teher a nézőben.
Shibutani Noriko debütáló nagyjátékfilmje a
Bambi ♥ Bone is hasonlóan kényes témához nyúl. A családon belüli szexuális zaklatásról és vérfertőző viszonyokról szól a gyerekek szemszögéből megközelítve a témát, digitális kamerájával megörökítve azok játékait és a gyermeki fantázia színes világát.
|
Sokan takarták el a szemüket
Thomas Clay: The Great Ecstasy of Robert
Carmichael |
Az angol Thomas Clay filmje a
The Great Ecstasy of Robert Carmichael az augusztusi edinburgh-i filmfesztivál egyik legtöbbet vitatott filmje volt (szorosan Reygadas
Battle in Heaven-je mellett, amely szintén szerepel a rotterdami programban, versenyezve az év legmerészebb alkotása címért). A nagy eksztázis egy frusztrált kamasz fiú története, megmutatja, hogy az elfojtások és a beteges fantáziák milyen páratlan kegyetlenséggel és erővel képesek a felszínre törni. A film végén kirobbanó nemi erőszak olyan nyíltan kegyetlen és megalázó, hogy még a fesztiválfilmeken edződött kritikusok közül is sokan mentek ki a vetítésről vagy takarták el a szemüket.
Egészen másfajta tabutémával foglalkozik Sérgio Bianchi brazil rendező filmje a
Mennyit ér? (What is it Worth?), amely a faji viszonyokról szól, bemutatva mennyire hatnak az előítéletek még a leghaladóbb gondolkodású családokban is, és mennyire kilátástalan a helyzete a szegénynegyedek lakóinak, akiknek jóformán esélyük sincs a felemelkedésre.