Aki legyőzte az időt – Keleti Ágnes 

(r.: Oláh Kata, 2022)

Keleti Ágnes olimpiai legenda a 100. és a 101. születésnapja közötti egy évben Oláh Kata dokumentumfilmjében emlékezik meg az elmúlt évszázadról. A történelem keserűségéről, az emberi sors váratlanságáról, és élete legnagyobb szenvedélyéről, a tornáról. A cím már önmagában sokat sejtet; a világ legidősebb olimpiai bajnoka néz velünk szembe, és a tekintetéből még mindig sugárzik a kihunyhatatlan jókedv és életerő. De ennél többről van szó. Keleti Ágnes sportolói szempontból igen későn, csak 16 éves korában kezdett komolyabban tornázni, majd miután a nácizmus borzalmai megfosztották őt csaknem tíz évétől, az olimpiára 31 évesen jutott el. Itt szerezte meg első aranyérmét. Keleti Ágnes az idő törvényein kívül élte életét és éli még ma is.

 

Oláh Kata filmje a dokumentarista műfaj szokványos elemeit használja; ültetett interjúk, animációk, és megannyi archív felvétel kísér végig minket ezen az életúton, de ennél talán nincs is többre szükségünk. Keleti Ágnes már önmagában is megragadó jelenség. Útja számos szerencsétlenségen és tragédián át vezetett, de ő a sportolókra jellemző lélekjelenléttel, emelt fővel küzdötte magát át rajta, és mindezek után most ragyogó mosollyal képes mesélni nekünk magánéletéről, a sportról, és olyan korokról, amiket a legtöbben már csak a történelemkönyvekből ismerhetünk. A sportfilmek mintha óhatatlanul motiválnák a nézőt arra, hogy ne adja fel, amit csinál; Keleti Ágnes nem csak tornázni tanít, de makacsul kitartani is. „Csak az ember elég szerény legyen.” - mondja. - „Akkor az élet szereti.”

Czibor, a Rongylábú

(r.: Koltay Gábor, 2022)

Lionel Messi előtt 60 évvel egy magyar támadó varázslatos játéka tartotta lázban a Barcelona szurkolóit. Czibor Zoltán az Aranycsapat legendás szélsőjeként olimpiai aranyat és világbajnoki ezüstérmet szerzett. Páratlan gyorsasága, kiszámíthatatlan cselei és látványos trükkjei miatt a szurkolók Rongylábúnak és Bolondnak becézték, vitathatatlanul a 20. századi magyar és európai labdarúgás egyik kiemelkedő alakja. Ám a ragyogó sikerek mögött egy tragikusan kelet-európai sors áll, amely szomorú fordulatokban is bővelkedik. Koltay Gábor filmje ennek a nem mindennapi életnek állít emléket. 

Czibor Zoltán

Megismerhetjük Czibor fiatalságát, szülővárosában Komáromban töltött éveit, hogyan vált a hazai futball egyik sztárjátékosává és az 1956-os emigrációja utáni barcelonai korszakot. Megszólalnak családtagjai, közeli hozzátartozói, magyar és nemzetközi sport-szaktekintélyek és olyan futballisták, akik példaképként tekintenek a Rongylábúra. Mindezek mellett számos archív felvétel és korabeli visszaemlékezések is színesítik a filmet, amelyeket magyar színművészek olvasnak fel.  A film rengeteg érdekességet nyújthat nem csak a foci szerelmeseinek, hanem azoknak is, akik megismernének egy rendkívüli magyar sportolót és embert, akinek az életére rányomta a bélyegét a 20. század.

Egy mindenkiért

(r.: Muhi András Pires, 2021)

Mi motiválhat egy sportolót, hogy két olimpiai aranyérem után a harmadikra is éhes legyen? Többek között erre is választ keres Muhi András Pires akciódús, a feszültségből soha nem engedő dokuja. A film egyik emlékezetes pillanatában Szilágyi Áronnal egy hegy tetején állnak, ahol a kardvívó körbetekint, és arra jut, azért jó a csúcson lenni, mert onnan látni az összes többi csúcsot. De legalább ilyen emlékezetes pillanatok sorát nyújtja, amikor az edzéseken vagy a versenyeken két suhanó alak párbajozik vagy amikor az otthoni körülmények között a feleségével látjuk a bajnokot.

