Szüntelen tanulási folyamat...

filmhu: Szemle előtt rutinkérdésnek számít: milyen évet zárt az MMK és a magyar film?

Grunwalsky Ferenc: Inkább úgy fogalmaznék, hogy éveket, mert úgy hiszem, fordulópontot jelöl a négyéves szerződéses finanszírozásra való átállás, illetve az, hogy a tavaly decemberi kormányhatározat értelmében az MMK tulajdonába kerül a Mafilm és a Filmlaboratórium. A most lezáródó periódus kezdetét pedig a filmtörvény életbe lépésétől számíthatjuk, és ami az azóta eltelt időszak egyik legfontosabb hozadéka, hogy visszanyertük a nézőinket. 2003-ban 400 ezres közönségünk volt, most el fogjuk érni a 2 milliót. Előállt az a helyzet, hogy miközben csökkent a mozik látogatottsága,  a magyar filmek nézettsége folyamatosan nőtt. Ehhez persze kellettek a megfelelő filmek.

Az MMK nem pusztán elosztó szerv, hanem a magyar filmkészítés szellemi és szakmai, érdekérvényesítő központja, de van élet és van film az MMK nélkül is: ma már minden műfajban készülnek filmek az MMK támogatása nélkül is. Ugyanakkor az idei Filmszemlére előállt az a paradox helyzet, hogy bár miközben 30 százalékkal csökken a magyar filmre szánt állami pénz, kiemelkedően sok film kerül bemutatásra.

Ennek persze különböző okai vannak, például, hogy van olyan alkotás, amibe két évvel ezelőtt vágtak bele, és persze itt van az a rengeteg '56-os film, amely mostanra készült el. A tematikus pályázatoknak - személy szerint - én egyébként nem vagyok híve, mert úgy gondolom, hogy aki valamilyen témában forgatni akar, abból tematikus pályázat nélkül is kikívánkozik a film, de azt is számításba kell venni, hogy az alkotók egy jó része elvárja, hogy ösztönözzék valami felé, és ha egy-egy témára pénzt lehet kapni, akkor abból dolgoznak. Ebből kijöhet jó is, rossz is, mindre van példa. A bőséghez hozzátartozik, hogy a kiemelkedő filmtermés mellett szép számmal vannak már elkezdett, de még meg nem valósult filmek – Mundruczó Kornél Deltá-ja, vagy Tarr Béla filmje – azaz a következő időszakra is vannak már olyan alkotások, amelyek méltán számíthatnak érdeklődésre, és a finanszírozásuk – MMK-részről - már megoldott.

2004. április 1. óta a Filmtörvény 20%-os befektetői kedvezménye további jelentős forrásbővítést eredményez A MMK kerete 1996-2001 között

filmhu: A filmbőséggel kapcsolatban – az idei szemlére 41 játékfilmet neveztek - nem jelent ez a sok film megterhelést a forgalmazásnak, nem túl sok ennyi film és főleg nem megy-e a dömping a minőség rovására? Lesz-e esetleg olyan kuratóriumi szűrő, amely beállít valamilyen optimumot?

G.F: De, bizonyos értelemben túltermelés van, és valóban nem mindig beszélhetünk kiemelkedő minőségről. Ezért is szükséges már a pályáztatásnál szűrni, mint ahogy be is vezettük a projektfejlesztési támogatást, mert nem biztos, hogy minden esetben rögtön gyártási pénzekre kell pályázni, ugyanis általában nem elég érettek a projektek és főleg nem száz százalékosak a megvalósítás körülményei. A projektfejlesztésben viszont lehetőség van arra, hogy a pályázó tökéletesítse a tervét.

filmhu: Megkövetelné esetleg a Kuratórium azt is, hogy csak az a film mehessen gyártásba, amelyik a projektfejlesztésen már végigment?

