A Red Rocket főszereplője Mikey, a pornószínész. 2016-ot írunk, Texas City-ben a tévében és a rádióban Trump kampánybeszédei harsognak, a háttérben az olajfinomitók füstje száll. Ide buszozik haza Kaliforniából a nincstelen, szanaszét vert férfi, aki menedéket keres az elhidegült felesége és anyósa házában. Mikey is itt töltötte a fél életét, mielőtt Los Angelesben a szexipar fényes csillaga lett, pornó-Oscarok büszke tulajdonosa, amit előszeretettel dob be a beszélgetésbe, minden adandó alkalommal. A két nő hitetlenkedve fogadja be a férfit, aki próbálja rendbe rakni az életét, de ösztönei és gátlástalan személyisége azonnal egy vadítóan gyönyörű, és zavarbaejtően fiatal lányhoz, Strawberry-hez csábítják.
Simon Rex a Red Rocket-ban
Mikey a tökéletes antihős: szégyentelenül hazudozik és kihasznál másokat, önző és a nyomorúságába másokat is könnyedén magával ránt. Mikeyt nagyon nem szabadna szeretni, mi mégis sokáig kitartunk mellette, ami Simon Rex játékának köszönhető. Ahogy Sean Baker is mesélte, Simon ízig-vérig hollywoodi figura, aki maga is pornózott egy pár évig, és egyszerűen tökéletes a tenyérbemászó Mikey szerepében. Egy örök tini, egy klasszikus, felnőni képtelen ‘manchild’, aki maximális sebességgel halad a katasztrófa felé, mégsem bírjuk róla levenni a szemünket.
Nagyszerű a dinamikája a profi és amatőr színészekkel is – feleségét egy hivatásos színész, Bree Elrod, az anyósát viszont egy helyi lakos, Brenda Deiss alakítja, aki a Red Rocket egyik legkülönlegesebb figurája. Sean Baker minden filmjében különleges érzékkel elegyíti a helyiek autentikusságát a hivatásos színészek energiáival. A kettő különleges egyvelegével sokszínű kritikát fogalmaz meg Amerika elfeledett társadalmi rétegeiről, a gazdasági válság áldozatairól, a szexiparról, a médiáról, és még sok mindenről, ami ennek az ezerarcú, szürreális országnak a sajátja.
Simon Rex és Sean Baker a 17. CineFesten / Forrás: CineFest Facebook
A Red Rocket miskolci bemutatója másnapján beszélgettünk az író-rendezővel.
Második alkalommal lett központi helyszíned egy fánkozó, már a Tangerine-ben is fontos szerepet kapott, és most a Red Rocket-ben is. Mi vonz téged vissza ezekre a helyekre?
Bárcsak mondhatnám, hogy szándékos volt, de teljesen véletlenül találtunk rá erre a csodálatos helyre, igazi ajándék volt a filmes istenektől. Eredetileg egy food truck szerepelt a forgatókönyvben, de ahogy szembejött a Donut Hole, rájöttünk, hogy a színei, és még a finom szexuális utalása is tökéletesen passzol a filmhez – meg kellett szereznünk. A tulajdonos nagyon készséges volt, engedte, hogy ott forgassunk. Természetesen tudtam, hogy kapcsolódni fog a Tangerine-hez, de nem bántam.
Nekem a fánk egyet jelent Amerikával.
Igen, erre én is akkor jöttem rá, amikor Texasba érve sokkal több fánkozó jött szembe, mint Los Angelesben, ami pedig tömve van velük.
Sokat beszélgettünk a film címéről és rájöttünk, hogy mindannyian másképpen értelmeztük a Red Rocket-et. Volt akinek a lány, volt akinek az autó, nekem a republikánus, piros államot jelentette, amíg el nem olvastam, hogy ez egy szleng a kutya péniszére. Neked mit jelent ez a cím?
Igen, ez az elsődleges jelentése, de azt akartam, hogy több olvasata legyen a címnek. Sok olyan elemet szórtunk el benne, amire vonatkoztatható, több mindenre rá lehet mondani, hogy ez a Red Rocket. Fontos volt, hogy a közönség a saját értelmezését is bele tudja venni.
Fotó: Baski Sándor
Magyarországon a rakéta kifejezést a füves cigire is használják.
Remek, akkor itt még egy értelmezést kap.
Mennyire követted korábban Simon Rex karrierjét?
