Levágandó malac módjára sikítanak!
A Cápa brutális sikere nyomán nemcsak a szokásos koppintók (olaszok, hongkongiak, indiaiak, stb.), hanem amerikai B-filmesek sem restelltek számos alacsony költségvetésű, ám a maguk trashes nemében totálisan szórakoztató filmmel kaszálni.

Jeff Lieberman 1976-os Squirm-je ebből a fajtából való. A film exploitation par excellence; profi módon, a maga korlátozott eszközeit a tömegszórakoztatás érdekében a végsőkig kihasználva bonyolítja a sztorit, anélkül, hogy akár egyetlen gondolatot is - ha már horrorfilmről van szó - vesztegetne az esetleg érzékenyebb lelkületű nézőkre.

Fuck 'em.

Liebermann tehetség: egy évvel a Squirm után leforgatta a videón nálunk is forgalmazott Kék napsugárt (Blue Sunshine), ezt a hippikorszak mértéktelen drogfogyasztásának utóhatásairól szóló vicces horrorkomédiát, majd 1980-ban, a Péntek 13 kasszasikerére villámgyorsan reagálva a Just Before Dawn című slashert. Mind gyors, lényegre törő, szórakoztató filmek - de a maga nyersességében a Squirm a legjobb közülük.

Mick egyik kezében a csomagjait, a másikban a tollas ütőjét (!) - már ezért is szívesen beverném a pofáját (engem a tollas ütők valahogy irritálnak) - markolva próbál átvágni a sűrű georgiai mocsárvegetáción, csak hogy eljusson a nőjéhez, Gerihez (ejtsd: Dzseri, mint Dzsoki), akivel az egyetemen ismerkedett össze. Szerencsés lenne, ha a helymeghatározás nyomán a kedves olvasóban tudatosulna: ez itt a MÉLY-dél, nem Amerikáé, hanem az Egyesült Államoké. A vérfertőző famíliák, az elnyújtott magánhangzók és a texasi-láncfűrészes-mészárlások hazája.

Miután túltettük magunkat az első megdöbbenésen, és feldolgoztuk, hogy még Micknek is nagyobb a melle, mint Gerié, megnyugodhatunk, konstatálva, hogy a lány családja, amely 1 db vénanyából és 1 db totálisan aszociális nővérkéből áll, a maga bumfordi módján egészen szimpatikus. Szerencsére a Squirm nem próbál új típusú sztereotípiákat ránk kényszeríteni, így a közeli kisváros lakosai már a jól bevált "szőröstalpú bunkó"-típusú viselkedésmodort mondhatják sajátjuknak.

A fiatal Rick Baker döbbenetesen
kemény effektjeivel
Az időjárás pontosan olyan arra, mint mifelénk, a trópusi Dél-Pesten: a térség elektromos utánpótlását egy éjjeli hurrikán belepaszérozza a talajba, aktivitást, valamint az őslakók egészségére kimondottan ártalmas étvágyat keltve több millió földigilisztában (a kis nyálkásak levágandó malac módjára sikítanak!). Perisztaltikus barátaink növekvő agresszivitásának első áldozata a helyi régiség(dzsuva)-kereskedő, akinek akkurátusan letisztított csontvázára Mick és Geri talál rá. Az állampolgári bejelentés vágyától fűtött fiatalok hűvös fogadtatásban részesülnek az irányukba kevés szimpátiát árasztó seriff részéről - hát még mikor a helyszínre érve konstatálják, hogy a csontváznak hűlt helye. A maradványokat Geriék szomszédjának lerobbant (ez a jelző ebben a filmben egészen új dimenziót nyer) teherautójában látják viszont. A fazon (Matula bácsi és Torgyán doktor kombinációja) fő bevételi forrása a gilisztatenyésztés, és szeretné, ha az üzletet egy napon melankolikus-mongoloid fia, Roger venné át. Bármennyire is defektesek a génjei, még Roger is érzi, hogy apai öröksége nem tartalmaz ígéretes perspektívákat.

Roger szomorúságát elűzendő, Mick és Geri horgászni hívja a potenciális féregfarm-tulajdonost. A mókának hamarost vége szakad, mikor Micket megharapja az egyik csaliként bedobozolt giliszta. Férfias főhősünk fertőtlenítőért rohan, egyedül hagyva nőjét a kanos Rogerrel. Geri rövid évődés (tease!) után egyetlen könnyed lökéssel eltaszítja magától a kb. kétszer akkora fickót, aki erre elterül, mint ruszki műhold a kilövéskor - az arcába pedig belefúrja magát a teljes csaliállomány!

A feszültség nő, a film fogy. Geri hiába hoz segítséget, mivel Roger, szokatlan piercingjei ellenére kereket old. Most a lányt nézi mindenki hülyének. Sebaj, egy kiadós, kalóriadús étkezés elűzi a bút! A három nő + Mick (bár legszívesebben négy nőt írtam volna) vacsorára gyűl a családi sasfészekben, amely csak akkor szakad félbe, mikor a ház melletti évszázados tölgy, a giliszták hathatós segítségével kifordul a földből, és kettévágja a kúriát!

Tömlőstestűek szívják le csontig
Az éj beálltával a gilisztahadosztály mindent elsöprő támadásba lendül: első célpontjuk az ellenség logisztikai bázisa, a városi krimó. A seriff, a nője (akinek frizurája a legújabb, hatvanas évekbeli cukrozott-tupír!) és további kellemetlen figurák lelik itt halálukat - Lieberman ezen a ponton valószínűleg érzékeltetni szerette volna, amint az EGÉSZ város behabzsolásra kerül, ám a korlátozott büdzsé útját állta a rendezői víziónak.

Geriék roncsházában a hangulat az Alamo-erődéhez, valamint a 13-as rendőrőrséhez hasonló - az idegek és a befőttesgumik pattanásig feszülnek! Mikor aztán a zuhanyrózsán keresztül színültig telik gilisztával a fürdőszoba, anyut pedig a tető egy repedésén bepotyogó tömlőstestűek szívják le csontig, Mick és Geri úgy dönt, itt az ideje a kár- és kórokozók kollektív seggberúgásának…

A Squirm mindenféle társadalmi, politikai és egyéb felhang nélküli film - hála a jó Istennek, és fiának, a Télapónak! Na jó, ha nagyon akarunk, némi környezetvédelmi üzenetet beleláthatunk a történésbe, de van egy olyan érzésem, hogy az alkotóknak ilyesmi nem állt szándékában. A Squirm gyors, ízléstelen, a körülményekhez képest szépen fényképezett horrorfilm, a fiatal Rick Baker néha döbbenetesen kemény effektjeivel - ahogy Herschell Gordon Lewis mondaná: "rollickin' good fun"!