Első látásra egyre gazdagabb, kifinomultabb, kényelmesebb világban élünk, de a személyes kapcsolataink közben eljelentéktelenednek. Az egyén egyre inkább elvész a bonyolult rendszerben. A fiatalokra ez hatványozottan érvényes. Régen azt hittük, hogy a világ magától válik jobbá és a történelem majd mindent megold. A mai fiatalok viszont már nem hisznek ebben. Tudják, hogy valami félrement, de nem tudják, micsoda és hogy kit hibáztassanak. Szerettem volna ezt a haragot megmutatni, ami a fiatalokban lappang amiatt, mert nem találják a kulcsot korunk sokasodó rejtélyeihez.
Lee Chang Dong / Forrás: Magyarhangya
A novellához képest a filmbe egy másik új elem is bekerült: a szöuli luxus negyed (Gangnam) és az északi határon lévő, haldokló vidék ellentéte. Mi alapján választotta ki ezeket a helyszíneket? Az északi határról áthallatszódó propagandával a politikai helyzetre is utalni kívánt?
A film három karakterét a koreai valóság átellenes sarkaiba helyeztem, Bent Szöul legdrágább negyedébe a Seoul Tower tövébe, Hemit egy fővárosi külkerületbe, Dzsongszut pedig Paju-ba, a határ melletti faluba, ahol még a mai napig is hangos észak-koreai politikai propaganda hallható, pedig csak egy órányi autóútra van a fővárostól. Korea krónikus megosztottsága a mai napig betölti az itt élők életét. Trump is erről papol egy televízió képernyőjén. Tudom, hogy senkinek sincs igaza, ám nem értem, hogy a politika miért nem változik. A politika egy hátborzongató rejtély, amely meghatározza az életünket, mégse tekintünk rá úgy, ahogy kéne. A Gyújtogatókra mondhatják, hogy egy misztikus thriller, ám én úgy fogalmaznék, hogy egy olyan rejtélyről szól, amely saját életünk újabb és mélyebb rejtelmeihez vezet el bennünket.
Yoo Ah-In / Forrás: Magyarhangya
Hogyan szokott dolgozni? Sokszor, jó előre elpróbál a színészeivel minden jelenetet és ragaszkodik a forgatókönyvhöz, vagy hagyja őket a felvétel közben kísérletezni?
Nem szoktam próbákkal fárasztani a színészeimet forgatás előtt, mert nem szeretném, ha “elkoptatnák” az érzelmeiket. Amikor forgatunk, mint egy zenekarban, valamennyien együtt próbálunk. A színészeimtől egyszerű dolgot kérek: ne az érzelmeket próbálják megjeleníteni, hanem magát a karaktert éljék meg. Ez persze nem olyan egyszerű, mint ahogy hangzik. Rendezőként nekem az a dolgom, hogy a színészekkel ne csak elfogadtassam az általuk játszott figurákat, hanem rávegyem őket arra, hogy bele is bújjanak a bőrükbe. Ez sokszor csak hosszú beszélgetések árán sikerül.
Sokféle értelmezését lehet olvasni a történetnek, például, hogy ez valójában egy szellemtörténet, és egyes karakterek talán nem is léteznek. Szereti ezeket a különböző megfejtéseket? Sikernek tekinti, ha sokan mást látnak bele a történetbe?
A Gyújtogatókról elmondható, hogy egy csomó kérdést szegez a közönséghez, köztük azt is, miről is szól ez a sztori. A történet valójában a közönség titkos vágyait tükrözi, amely egyre könnyebb és egyszerűbb narratívára éhezik. Én ezt a trendet követtem, és arra számítok, hogy a közönség fogja megtalálni a filmben azt a sztorit, ami épp foglalkoztatja őt. A szerteágazó interpretációk pedig pont az elképzeléseimet igazolják.
A főszereplők, Jeon Jong-seo , Steven Yeun, Yoo Ah-In és a rendező Cannesban
A Gyújtogatókat küldi Korea idén a Legjobb Külföldi Filmért folyó Oscar-versenybe. Cannes után nyilatkozta, hogy a számtalan pozitív kritika és visszajelzés után kicsit csalódott volt, hogy nem nyerte el az Arany Pálmát. Így érez az Oscar-jelöléssel kapcsolatban is? Mit jelentene önnek és a filmnek, ha bejutna a legjobb öt közé?
Bármilyen jó lehet egy film, szerencse is szükséges, hogy díjat nyerjen. Koreai filmet például még soha nem jelöltek az Oscar idegennyelvű kategóriájában. Ez egy kicsit meglepő is, ha a koreai filmek rajongó táborának méreteit vesszük figyelembe. Vagyis, ha a Gyújtogatókat nominálják, akkor az lesz a legelső dél-koreai jelölt a történelemben. Szóval történelmi lépés lenne, amihez jó adag szerencse is szükségeltetik. Mint hallom, idén különösen éles verseny várható.
A beszélgetés innentől spoilert tartalmaz!
.
.
.
.
A film több kérdést nyitva hagy a főhősök jelenével és jövőjével kapcsolatban. Megosztotta a színészeivel, hogy ön milyennek gondolja a karakterek jövőjét? Hogy mi történik velük ezek után?
A film alapvetően azt keresi: ki is lehet Ben, ez a misztikus figura? A film végén azonban azt a kérdést szerettem volna feltenni, hogy ki az a másik, szomorú, vacogó, meztelen alak az utolsó jelenetben az égő Porsche füstjében? Mi lesz a következő lépése, mihez kezd a jövőjével? Ezekről soha nem beszéltem még senkivel. Sokat vitatkoztam a színészekkel, de erről így konkrétan, soha. Valószínűleg a meg nem írt regény is az utolsó jelenetben fogan. Hogy milyen sztorit farag ebből a főhős? Bármi is legyen az, társadalmilag, politikailag és morálisan is húsbavágó történet lesz.
Cannes: Utazás Lars Von Trier koponyája körül
"A hirtelen stílusváltás új színt hoz a történetbe, egy pillanat alatt komolyan elbizonytalanít abban, amit eddig gondoltunk – a szerelmi csetlés-botlásból mesteri thriller kerekedik, folyamatosan ellentétbe állítva a gangnemi életstílust és a vidék egyszerűségét, a rideg valóságot (2018-at írunk és a háttérben ott visszhangzik az északi propaganda) és képzeletet, hiszen talán az egész nyomozás csak Jong-soo írói fantáziájának a szüleménye." - írtuk a Gyújtógatókról Cannesban.
