Filmhu: Ha minden igaz, filmtörténeti kuriózum az Előttünk élet: ez az első mobiltelefonnal forgatott nagyjátékfilm…
Szilágyi Andor: Korábban is készült már mobiltelefonnal rögzített játékfilm, de olyan még biztosan nem, ami moziforgalmazási szándékkal született volna. Nekünk kezdetektől ez volt a titkos tervünk, és hát a végeredmény minden reményünket felülmúlta. Egészében úgy érzem, abszolút sikerrel teljesítettük a vállalásunkat.
Filmhu: A film minden kockáját mobilokkal rögzítették? Milyen típusú mobilokat használtak?
Sz. A.: Csak mobilokkal dolgoztunk, ráadásuk egy közhasználatban is elterjedt Samsung modellel. Azok, akik nem tudják, hogy mobillal készültek a képek, talán el sem hiszik. Amikor az első jeleneteket megmutattuk az MMKA-nál, kis híján igazolást kértek arról, hogy valóban nem HD-vel forgattunk. A képminőségen alig vehető észre a különbség, de hát a kameramozgás sokkal felszabadultabb, sokkal élőbb, mint azt egy hagyományos eszköz megengedné. Egyébként a cselekmény is a mobil köré szerveződik: frissen érettségizett diákok mobiljaik segítségével rögzítenek egy velük megtörtént eseménysort. Ehhez persze az is hozzátartozott, hogy a gyerekek kameráznak.
(A fotókat Farkas Dániel csinálta)
Filmhu: Ezek szerint csakis a szereplők által felvett képekből áll a film?
Sz. A.: Kezdetben tartottunk attól, hogy kizárólag a szereplők által felvett képekből dolgozzunk, ezért az öt mobilból csak hármat kaptak meg ők, kettőt pedig profi operatőrökre bíztam, Tóth Zsoltra és Farkas Danira. Arra számítottam, hogy az első forgatási napot elveszítjük, mert a gyerekek ismerkednek az eszközökkel, a helyzettel. Ehhez képest harmadnapra, amikor végignéztük az eddig forgatott jeleneteket, az operatőrök azt mondták, hogy akkor ők inkább háttérbe vonulnának, és átadnák a „terepet”. A gyerekek által készített természetesen könnyed, dekomponált, a lehető legkisebb mértékben kispekulált képek őket is meggyőzték. A színészi szempontból tehetséges csapatban néhány ígéretes operatőrjelölt is akad.
Filmhu: Milyen instrukciókat kaptak a szereplők?
Sz. A.: A szereplők a mai napig nem olvasták el a teljes forgatókönyvet. Nem kapták meg ugyanis. A forgatás előtt nagyvonalakban vázoltam a történetet. Körülbelül annyit mondtam, hogy érettségi után az egyik osztálytársuk szervez egy bulit, amelynek az első meglepetése az, hogy ő maga nem jön el. Ennyi. Aztán a harmadik nap után a színészek annyira belejöttek ebbe a játékba, hogy egyre izgatottabban várták a következő jelenetet. Kíváncsiak voltak, hogy vajon merre kanyarodik a történet. Ráadásul annyival még nehezebb dolguk volt, hogy nem kronologikus rendben haladtunk a jelenetek felvételével. Így aztán többen olyannyira nem voltak képben, hogy az utolsó forgatási napon még úgy gondolták, hogy kb. húszpercnyi hasznos anyagunk van, holott akkor már az előirányzott 80 perces játékidő birtokában voltunk.
Filmhu: Ezek szerint a dialógusok teljes mértékben improvizáció nyomán születtek?
Sz. A.: A gyakorlatban ez úgy zajlott, hogy kiválasztottam, hogy ki szerepel az adott jelenetben, élőszóban elmondtam, hogy körülbelül miről fog szólni a felvétel, majd kiosztottam a dialógust, amit maximum kétszer engedtem elolvasni, és utána rögtön beszedtem a papírokat. Felvétel előtt még felidéztem néhány hívószót, amit szerettem volna visszahallani a jelenetben, aztán kijelöltem az irányt. Észak, Dél, Párizs, Bagdad, jó kedv, szomorúság, csalódottság, félelem, tessék! És már indult is a „kamera”…
Filmhu: Hogyan talált rá a szereplőkre?
