Filmhu: Mi inspirált ennek a történetnek a megfilmesítésére?
Szakonyi Noémi Veronika: A barátnőm mesélte a történetet. A barátjával a hétvégét közeli barátoknál töltötték egy disznóvágáson. Hatan voltak két napig egy házban, a telefonja pedig már az első napon eltűnt, amit kamaradráma-szerű események követtek. Megtetszett a helyzet abszurditása, jó kiindulópont volt a történethez.
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
Sz.N.V.: A stábunk fantasztikus volt. Jó élmény volt egy ilyen átfűtött, forró maggal együtt dolgozni. Klassz ezt a fajta összhangot megtapasztalni.
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
Sz.N.V.: Talán az idő szűkének folyamatos nyomása, de ez inkább velejáró.
Filmhu: Mi a kedvenc mondatod a filmből?
Sz.N.V.: Víz is van.
Filmhu: Milyen előnyeit és hátrányait tapasztaltad meg a kisfilm formátumának?
Sz.N.V.: Sok dokumentumfilmen dolgozunk, amelyek nagyon hosszú ideig készülnek és néha kell az, hogy az ember egy kicsit mással foglalkozzon, aminek belátható időn belül eredménye lesz. Remek gyakorlat volt számunkra ez a kisjátékfilm, minden szempontból nagyon sokat tanultunk belőle.
Filmhu: Több író is jegyzi a filmet, Fazekas Máté, Horváth András Dezső és Farkas Ádám. Hogyan dolgoztál velük együtt?
Sz.N.V.: Az időnk kevés volt, ezért etápokban dolgoztunk. Mindig csak néhány napra tudtuk hagyni pihenni a könyvet, utána pedig írtuk az újabb verziókat. Máté, András és Ádám is más ötleteket és szempontokat hoztak be, amik szerves részei lettek a sztorinak.
Filmhu: Miért a dokumentumfilmezés felé indultál annak idején?
Sz.N.V.: Almási Tamással, az osztályfőnökömmel egyszer egy lépcsőfordulóban Abbas Kiarostami Taste of Cherry című filmjéről beszélgettünk. Nagyon szeretem azt a filmet. A diskurzus végén azt mondta: Remélem, hogy egyszer a dokumentumfilmezés ízére is rákapsz, mert aztán majd nem tudod elengedni. Akkor még nem voltam biztos benne, hogy rákapok, sok mindent nem értettem. Az élet viszont így alakította, és lassan beletanulok hogyan kell használni a végtelen lehetőségek tárházát, a valóságot.
Filmhu: Mielőtt végeztél volna a Színház- és Filmművészeti Egyetem dokumentumfilm-rendező mesterképzésén, a Corvinus Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakja után ösztöndíjjal Kínában tanultál rendezést a Pekingi Filmakadémián. Miben különbözik a kínai és a magyar filmes oktatás?
Sz.N.V.: Sokban, de minden mindig azon múlik, hogy te mennyit hozol ki belőle. A Pekingi Filmakadémia jól felszerelt, sok lehetőségünk volt gyakorolni. A színészvezetés is fontos része volt a képzésnek. A filmszínész szak az egyetemen nagyon erős, ezért volt lehetőség színészekkel dolgozni, ami szuper volt. Ugyanakkor a cenzúra is erőteljes, nem lehetett akármiről filmet készíteni, beszélni. Nagyon nehéz volt ezzel megküzdeni, de érdekes volt figyelni az osztálytársaimat, hogy hogyan próbálnak cenzúrával a fejük felett mégis a modern Kína problémáiról beszélni. Pekingben találkoztam a dokumentumfilmmel először. Nagyon sok olyan ember vett körül, akik dokumentumfilmeket készítettek, és persze erre a közeg alkalmas is volt, minden sarkon történetekbe botlottunk. Aztán mellbevágó élmény volt hazajönni, sokáig nem kaptam levegőt. A dokumentumfilmes képzés új irányt és erőt adott. Itthon is sok volt a terepgyakorlat, ami nagyon hasznos volt. Hálás vagyok az osztályfőnökeimnek, mert lassan, úgy, hogy észre sem vettük, dokumentumfilm függőkké tettek minket, és elindítottak egy izgalmas, állandóan változó, kiszámíthatatlan úton.
Filmhu: Mennyire volt más tapasztalat fikciót rendezni a Disznóvágás alkalmával?
Sz.N.V.: Sokban különbözött. Nehéz volt újra színészekkel együtt dolgozni, de ugyanakkor felemelő, mert rengeteget kaptam tőlük. Azt érzem, hogy a forgatáson még nem voltam elég bátor a kísérletezéshez, a műfaji különbségek miatt, de továbbra is szeretnék kisjátékfilmeket készíteni a dokumentumfilmek mellett.
Filmhu: Mivel foglalkozol, amikor éppen nem filmet készítesz?
Sz.N.V.: Figyelem a körülöttem lévő világot, az embereket, a kontextust, amiben élünk. Rengeteget utazom, ami ugyanúgy forgatásokkal jár.
Filmhu: Mik a további terveid? Min dolgozol most?
Sz.N.V.: Most jöttem haza a Sundance Filmfesztiválról, ahol egy workshopon vettünk részt az egész estés dokumentumfilmünkkel. Rengeteg jó visszajelzést és benyomást kaptunk, szóval azok alapján vágom tovább a filmet. Egy kisjátékfilmet készítünk elő, amit nyáron forgatunk, illetve egy régóta dédelgetett projektet próbálok megvalósítani Kambodzsában. Van egy cégünk, amit az osztálytársainkkal csinálunk. Igazából ez egy alkotócsoport és sok projekten dolgozunk együtt. Emellett más rendezők projektjeit is fejlesztem kreatív producerként.
Jelenet- és werkfotó: Médiatanács blog
