Szemző Tibor: Az élet vendége 

Szaladják - Kelet az Kelet

filmhu:Ez nem egy hagyományos dramaturgiára építő film s jórészt a te képeid alapozzák meg. Mekkora kihívást jelent ez számodra?

Intuíciógyűjtés

Szaladják István: Nem is azért kihívás, mert én fényképezem, hanem azért, mert olyan képeket kell csinálni, amikre én már nem biztos, hogy képes leszek. Jó ideje a szakmában vagyok, alkalmazkodtam az elvárásokhoz, ezért elképzelhető, hogy a látásom már nem elég tiszta. Kicsit szabadabban szeretnénk kezelni a kompozíciós elveket, kicsit az esetlegesség és a véletlen felé indulunk. Természetesen ez nem jelenti azt, s ez nagyon fontos, hogy mi kísérletezgetünk. Egyszerűen csak próbálunk elszakadni a hagyományos filmezéstől. Ettől még nem kísérleti filmet forgatunk.

filmhu: Hogy képzeled el ezt az egészet? Odaértek Indiába, fogod a kamerát, s aztán?

Sz. I.: Megpróbálom megérezni a helyet. A fejemben van a forgatókönyv, de elsősorban az ottani látvány, az emberi arcok, a helyzetek adják a felvételek lényegét. A film Super 8-asra rögzített része kicsit archaizáló jellegű lesz. Ezt digitális technikával fogjuk felnagyítani, s ugyanezen a technikán mennek át a festmények, tehát az animációs betétek. Ez megkönnyíti majd az összedolgozást, homogénebb lesz a kész anyag.

filmhu: Mennyiben befolyásolja a dolgot, hogy ezek a helyszínek változtak valamelyest az elmúlt évek alatt?

Sz. I.: Ez nem biztos, de nekünk nem is az a célunk, hogy egy kétszáz évvel ezelőtti állapotot mutassunk be. Mindenesetre ezek a helyek, például a kolostor, ahol Kőrösi Csoma lakott, nagyon archaikusak. Olyan, mintha megállt volna az idő. Talán annyi változott, hogy bevezették a neont, de máskülönben minden ugyanaz: a cella falában az ajtónyílás, ahogy beesik a fény, a környezetében lévő fák.

filmhu: Beengednek oda egy forgatócsoportot?

Sz. I.: Szerencsére ez a csoport kis létszámú, s mindenkinek köze van az anyaghoz, egyáltalán Kőrösi Csomához.

filmhu: Visszatérve a személyes kapcsolathoz: neked mit jelent mindez? Kelet, Kőrösi Csoma…

A stáb Delhi főutcáján egy 100 éves masinával lefotózva

Sz. I.: Tizenévesen bementem egy antikváriumba, s kezembe akadt egy bőrkötéses könyv, Duka Tivadar Kőrösi Csoma Sándor című kötete. Valójában komolyabban akkor találkoztam Kőrösivel először. Később jártam ebben a bizonyos kolostorban, jártam Darjeeling-ben, Kőrösi sírjánál. Tehát nem először megyek oda, hanem inkább talán haza indulok.

filmhu: Keleti filozófia?

Sz. I.: A keleti gondolkodást csak innen tartják filozófiának, ott ez maga Élet. Nem az van, hogy valamit elgondolunk, s attól majd az életünk teljesebbé válik. Ez a két dolog valójában nem különbözik egymástól.

filmhu: Az Aranymadár című filmednek Szemző Tibor volt a narrátora. Honnan a kapcsolat?

Sz. I.: Kedveltem a munkáit, s nagyon szépnek találtam a hangját. Ha megszólal valaki, a hangjában, a beszédmódjában megjelenik a szellemisége. A kettő nem válik el egymástól. Ez ugyanolyan, mint az imént említett keleti gondolkodás. Azóta baráti kapcsolat van közöttünk. Kiderült, hogy sok mindent hasonlóan gondolunk.

filmhu: Filmes téren is?

Sz. I.: Borzasztóan irigylem a látásmódját. Csodálattal néztem a Cuba című filmjét, ahol olyan bámulatos képekkel találkoztam, amilyeneket én csak szeretnék készíteni. Az ő látása pontos és tiszta.

filmhu: Te, mint rendező mit tervezel legközelebb?

Sz. I.: Nyáron szeretnék forgatni egy orosz témájú kisfilmet, egy zarándok és egy paraszt találkozása a 19. században. Az a címe, hogy Madárszabadító, felhő, szél. Valamint van egy japán témájú nagyjátékfilm tervem. Meglátjuk, hogy mi lesz belőle.
 
filmhu: Mit vársz Indiától?

Sz. I.: Nem utazás, nem is munka. Mindkettő. A pillanat van, s nem gondolkozom azon, hogy ez most mi, nem akarom fogalmilag definiálni. Ez van, s ez ilyen. Az „ez van”-ban pedig a legfontosabb a Most.


Szemző – egész életemben erre készültem

filmhu: Mióta készülsz erre a filmre?