 

Két focis dokumentumfilm (Magyarfutball, a 91. perc és Magyar csapat) után Muhi András Pires figyelme a vívás felé fordult: öt éven át követte kamerával a tokiói olimpiára készülő Szilágyit. Ott volt győzelmeknél, vereségeknél, arra is kíváncsi volt, hogy tudja a sportkarriert összeegyeztetni a magánélettel és az egyetem befejezésével, végeredményben egy rendkívül izgalmas, leginkább az akciókon keresztül mesélő portrét rajzolt róla. Az Egy mindenkiért több fontos elismerést is megkapottt itthon és külföldön, a Magyar Mozgókép Díj mellett megnyerte a sportfilmek világbajnokságát, fődíjjal távozott a 40. FICTS Nemzetközi Sportfilm Fesztiválról.

Katinka

(r.: Pálinkás Norbert, 2022)

Hosszú Katinka minden idők egyik legeredményesebb magyar sportolója, aki a megnyert érmek számát tekintve nemzetközileg is az élmezőnyhöz tartozik. A világszinten Iron Lady-nek becézett úszónő háromszoros olimpiai, huszonhatszoros világ- és harmincnégyszeres Európa-bajnok, ráadásul az első olyan versenyző, aki egyszerre egyidőben tartotta a világcsúcsot mind az öt vegyesúszó számban. A páratlan tehetség karrierjét minden idők legnagyobb költségvetésű magyar dokumentumfilmje dolgozza fel, ami amellett, hogy elmeséli, hogyan lett a bajai úszókislányból a világ ünnepelt Iron Lady-je, nyomon követi a 2020-as tokiói olimpiára való felkészülését. 

 

A látványos filmet két éven keresztül forgatták, ami váratlan kihívások elé állította stábot és a főszereplőt is, mivel a világjárvány elsöpörte a versenyeket és az olimpiát is elhalasztották miatta egy évvel. Pálinkás Norbert alkotása így egyszerre lett látványos sportfilm, ami itthon még sosem alkalmazott technikákkal követi Hosszú Katinkát a medencében, és intim vallomásokkal teli portré, amely a karanténban ragadt úszónő lelkivilágát is igyekszik feltárni. A film utolsó szakasza pedig a rendkívüli körülmények között megrendezett tokiói olimpia drámáját mutatja be, amely lényegében Katinka karrierjének szívszorító lezárását jelentette.  

Ultra  

(r.: Simonyi Balázs, 2017)

Mi viszi rá az embereket, hogy a klasszikus maratoni táv hatszorosát fussák le egyhuzamban? Simonyi Balázs 2017-es dokumentumfilmjének vezérgondolata a futás önmegismeréshez való viszonya, aminek tényleg a legextrémebb fokozata ha az ember elindul a világhírű Spartathlon futóversenyen. Öt szereplőt (akik közül az egyik maga a rendező) követünk végig, ahogy a végtelennek tűnő táv mellett saját démonjaikkal is megküzdenek a célbaérés reményében. Ötük közül egyértelműen a kisvárosi pénzügyi kontrollernek, Bélának a legnehezebb a dolga, hiszen öt sikertelen próbálkozást követően a szervezők nem fogadják el a nevezést, így ő privátban az eseményt követően kezdi meg a távot, amely során csak és kizárólag felesége az egyetlen külső segítség számára.

 

A versenyt 1983 óta rendezik meg, és minden év szeptemberének utolsó péntekén kezdődik. Athéntól Spártáig, egy kíméletlen emelkedőkkel teli, 246 km hosszú szakaszon szinte megállás nélkül futnak a résztvevők, hogy az Akropolisz lábától végül elérkezzenek a Spárta főterén található Leonidász király szobrához. A Spartathlon szintideje 36 óra, Simonyi filmje viszont a versennyel szemben sokkal emberbarátibb: izgalmakkal teli 83 percben követjük szereplőinket, ahogy Görögország csodálatos tájain át versenyeznek az idővel, egymással, de legfőképp saját magukkal.   

A Czibor, a Rongylábú, az Egy mindenkiért és a Katinka elérhető a Filmio kínálatában.

Az összeállítás Forró Boldizsár, Horváth Bálint, Kristóf Álmos, Sas Virág és Varga Dénes munkája.