A magyar mozgókép-oktatás jelentős változás előtt áll, a tervek szerint a mozgókép-ismeret hamarosan önálló tantárgy lesz, amihez rengeteg médiaelméletben, filmtörténetben és filmesztétikában jártas tanárra lesz szükség. Nem árt tudnunk, Amerikában hogyan csinálják. Szeptember elejétől - miután elnyertem a Georgia State University (GSU) mozgókép-programjának PhD-ösztöndíját - személyesen is megtapasztalhattam. Sorozatomban az atlantai egyetemen folyó filmes oktatási szisztémáról, valamint a kommunikációs tanszéken folyó munkáról tájékoztatom majd a filmhu olvasóit.

A filmelméleti és -gyakorlati oktatás intézményes keretei Amerikában tökéletesen más formát öltenek, mint Magyarországon, ami – ha figyelembe vesszük, hogy a szórakoztatóipar az USA legnagyobb iparága – nem véletlen: a frisssen végzett diplomások túlnyomó részét azonnal felszippantja a showbiz. A GSU 30 ezer egyetemistája közül mintegy 4 ezren a kommunikációs tanszék hallgatói, és ebből 600-an film-szakosok. Ezt az első ránézésre elképesztő számot azonban tökéletesen legitmálja a tény, hogy filmes diplomával garantált az elhelyezkedés. A jól bejáratott rendszer a szakma minden része számára felkészült szakembereket képez, ami az egyetemek számára is létfontosságú, hiszen nagy többségük bevételeinek egy részét a piacból szerzi. Minden tanszék igyekszik a hozzá kapcsolódó szakmával szoros kapcsolatot fenntartani, és minél több megrendelésnek eleget tenni, ahogy azt a kommunikációs tanszék színészképző-programja is teszi: a felsőbb éves hallgatók statisztaként számos helyi produkciónak dolgoznak a tanszék stúdiójában, amiért a fizetséget az egyetem söpri be. Ebből azonban nemcsak az iskola kasszája profitál, hanem az egyetemisták is, hiszen a nevük bekerül egyes stúdiók katalógusába, ami nagy mértékben megkönnyíti a későbbi munkavállalást.

De hasonló stratégia alapján működik a tanszék laboratóriuma is. Az egyetem rengeteg pénzt fektet a legújabb technikai felszerelés megvásárlásába. Ennek eredményeképpen a tanszékhez kapcsolódó Digital Arts & Entertainment Laboratory (DAEL) minden elképzelhető filmes eljárás kivitelezésére használható: a legtöbb filmes és videós képhordozó (35/16mm; D1, DVC Pro és DVCAM) rögzítésére, előhívására, vágására valamint digitális utómunkáira, valamint saját műtermében számos belső felvétel realizálására. A DAEL-hez ezek mellett egy 25 néző befogadására alkalmas moziterem kapcsolódik, melyben nagyrészt a nézői viselkedés kutatása valamint mozgókép-percepciós kísérletek zajlanak. Nagyrészt ennek köszönhetően a labor rengeteg külső cégnek dolgozik, és ezek a munkák többnyire nem is csak visszahozzák a felszerelésbe fektetett összegeket, hanem lehetővé teszik a tanárok és a hallgatók konferenciákra való utaztatását, illetve a további berendezések vásárlását. Nemrég a laborban a Sony megbízásából egy új képformátummal rendelkező futurisztikus TV tesztelése zajlott. A DAEL az új modell minden technikai paraméterét bevizsgálta, és nemsokára megkezdődik a készülék “pszichikai tesztelése”: ennek során a nézői reakciók vizsgálatára kerül sor.

Többféle berendezés áll a labor rendelkezésére a kísérletek kivitelezéséhez. Egyrészt a hagyományos reakció-mérő készülékek, melyek során a moziteremben ülő minden egyes néző kap egy kis adóvevőt. Ezen egy potméter segítségével 0-100 között lehet értékelni a látottakat, mindig az adott kérdésre válaszolva. Például az “élvezetesebb-e a látott hagyományos televíziós műsor a szélesebb képernyőn?” kérdésre minden egyes alany 50-es középérték mellett leadhatja voksát – a nulla ebben az esetben a “sokkal rosszabb”, a 100 pedig a “sokkal élvezhetőbb”-véleményt jelzi. A kísérlet alatt számítógépen folyamatosan rögzíthetőek az adatok, melyeket a megrendelő, a Sony kiértékel majd. Az eljárás hátránya, hogy nem lehet ellenőrizni a nézői reakciók pontosságát, és a vicces kedvű alanyok minden további nélkül dugába dönthetik az felmérést, amennyiben össze-vissza tekergetik a gombot. Ennél egy fokkal megbízhatóbb adatokat szolgáltat ugyanez az eljárás, ha az egész folyamat alatt kis pulzusmérőket viselnek az alanyok. Így a hazudozást több-kevesebb biztonsággal ki lehet szűrni, ugyanis a füllentés közben mindenkinek jelentősen megnő a vérnyomása.

A hagyományos közönségreakció-mérésnél jóval érdekesebb a DAEL legújabb szerzeménye, egy szemmozgásmérő készülék. A sisak formájú berendezésre két miniatűr kamera van felszerelve: az egyik a pupillát, a másik az alany látóterét figyeli folyamatosan. Miután a két kamera által rögzített képet átfedésbe hozza a sisakot vezérlő számítógép, a kísérlet vezetője egy kontroll-monitoron figyelheti, ahogy egy kis mozgó kereszt jelzi: az adott pillanatban az alany pontosan a képernyő melyik pontját figyelte. A szemmozgás-mérésnek azonban elsősorban nem a külső, megrendelésre elvégzett munkák adják a jelentősségét. Sokkal inkább a rengeteg felhasználási lehetőség, melyet a film-elmélet és a percepciós pszichológia határán elhelyezkedő kísérletek jelentenek. Gondoljunk csak bele, hogy a Titanic-filmfesztiválon is vetített Mike Figgis-munka, a Timecode segítségével nézői viselkedés mennyi aspektusa vizsgálható! A néző a négy részre osztott képernyőn pontosan melyik szálat követi? Ahol a leglátványosabb akció zajlik? Vagy a domináns hangsáv köti le a figyelmünket? Sorozatom következő részben a szemmozgás-mérő sisakkal végzett munka első lépéseit mutatom majd be.

Az Georgia State University honlapja: www.gsu.edu