Amikor kiderült, hogy a végzős rendezőosztály diplomafilmjeinek finanszírozását elsöpörte a filmszakmai átalakulás vihara, kíváncsian néztem, ki mit lép erre, melyikük hogyan viszonyul majd a hivatásához – amit épp nem gyakorolhat. Nagyon nagy öröm volt látni, hogy az osztály összekapaszkodott, hogy a várakozás hónapjait aktív munkával töltötték, s főként, hogy a maguk számára kijelölt feladat paraméterei lehetővé tették a személyes hitelességet.

Reisz 500
Jelenet Reisz Gábor epizódjából

Távolról, a partról néztem, ahogy csiszolódott, formálódott a koncepció, a keretek, a cél. Úgy döntöttek, ez a film nem fog kiabálni, nem személyes kiáltványok, vagy önreklámok füzére lesz, hanem inkább mesélni fog. Nem Budapestről, hanem saját magukról. S a személyes mesék interferenciájában feldereng majd egy kép egy városról, ahogy azt egy csapat fiatal ember a mindennapokban megéli. Úgy érzem, a sok kis és nagy döntés jó irányba vitte a vállakozást. Ami létrejött, az konzisztens, őszinte anyag, és a szkeccsfilm lehetetlen műfajában is jól teljesít. Az önkorlátozásért külön tiszteletet érdemelnek.

Kapronczai 500
Kapronczai Erika epizódja

Mivel egy kifejezetten erős, néhány nagy formátumú alkotó ígéretével is kecsegtető osztályról van szó, (a vizsgafilmjeik már nemzetközi szinten is sikereket értek el) minden adott volt, hogy valamilyen radikális, kiáltványszerű közös vállalkozással határozzák meg magukat. A nemcsak zsúfolt, de valódi tehetségekkel zsúfolt nemzetközi színtéren nagy, erős gesztusokkal: vagy extrém történetvezetéssel, vagy extrém formai megoldásokkal lehet figyelmet generálni, s ugyanez igaz az elbizonytalanodott, szétzilált magyar filmes közegre is. Nagy belső magabiztosság kellett ahhoz, hogy ehelyett a személyes hitelesség közös mércéjét szabják meg saját maguk számára. Budapest, a laza összekötő dramaturgiai elem, a város, ahol mindannyian élnek, ami életük jelenlegi terepe, így valódi esélyt kapott arra, hogy megmutassa magát.

Szeiler 500
Szeiler Péter rendezése

Hosszú ideje nem került új magyar film a mozikba. Ezért ez a film vélhetőleg plusz figyelmet is kap. Ez, egyrészt nagy szerencse, a promóciót a hiányzó pénz helyett a filmszakmai űr biztosítja. De tesz egy igazságtalan terhet is az alkotók vállára. Pillanatnyilag ez a film, ezek a fiatalok képviselik a mozikban a magyar filmet. Pedig ők nem akartak mást, mint értelmes munkával tölteni az időt addig is, amíg lehetséges lesz nem szívességi alapon, sok, jószándékú barát, filmes szakember idejét és tudását ingyen felhasználva filmet készíteni.


A Nekem Budapest előzetese

Azóta kaptak pénzt a Filmalaptól a diplomafilmjükre, van, ami már forog, a többi előkészül. És készülnek a szakmában új filmek is. A listát nézve, az alkotókat ismerve csupa minőségi vállalkozás. Egy év múlva, amikor ezek a diákok bemutatják a diplomafilmjüket, talán már egy olyan mezőnyben jelenhetnek meg, ami halványan kezd hasonlít arra, amire a magyar filmszakma potenciálisan képes lenne.