Harminc éve követem a munkáját, egyidősek vagyunk. Régen VJ volt, az MTV egyik arca, ikonikus interjúkat készített Tupac-kal és Biggie-vel (Notorius B.I.G. - a szerk.). Sosem tudtam kiverni a fejemből: ő egy olyan ember, aki soha nem adja fel. Igazán sosem fogadta őt be a szórakoztatóipar, de 15 évenként visszatér. Például Dirt Nasty néven egy humoros rap albumot adott ki, szerepelt a Horrorra akadva-filmekben, és amikor berobbant a közösségi média, Vine-on és Instagramon is az elejétől fogva jelen volt. Tudtam, hogy érteni fogja a feladatot, hogyan kell időzíteni a poénokat, és sugárzik belőle Hollywood – mindenképp akartam vele forgatni valamit.
A Red Rocket a semmiből született, ez egy Covid-film, nemcsak mert a járvány alatt forgattuk, hanem kifejezetten azért készítettük, mert a járvány miatt nem tudtunk leforgatni egy másikat. Elképesztően gyorsan raktuk össze, Simonnak egyáltalán nem volt ideje felkészülni rá. Megkérdeztem akar-e velünk filmet készíteni, azt válaszolta, hogy itt vagyok Joshua Tree (egy nemzeti park Kaliforniában - a szerk.) közepén, három nap múlva ott leszek Texas City-ben.
Mennyi időt voltatok karanténban, mielőtt elkezdtetek dolgozni a filmen?
Február-március környékén még a másik filmet terveztük, amikor a producerem azzal szembesített, vagy üldögélek otthon és kivárom a járvány végét, vagy készítek egy kisebb filmet. Tudta, hogy van egy régi ötletem. Az ötlet nem a semmiből jött, megvolt az eleje-közepe-vége, de nem volt hozzá forgatókönyv. Mivel addigra nagyon jól ismertük a karaktert, a könyv is nagyon gyorsan elkészült. Négy emberrel konzultáltunk a pornóiparból és egy szexmunkással is beszéltünk, rengeteg zoom interjút készítettünk, hozzátették a saját javaslataikat. Az írótársam Los Angelesben volt, én pedig Texasban, Zoomon keresztül dolgoztunk.
Fotó: Baski Sándor
Mennyit rakott bele Simon a karakterbe a saját pornós múltjából?
Már az első alkalommal is beszélgettünk róla. Nagyon rövid szelete volt ez az életének, de mondtam neki, hogy részben azért is csináljuk ezt a filmet, hogy a szexmunka stigmatizálását megszüntessük. Továbbra is komoly megbélyegzése van ennek az iparnak, de jó úton haladunk az elfogadás felé.
Te magad is sokat tettél már a szexmunkások elfogadásáért, a legutóbbi három filmedben is központi szerepet játszanak. Miért foglalkozol velük ennyit?
Mindig is érdekelt ez az underground közösség, ahogy a klisé mondja, ez a “legősibb szakma”, annyira emberi és intim, mindig a túlélésért megy. Szörnyű, hogy rengeteg megbélyegzés éri a szexmunkásokat, pedig ez egy valódi szakma, tartuk őket tiszteletben! Nem akarok a történeteimmel nagyképű lenni, csak párbeszédet akarok indítani. Az emberek általában két irányból közelítik meg a szexmunkásokat: az egyik oldal a szexualitás és egyéni szabadság kiteljesedésének, a másik pedig a patriarchális elnyomás szimbólumának tartja. Nem akarom ezeket a véleményeket figyelmen kívül hagyni, remélem a film párbeszédre készteti mindkét oldalt. A személyes álláspontom liberális, de úgy akarom elkészíteni ezeket a filmeket, hogy ne csak az egyik oldal felé tolódjon a hangsúly.
A Tangerine Los Angelesben, a Floridai álom Orlandóban, a Red Rocket pedig Texas City-ben játszódik, három teljesen különböző pontján Amerikának. Szándékosan szórtad így szét a filmjeid helyszínét?
Ez nem volt szándékos, a filmekből következtek a helyszínek. A film, amit eredetileg forgattam volna tavaly, ha a Covid nem húzza keresztül a számításainkat, Kanadában játszódik, de valójában Kanadát használja fel, hogy Amerikáról véleményt mondjon. Ott körülbelül 30 évvel előttünk járnak a fejlődésben, például a szociális szolgáltatásokban. De amúgy szeretem felfedezni a világot, szeretek utazni, új embereket megismerni, bemutatni az ottani közösségeket.
Fotó: Baski Sándor
Te New Yorkból származol, amikor Orlandóba vagy Texas City-be érkezel, mennyi meglepetés ér? Ezek a városok egy országban vannak, de teljesen különböznek egymástól.