Sz. A.: Körülbelül egy-másfél éves keresés után találtam meg őket. Eredetileg egy kicsit idősebb (20-as, 30-as éveikben járó) színészek, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház tagjai lettek volna a szereplőim. Az első tervek szerint már tavaly augusztusban kész lettünk volna a forgatással, de a folyamatos csúszások, egyeztetési nehézségek miatt végül szomorúan, de elbúcsúztunk egymástól. Ezután jött a képbe egy budapesti amatőr lengyel társulat, akikkel már túl voltunk a próbafolyamaton és a helyszín kiválasztásán, amikor az egyik „hidrogénbombámat”, Farkas Danit ideiglenesen elcsábította egy másik produkció. Újabb csúszás… Aztán az újabb, egyre idegesebb keresés után végül az asszisztenciának eszébe jutott Földessy Margit színésziskolája, ahol gyorsan ki tudtuk választani azt a 10 szereplőt, akikhez a korábbi szabadkai, illetve a lengyel csapatból egy-egy fő „visszacsatlakozott” - és hipp-hopp összeállt a végleges színészgárda.
Filmhu: Megelőzte a forgatást valamilyen próbafolyamat?
Sz. A.: Nem voltak próbák. A forgatás előtt kétszer találkoztunk, de szigorúan csak ismerkedés jelleggel beszélgettünk. A Földessy Margit Színitanoda teraszán lehetőségünk volt egy kicsit jobban megismernünk egymást. Szerettem volna ugyanis a film eseményeit, illetve karaktereit úgy alakítani, hogy az a játszók személyiségével valamennyire találkozzon. Tulajdonképpen szinte csak én szerepeltem, bohóckodtam, és közben figyeltem a reakciókat.
A filmnek tulajdonképpen nincs is mellékszereplője, hanem 12 főszereplője van: valaki csak két jelenetben van benne, abban viszont abszolút ő dominál. Nagyon erős pillanatokat köszönhetek mind a 12 embernek.
Filmhu: A színészgárda „fiatalítása” mennyit változtatott a forgatókönyvön?
Sz. A.: A könyv eredetileg egy yuppie-történet volt, ezt értelemszerűen módosítanom kellett. Utólag visszanézve azonban úgy látom, hogy majdhogynem kezdettől fogva velünk volt a szerencse, mert minden történet-, helyszín- és szereplőváltás jó irányba vitte a filmet. Mindez valószínűleg abból ered, hogy nagyon jó stáb verődött össze, akiket a munka, a vállalt feladat tisztelete nagyon jó kis csapattá kovácsolt össze. Az a hihetetlen lelkesedés, amivel a forgatás alatt a stáb dolgozott, még most – az utómunka végső pillanataiban – is kitart, ami nagyon ritka jelenség manapság. A forgatás egyáltalán nem könnyed, de kifejezetten könnyű, és örömteli munka volt, ahol mindenki aktív részesévé vált az alkotói folyamatnak, és mindenki a legjobbat hozta ki magából.
A kezdeti kétségekről árulkodik, hogy a forgatás első napján mindenkivel elhozattam a maga kis HD-kameráját, arra az esetre, ha mégsem működne ez a mobilkamera-koncepció. Aztán soha többé. Olyannyira nem, hogy még werket is elfelejtettünk forgatni. Eleinte sokszor éreztem azt, amit az az ejtőernyős érezhet, aki a repülőn felejtette a cuccost. Vagy mint Tarkovszkij Boriszkája érezhetett. (Az Andrej Rubljov című filmben a kisfiúnak, élete kockáztatásával, anélkül sikerült harangot öntenie, hogy meggyilkolt édesapja elárulta volna a harangkészítés titkát – a szerk.). Aztán ennek a szorongásnak egyszerre vége lett. A fejem fölé tartott zsebkendő pótolta az ejtőernyőt. A „harang” pedig megszólalt.
Filmhu: Felteszem, nem volt könnyű pénzt szerezni egy ilyen merésznek tűnő ötlet megvalósításához…
Sz. A.: A „sok” pénznél csak a „kevesebb” pénzt nehezebb megszerezni. Azzal a mondattal meg, hogy „bocs, mobiltelefonnal szeretnék filmet csinálni”, különösen hátrányos… Még a Samsungnál is kétkedéssel fogadták az ötletet. Február 7-én, a Szemlén tartott bemutatón mindenesetre választ kapnak a kétkedők.
