A Kánaán Tévé tökéletesen tiszta, boldogan csengő hangú műsorvezetője kalauzol minket a helyszínek és az események között, hamar rájövünk azonban, hogy a boldogság földje helyett máshová keveredtünk. Mindez túlságosan is otthonos terep, a mindennapi magyar helyszíneken a családi otthon, a bevásárlóközpont, az utca, a diszkók szereplői: korunk hősei jelennek meg.

A két 20 perces szünettel 3 órásra duzzasztott, változatos, egymáshoz csak tematikailag kötődő szituációsorban szinte teljes társadalmi keresztmetszetet kapunk arról, hogy miért és hányféleképpen lehet szorongani. A Szorongás orfeum azonban nem nyomasztó és komor alkotás: ironikus és groteszk előadást fog közre a szórakoztató keret (a Kánaán Tévé szüneteiben is bűvészek lépnek fel, közben a bársonyos műsorvezetői hang a szünetből hátralévő percek bemondásával fogyasztásra buzdítja a nézőket).

Az előadást létrehozó fiatal alkotók meglehetősen fanyarul látják saját közegüket, ugyanakkor képesek arra, hogy a szorongást komédiával oldják fel, és míg figuráik tehetetlen, az életben megrekedt alakok, megformálásuk közben ők éppen nagyon is cselekvőek. Olyan színházi eszközökkel dolgoznak, melynek láthatóan máris igen magas technikai szinten vannak birtokában. A játszók színművészetis hallgatók, Hegedűs D. Géza osztálya. Jóslásokba bocsátkozni felesleges, de tudnám ajánlani a játékfilmeseknek, hogy nézzenek körül késő esténként a Millenáris Fogadó háza táján.  

Az Orfeum színpadán a jellemábrázolás minden eszköze életre kel: visszafogott, olykor teljesen eszköztelen, olykor már-már realista beszélgetések éppúgy helyet kapnak, mint erősen túlzó mozgás- és szövegbéli eszközök, amikor például fiúk játszanak groteszk, mégis hiteles jellemábrázolással idős asszonyokat. A másik szélső pont pedig a jelenetek végén hirtelen dalra fakadó, szorongó énjüket levető figurák különszámai. A szinte „slágergyanús” zenék és a dalok is dicséretet érdemelnek, egy-egy groteszkbe szorított jelenetet feloldva általában hatásosan robbannak.

A darabot Peer Krisztián a fiatal írónemzedék jeles tagja írta, kollégáinak szövegeit és a színészek ötleteit felhasználva. A párbeszédek szellemesek, tele sziporkázó kiszólásokkal, de belefér a líra is, merít a különféle szlengek világából, humora pedig önreflexív.

A változatos ötletek igazi örömjátékká teszik az Orfeumot, ennek azonban az az ára, hogy a produkció egészén nem sikerült egységes stílust végigvinni. Ez önmagában még nem is lenne baj, de emiatt többször – leginkább a darab első felében – bizonyos hatáselemek egymást oltják ki, a humor sem mindig
működik. A felvázolt szituációk némelyike több nyelvi erényt tartalmaz, mint színpadi feszültséget, amitől ezek a részek ellaposodnak, talán túlságosan hosszúra is nyúlnak. Némileg szigorúbb, sűrűbb szerkezettel a Szorongás orfeum sokkal erősebb hatást is el tudna érni. Premierről lévén szó, az előadás várhatóan a későbbi játék során - talán ebbe az irányba - finomodni fog.

Néhány nehezen feledhető jelenet azonban minden fanyalgást zárójelbe tesz. Így például a titkos imádottjának bevásárlókocsijába kapaszkodó biztonsági őr szerelmi vallomása, a munkára képtelen alkoholista fiú idegösszeomlással párosult lázadása a kispolgári anya ellen, vagy a diszkóban egymásra nyomuló, egymástól szorongó párocskának a fiú- és lánykar által előadott belső monológja.

„Mindenkit lehet szeretni valamiért…”- éneklik az egyik betétdalt a szereplők valahol a darab kétharmadánál, aztán a közönség kávéházszerűen elrendezett sorai közé vegyülnek, puszilkodnak a nézőkkel. A Millenáris Fogadóban a premier estéjén a közönség belement a játékba, mert a játék jó volt. A színház ezzel el is érte azt, ami a célja volt.
 

SZORONGÁS ORFEUM - revű egy részben
Játsszák: Bartsch Kata, Czapkó Antal, Csonka Szilvia, Géczi Zoltán, Gidró Katalin, Hajduk Károly, Janicsek Péter, Kedvek Richárd, Keresztes Tamás, Kovalik Ágnes, Lajos András, Papp Dániel, Pető Kata, Tóth Orsolya
Bűvész: Miss Amarillysz, Barlay Tamás 
  
Erdős Virág, Rakovszky Zsuzsa, Farkas Zsolt, Hazai Attila, Kemény István, Péterfy Gergely, Simon Balázs, Vajda Robi, és a színészek szövegeit és ötleteit felhasználva írta: Peer Krisztián

Zene: Pacsay Attila Koreográfus: Kántor Kata Jelmez: Ridovics Eszter
Ügyelő: Ary Zsófia

Köszönet Khell Zsoltnak

Rendező munkatársa: Mordecháj ben Ávróhom Rendező: Simon Balázs
Osztályvezető tanár: Hegedűs D. Géza