Spanyol filmhét

A sors nem kegyes Santi Amodeo: Űrhajósok

A Spanyol Filmhéten bemutatott hat film közül négy elsőfilmes alkotás. Santi Amodeo Űrhajósok című munkája is elsőfilmes debütálás, annak minden gyönyörűségével, bájával és hibájával. Főszereplője, Daniel szenvedélybetegségén próbál túljutni, orvosa tanácsára egy tíz pontból álló parancsolatot kénytelen betartani, hogy újra normális életet élhessen. Heroinfüggőségén már túl van, de újra beilleszkedni a mindennapokba és a társadalomba nem könnyű dolog, sőt úgy tűnik, egyenesen lehetetlen. Keserves próbálkozása igazi büntetés, gyengeségéért kénytelen szenvedni. Egyedül Laura segíthetne neki túljutni ezen, de a sors nem kegyes.

Amodeo filmje eredeti alkotás, erős képzőművészeti hatásokkal. A függőség működésmechanizmusáról gondolkodik, de annyira autentikus módon teszi ezt, hogy az megdöbbentő. A film egyetlen hibája, hogy érződik még rajta a rendező tapasztalatlansága. Néhol öncélúan alkalmaz effekteket, s bár a megvalósításuk hibátlan és látványos, egyszer is elég lenne ugyanaz a technikai elgondolás. Az Űrhajósok nem teljesen kiérlelt alkotás, de hűen adja vissza szereplők lelki világát. A helyszínválasztás - a fénnyel folyamatosan megtelő lakás - tökéletes. Az Űrhajósok okkal nyerte el a 2003-as valladolidi filmfesztiválon a legjobb elsőfilmesnek járó díját nyerte.

A végkifejlet nem lehet vidám M. M. Cuenca: A bolsevik gyengesége

Manuel Martin Cuenca alkotásában, A bolsevik gyengeségében Pablo Lopez átlagos figura. Unalmas, kiégett életet él, modern yuppie, akinek az életében a munkáján kívül nincs semmi. Alkalmi kapcsolatok, levezetetlen energiák jellemzik és fásultság. Egyik reggel munkába menet egy koccanásos baleset rondít bele amúgy eseménytelen életébe. Egy furcsa félreértés és rosszul lereagált szituáció miatt a férfiben egy ősi ösztön kezd munkálkodni, a bosszú. Már-már túl messzire megy hadjáratában, mikor megtörténik vele a csoda, beleszeret valakibe. A valaki azonban egy 15 éves kislány, aki bár nem annyira nyíltan csábítja el a férfit, mint Nabokov klasszikusában Lolita, ő sem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik. Furcsa szerelem bontakozik ki közöttük, s hogy Pablo hibázott-e vagy sem, nehéz eldönteni. A végkifejlet – ahogy a történetből előrevetíthető – nem lehet vidám, a véletlenek munkálkodnak, Pablo pedig börtönbe kerül egy bűnért, amit nem ő követett el és lelkiismerete rabja lesz egy valóban elkövetett bűnért, amiért súlyosabban megbűnhődik, mint kellene.

A bolsevik gyengesége izgalmas alkotás, jó tempóban adagolja fontos információkat a lebilincselő történethez. Kitűnő érzékkel használja a zenét, s bár néha nem mentes a túlzásoktól, az aláfestő muzsika jól illeszkedik a filmbe. A történet Barcelonában játszódik, de játszódhatna akárhol. Kevéssé felismerhető a filmen a spanyol jellegzetesség, szinte teljesen hiányoznak belőle a színek és a spanyolokra olyannyira jellemző virtus. Letisztult a színészi játék, visszafogott és csöndes, a két főszereplő – Maria Valverde és Luis Tosar – alakítása izgalmas és hiteles. Manuel Martin Cuenca alkotása talán a filmhét legizgalmasabb darabja volt.

A meg nem bűnhődött bűn mintaképe Jaime Rosales: A nap órái

A filmhét záró előadása Jaime Rosales A nap órái című FIPRESCI-dijas filmje. Rosales filmje az emberi elme furcsaságaiba enged betekintést, és azzal a rémítő gondolattal távozik a néző, a sorozatgyilkosok itt élnek közöttünk, úgy néznek ki, mint mi, senki meg nem mondaná róluk, hogy hobbiból embereket ölnek. Abel gond és lelkiismereti válság nélkül követi el gyilkosságait, értelmetlenül és logikátlanul szemeli ki áldozatait és kíméletlen egyszerűséggel öli meg őket. A vásznon naturalisztikus módon láthatók a gyilkosságok, hosszan kitartott snittek jellemzik a filmet, végtelenségig nyújtva a valós időt. A hosszú beállítások azonban bármennyire is hűen és valóságosan – sokszor gyomorforgatóan -- mutatják be a történéseket, a film ritmusa ettől válik mérhetetlenül lassúvá, már-már unalmassá. Abel pedig tovább éli átlagosnak tűnő életét, ő maga a meg nem bűnhődött bűn mintaképe.

Bűn és bűnhődés izgalmas témája a filmművészetnek, s főleg az európai és keleti filmeknek. Kifogyhatatlan, megunhatatlan és izgalmas. Nincs ember, aki soha nem követett el egyetlen vétséget sem. A bűn az emberi természet része, olyan, akár az árnyék. Hogy elkövetett vétkeinkért mikor, ki felel, az már a véletlen műve.