Útleszakadás Kanam felé

Szemző Tibor: Évek óta, amióta csak ezt a történetet ismerem, igyekszem megérteni Csomát. A kérdés az, mire készült egész életében. Van, amire készülünk, s bekövetkezik, s van, amire nem számítunk, de megtörténik. Esetemben  utólag úgy tűnik, hogy minden, amit csináltam eddig, erre a filmre determinált. Van ebben valami karmikus. Nem feltétlenül kell, higgyünk ebben, én sem fogadom el feltétel nélkül, de számomra valószínű, hogy a dolgoknak akkor kell megtörténniük, amikor végül is megtörténnek. S hogy milyen a véletlen: Hosszú ideje foglalkoztatott Csoma Sándor. Tán nem is annyira a saját személye miatt, hanem magunk miatt foglalkoztat ez a történet minket, mert alapkérdéseket tesz fel az ő egész élete, s ráadásul rejtélyes, mert nagyon keveset tudunk róla. S akkor a véletlen az utamba hozott egy lehetőséget. Így jutottam négy évvel ezelőtt Kanamba, a történelmi Tibetbe, abba a kolostorba, ahol a tudós a híres Tibeti-Angol szótárát megszerkesztette. Ekkor járt ott egy expedícióval Sári László, a forgatókönyvírónk is. Már akkor velem volt a kamera, forgattam egy próbát, s lényegében el is dőlt, hogy ebből film fog készülni.

filmhu: És a forgatókönyvíró személye is…

Sz. T.: Rögtön tudtam, hogy olyan gazdag és színes ez az életút, hogy kell bele valamiféle dramaturgia, s kell, hogy legyen egy partnerem, aki elkészíti a könyvet, ami ebben a folyamatban orientál bennünket. Sári Laci személye annyira közeli, s annyira kézenfekvő volt, hogy fel sem merült bennem. Végül egy író barátom ajánlotta őt. Akkor leültünk, és kitaláltuk ezt a két szálon futó filmet. Az egyik oldalon a Kőrösiről szóló legendák színes animációk formájában, a másikon pedig az, amit ő láthatott, álmodhatott, gondolhatott.

filmhu: A hagyományos dramaturgia tehát fel sem merült, inkább egyfajta reflexiókra építő munka készül?

Sz. T.: Nem mondanám, hogy ez reflexió. Egyszerűen, ahogy olvasol erről az emberről, egyre többet megtudsz róla, egyre érdekesebbé válik, s egyre inkább látod a fontos súlypontokat. A történet az élet alapkérdéseit veti föl. Azt az utat szeretnénk végigjárni, amit egy ember egész életén keresztül járt be. A nagy kérdés az, hogy nem volt-e már az elején is ott, ahova a végén jutott.

filmhu: Műfajilag hova sorolod a filmet?

Sz. T.: Gőzöm nincs. Ez nem az én dolgom, hogy akárhová soroljam.

filmhu: Zene és film hogy illeszkedik majd egymáshoz?

Sz. T.: Elsősorban nem szabad elfelejtenünk, hogy 14 nyelven beszél a film. Ennek a 14 nyelvnek a folyamatos jelenléte önmagában zenei felületet ad. Először a forgatást követően a zene és a szöveg készül el hangjáték formájában, s aztán ülünk le vágni.

filmhu: Hány fős a csapat?

Szaladják István, Bognár Attila, a kanami kolostor főlámája, Simon József, Szemző Tibor, Komjáti Totó Ferenc, Regenye Zoltán

Sz. T.: Rajtam kívül ott lesz Szaladják István, az operatőr, Simon József, a világosító, Regenye Zoltán, a hangmérnök, az egész utunk koordinátora, Bognár Attila, valamint Betlehenfalvy Géza professzor.

filmhu: Nem vetett fel problémákat, hogy szent helyeken forgattok?

Sz. T.: Felvetett, de megoldjuk. A hagyományos stábokkal szemben, akiktől elriadnak az emberek, mi nagyon flexibilis csoport vagyunk. Kicsit olyan ez a forgatás, legalábbis bizonyos elemeiben feltétlenül, mint egy vadászat, ahol a vadnak nem szabad elmenekülnie. Tehát olykor diszkrétek leszünk, máskor harsányak. Olykor aktuális karaktereket szerepekre kérünk föl, máskor titkosan forgatunk. Hol interakcióban leszünk emberekkel, hol csak szemlélődünk.

filmhu: Kelet?

Sz. T.: A Kelet nekem azért fontos, mert onnan nézve mi vagyunk egzotikusak. Keletről nézve az a nagyon egyszerű élet tűnik különösnek, amit mi élünk.

filmhu: Honnan jött az, hogy animáció és mozgókép együtt szerepel? Köze van ennek a kísérleti látásmódhoz?

Sz. T.: Tiltakozom az ellen, hogy kísérleti lenne. Maximum abban az értelemben alkalmazhatjuk ezt a fogalmat, amennyiben az egész életünket is kísérletnek tekintjük. Határozott vízióm van arról, hogy ez a film hogyan fog kinézni. Ez a két szál önmagában olyan dramaturgiai feszültséget jelent, amin belül számomra az egyetlen kihívás a nagy formák megteremtése lesz.

filmhu: Hasonlóan látjátok a világot Szaladják Istvánnal?

Dobun Turku Rinpocse ajánlólevele az érintett kolostorok főlámáinak

Sz. T.: Hasonlóan abban a tekintetben, hogy a Pisti működésének is talán a legfontosabb mozzanata a figyelem, viszont ő vizuális ember, aki a kép felől jön, míg én az Idő és a hangok felől érkezem. Engem a zenében is az Idő érdekel, a zene-kép viszonyában pedig a zene ideje és a kép ideje közötti feszültség vagy harmónia.
 
filmhu: Mint utazás, mit jelent neked ez az egész expedíció?

Sz. T.: Minden munka egy kaland. A végeredményt nagyjából látom, s az út, ami oda vezet, biztosan egészen más lesz, mint amilyennek elképzelem, bár valójában nincs prekoncepcióm. Teljesen nyitott vagyok. Fel akarom fogni azokat a jeleket, amelyekkel találkozom, s ezeket aztán nagyon határozott kézzel akarom elrendezni.