Filmhu: Miért pont ezt a filmtervedet forgattad le?
Szőczi Árpád: A ‘80-as években részt vettem az „erdélyi ügyben” Torontóban, ahol születtem és éltem akkoriban. Édesapámmal együtt részt vettünk annak a titkos küldetésnek az előkészítésében, amiről a film szól. Tőkés Istvánnal (Montrealban) és Hámos Lászlóval (New Yorkban) közösen adományokat gyűjtöttünk a küldetés finanszírozására. Erről közel két évtizeden keresztül nem akartam beszélni a rossz lelkiismeretem miatt. Kiderült, hogy az interjú miatt, amit a „Panoráma” című műsor adott le 1989 nyarán, nagy bajba került Tőkés László, és december 15-i határidővel el kellett hagynia a temesvári parókiát. A kirobbant forradalom több, mint 1100 áldozatot követelt. De három évvel ezelőtt, amikor olvastam, hogy lehet kutatni a Securitate-archívumot Bukarestben, gondoltam, hogy újból elő kellene venni az egész sztorit, mert sok pontatlan verziót olvastam addig. Megkerestem azokat, akik részt vettek az akcióban, hogy hajlandóak-e beszélni, és mindenki igent mondott.
Filmhu: Hogyan választottad ki a stábodat?
Sz.Á.: Az operatőrt, Havasi Józsefet legalább 10 éve ismerem. Sokszor forgattam vele, amikor a Deutsche Welle TV-nek dolgoztam. Kb. 5 éve ismerem a hangmérnököt, Nagy Józsefet is, szóval tudtam, hogy jó kezekben lesz a produkció. A fővágóval, Andrès Fuentes-Cannobbióval szintén 5 éve dolgozom együtt Berlinben. Ő a barátnőjét ajánlotta zeneszerzőnek. Őt nem ismertem korábban, de szerencsére nagyon jól sikerült minden. A történelmi szakemberem – William Totok – véletlenül került a stábba, mert őt egy baráti beszélgetés során ajánlotta egy temesvári német munkatársam, Ernst Meinhardt. Ő mondta, hogy Totok lenne a legalkalmasabb történelmi szakembernek, hiszen neki is harcolnia kellett a Securitatéval – éppen azzal a Securitate tiszttel, Radu Tinuval, aki Tőkés László ügyét is kezelte. A többi embert személyes ismeretség révén választottam be a stábba.
Filmhu: Hogyan állt össze a költségvetés?
Sz.Á.: Nagyon nehezen. Főleg magánpénzt fektettem bele. Az egész produkció kb. 60 ezer euróba került. Az egyik nagynénémtől kaptam 21 ezer eurót. A DUNA TV is segített. A többit én fizettem ki.
Filmhu: Mi volt a legjobb élményed a forgatás alatt?
Sz.Á.: A Tőkés Lászlóval készitett interjú. Láttam a kitartását, a bátorságát. És több olyan részletet mondott el, amiről addig tényleg nem tudtam.
Filmhu: Mi volt a legrosszabb élményed a forgatás alatt?
Sz.Á.: Amikor nem volt pénzem.
Filmhu: Mit vársz az idei szemlétől, mi érdekel a mezőnyből?
Sz.Á.: Látom, hogy több olyan film szerepel a programban, ami Erdélyből jött emberekkel foglalkozik. Ez nagyon érdekel.
{extrainfo}
Filmhu: Milyen díjra érzed esélyesnek a filmedet?
Sz.Á.: Inkább azt mondom, amit elég sok ember mond a filmemről: ilyesmi soha nem volt eddig Magyarországon, és hogy jó esélyem van. Bármi megtörténhet.
Filmhu: Legtöbbször felvett jelenet?
Sz.Á.: Háromszor forgattunk a temesvári Református Templomban.
Filmhu: Melyik A kategóriás fesztiválon látnád a legszívesebben versenyben a filmed?
Sz.Á.: A Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon, hiszen onnan származom, és az ottani magyar közösség részben finanszírozta annak idején ezt a titkos missziót.
Filmhu: Hány néző tenne téged boldoggá?
Sz.Á.: 50%-ban telt ház.
Filmhu: Mi a legmeghatározóbb élményed a magyar filmszemlével kapcsolatban?
Sz.Á.: Én csak riportokból ismerem a filmszemlét, ezért nincs igazán élményem róla – egyelőre!