Mindig van egy kis kultúrsokk, de próbálok azonnal kapcsolatot kialakítani az ottaniakkal , ez a legfontosabb. Ilyenkor jövök rá újra meg újra, hogy mindannyian emberek vagyunk, ezért akarok ilyen univerzális filmeket készíteni. Csodálatos emberek voltak a texasiak is, találkoztam néhány Trump-szavazóval, akikkel nem feltétlenül értek egyet mindenben, de így is tudtam hozzájuk kapcsolódni. Minden közösségben megtaláltam a jóra való törekvést, ahogy vigyáznak magukra és a családjukra. Az amerikai média persze szétszedi Floridát és Texast a politikai hovatartozása miatt, de amíg ezekben az államokban voltam, valódi kötődés alakult ki a helyiekkel.
Ilyen autentikus arcokat máshol biztosan nem találsz, mint aki az anyát alakította a filmben. Olyan érzésem volt, mintha Larry Clark vagy Harmony Corine talált volna rá erre a karakterre. Ott helyben találkoztál Brenda Deiss-szal?
Igen, Texas City-ben nőtt fel ő is, vannak a helyről horrorisztikus történetei. Texas City-nek sötét történelme van, rengeteg robbanás és vegyi szivárgás történt ott, ami sokak életére hatással volt. Bree, aki a lányát alakítja, egy fantasztikus New York-i színész, két évtizednyi színházi tapasztalattal. Sokat köszönhetek neki és remélem, sokan felfigyelnek rá a Red Rocketben. Amit a filmben is láttál, az anya és lánya közötti kötődés Bree-nek köszönhető, sok időt töltött Brendával. Mindig ez a legfontosabb, hogy kényelmesen, biztonságban érezzék magukat az amatőr színészek, hogy bízzanak a csapatban.
A Strawberryt alakító Suzanna Son-t hol fedezted fel?
Őt az Archive Hollywood moziban láttam meg Los Angelesben, egyszerűen besétált az ajtón. A partnerem és producerem, Samantha felé fordultam és azt mondtam, hogy azonnal oda kell mennünk hozzá beszélgetni. Említettem neki a Floridai álmot és ismerte, kontaktot cseréltünk, hogy a jövőben megkereshessük valamilyen projektre. Aztán két évvel később felhívtam, hogy itt az idő. Azt mondta, már elkezdte feladni, hogy valaha felhívom. Fantasztikusan játszik és zenél, az N’Sync-dal is miatta került a filmbe. Nagyon sok szakítós számot meghallgattunk, aztán elénekelte a Bye bye bye-t és meg is lett a dal, ezt kerestük.
Fotó: Baski Sándor
Számomra Mikey egy régi tipusú pornósztár, a lány pedig a szexipar jövője, az Instagram és social media korában már teljesen más pornócsillagok születnek. Te is így látod?
Igen, részben ezért is akartam, hogy 2016-ban játszódjon a történet, mert rengeteg minden megváltozott az elmúlt négy évben. Ott az OnlyFans, egyre több a szexiparban a fiatal, akik a saját szabályaik szerint csinálhatják ezt a munkát ezeken az új felületeken. Az egész változóban van. Ebben az értelemben egy történelmi filmről van szó.
Milyen élmény volt számodra 16 mm-es filmre forgatni?
Elképesztően gyors volt, különösen Drew Daniels oldalán, aki egy fantasztikusan tehetséges operatőr. Sokszor neki kellett rám várnia, és nem fordítva, ahogy általában lenni szokott. A 16 mm-es filmeket manapság már 4K-ban szkennelik be, a végeredmény sokkal közelebb van a 35 mm-es filmhez, mint régen. Szemcsés, vintage érzetet akartam, technikai értelemben és hangulatában is hatással voltak rá a ‘70-es évekbeli filmek.
Az antihős használata – amit mi is tettünk – akkoriban volt gyakori: Mikey egyértelműen nem egy példaértékű ember, nem változik, nem egy olyan főszereplő, akivel manapság találkozunk a mozikban. Mondtam Drew-nak, hogy csináljuk úgy, mintha 1974-ben forgatták volna. Azt a hatást akartuk elérni, amit Zsigmond Vilmos csinált a Sugarlandi hajtóvadászatban vagy a Harmadik típusú találkozásokban, mindezek mellett ‘70-es évekbeli olasz szexkomédiák voltak a fejünkben.
Öt napot töltöttél Miskolcon, itt milyen filmet készítenél?
Egy napot tudtunk Budapesten tölteni, ami gyönyörű volt, bármely sarkon elindíthatod a kamerát, mindig történik valami érdekes. Itt Miskolcon többfelé volt időnk szétnézni, voltunk a Vasgyárban is, ott simán le lehetne forgatni Tarkovszkij Stalkerét, illetve megnéztük az Avasi kilátót is, ott is izgalmas lehet filmet készíteni.