Filmhu: Az utóbbi években szinte kivétel nélkül hatalmas piaci sikert érnek el Amerikában az Idegleléshez hasonló, alacsony költségvetésű, kézikamerával rögzített, „fapados” horrorok (Cloverfield, [Rec], vagy a legutóbbi Paranormal Activity). Vonható valamilyen párhuzam az előbbi filmek és az Előttünk az élet között?
Sz. A.: Az alacsony költségvetésben mindenképp. Aztán meg a „vájtszeműek” biztosan felfedezik, hogy ez is képekből áll, meg azok is. Ám amíg az említett filmek általában egy puritán világot ábrázolnak, addig a mi filmünk látványosabb, „fogyaszthatóbb” képekkel lepik meg nézőjüket. Minden képben van egy-egy érdekes részlet, ami miatt a szem egy pillanatig sem unatkozhat.
Filmhu: Besorolható a film valamelyik műfajba?
Sz. A.: Ezen még nem gondolkodtam. Egy történetet szerettem volna elmondani, a lehető legadekvátabb filmes eszközökkel. Ennyi. Ennél sokkal fontosabb, hogy mindent elkövettünk, hogy a nézőt még a stáblista utáni utolsó kockákon is érje meglepetés…
Filmhu: Milyen helyszíneken zajlott a forgatás?
Sz. A.: A film fele zárt helységben, az óbudai Zichy-kastélyban játszódik, a többi jelenet pedig az éjszakai Budapesten, főként a Duna-parton, ahol autóval megyünk végig egészen a Megyeri hídig. A mobiltelefon miatt szerencsére még az autóban forgatás is gyerekjáték volt...
Filmhu: Használtak valamilyen világítást?
Sz. A.: Zseblámpa, teamécses és gyufa…
Filmhu: Hány napot forgattak?
Sz. A.: 10 plusz 2 napot forgattunk. Érettségi után játszódik a történet, ami ugye azt jelenti, hogy késő tavaszi/nyári képeket kellett felvennünk. Ehhez képest a forgatás utolsó napjaiban leesett a hó. Komplett elmebaj. Végül ez sem okozott problémát. Semmi konvenció! Rugalmas elszakadás! A történet végére a Katona Zsuzsától ajándékba kapott csavar mindent megold. Aki megnézi a filmet, meg fogja érteni, hogy miről beszélek…
Filmhu: A filmnek fontos része a zene, melyhez egy teljesen ismeretlen banda számait használta fel…
Sz. A.: A Média+Kontroll pilisvörösvári zenekar. Lehet, hogy eddig a pillanatig ismeretlenek voltak, ezután azonban nagyon sokat fogunk róluk hallani.
Filmhu: A forgatáson profi eszközökkel vették fel a hangot, vagy esetleg ehhez is a mobilokat vették igénybe?
Sz. A.: A mobilkamera hangjának használatát nem mertük bevállalni. Ezért a forgatást megelőzően a professzionális hangfelvételi technika mellett döntöttünk. Ennek aprólékos és kreatív kidolgozása Oláh Ottó szakmai erényeit dicséri…
Filmhu: Vannak már konkrét terveik a forgalmazást illetően?
Sz. A.: Egyelőre a Filmszemlén legyünk túl…
Filmhu: A Szemlén nem a verseny-, hanem a bemutató szekcióban láthatjuk a filmet…
Sz. A.: A versenyt Overdose-ra bízom… És nagyon szorítok neki…
Filmhu: Van valamilyen filmterv, amin jelenleg dolgozik?
Sz. A.: Állandóan forgatok… Fejben… (Nevet.)
Filmhu: És forgatókönyv?
Sz. A.: Száz… Száz halálra ítélt…
Filmhu: És ha nem lenne az? Mondjuk, hogy egy aranyhal kiugrik az MMKA-ból, és azt mondja, itt a pénz…
Sz. A.: Akkor már holnap kezdeném forgatni a Szív alakú folyók című filmemet. Négy huszonéves, fiatal férfi, valahol fent az erdélyi hegyekben részt vesz egy barátjuk legénybúcsúján… De hát, ahogy a dolgokat figyelem… Valószínűleg a sírkövemre is ez lesz írva: Az ember, aki nem forgathatta le a Szív alakú folyókat. Nyugodjak békében…