G.F.: Van egy erőteljes tendencia erre. Még fontosabb azonban az az elvárás, hogy csak az a projekt mehet gyártásra, amelynek már adottak a finanszírozási feltételei, azaz az MMK érvényesíteni kívánja,  hogy mi az utolsó beszállók legyünk. Már idén is úgy jártunk el, hogy csak akkor lehetett érvényesen pályázni, ha a produkció összeszedte a költségvetés egy részét, és megnevezte a még hiányzó összeget, arra pályázott.

filmhu: Ezzel a támogatási szisztémával sokan nem értenek egyet. Azt mondják, hogy az MMK-nak  - mint állami pénzek elosztójának – az lenne a feladata, hogy segítsen az elindulásban, és megadnia az első összeget, mert azt a legnehezebb megszerezni.

G.F.: Ha körbenézünk Európában, azt látjuk, hogy mindenki a másikra vár. Én még soha egyetlen szándéknyilatkozatot nem láttam sem olaszoktól, sem németektől, sem franciáktól, amelyben konkrét összegekről szóltak volna. Mindenhol azt mondják, ha ti ennyit és ennyit adtok, akkor mi is beszállunk, de nem neveznek meg összeget. Itt kezdődnek a tárgyalások. Ez nehéz, el kell kezdeni felépíteni a finanszírozási tervet, konkretizálni, hogy ki milyen feltételek mellett száll be az adott produkcióba, de senki ne az MMK-ra várjon. Mi állami pénzből támogatunk, tehát garanciát keresünk arra, hogy az állami pénz jó helyre kerül. Ez viszont azt is jelenti, hogy ha mi odaítéltük a pénzt, az garantált. Azaz nem fordulhat elő, ami nem egy magáncég esetében megtörtént már, hogy forgatás közepén kiszállt a filmből, mert úgy döntött, másfelé orientálódik, és megtehette. Mi biztos pénzt jelentünk. Az a fajta régi vágyálom, hogy valaki ír egy forgatókönyvet és azt majd megveszi valaki, nincs többé. A filmben – mint a kultúra bármely területén -  piaci szereplők lépnek kapcsolatba és már a filmgyártás legelső fázisában ki kell hogy alakuljon köztük egyfajta együttműködés, amely tárgyalási alap lehet.

filmhu: A filmvagyon átvételével az MMK maga is piaci szereplővé válik. Milyen tervei vannak a közalapítványnak a Mafilmmel és a Filmlaborral?

G.F.: Nagyon fontos, hogy a filmvagyon átruházásáról szóló kormányhatározat kimondja, hogy a tulajdonosi tevékenységet és a forrás-elosztást külön kell választanunk, azaz a Filmlabor és a Mafilm működtetése nem képezhet kiadást a filmtámogatási keretösszeg terhére. Többször megkérdezték már, hogy minek nekünk a Mafilm, ami tulajdonképpen tizenkét éve stagnál – a Filmlabor más kérdés, mivel az prosperáló vállalkozás. A válasz pedig éppen a kérdésben rejlik: tizenkét évig nem történt vele semmi, és közben folyamatosan rohadt. Ez több mint felháborító. A Mafilm átvételével lehetőség nyílik arra, hogy az MMK megmozgassa a gyártási vertikumot is. Szélesíteni kell a kört, mert ha csak elosztószervezetként működik az MMK és nem a magyar filmkultúra minden szegmensét érintő szakmai szervezetként, akkor elsorvad a filmtörvény hatása és elsorvad a magyar filmesek akarat érdekérvényesítő képessége. Ha nem lépünk fel piaci szereplőként az ipar, a gyártás területén, akkor hiába döntünk forgatókönyvek felett, hiába osztunk szét pénzeket, hiába támogatunk filmterveket, ha olyan gyártási formákba kerülnek bele, amely az egészet megsemmisíti, ellehetetleníti. Csak akkor van súlya az elképzeléseinknek a piacon, ha a kivitelezésbe is beleszólásunk van és abban is tudunk konkurálni másokkal, ha hatással tudunk lenni a piacra, és biztosítani tudjuk, hogy a magyar filmesek ne szoruljanak ki a műtermekből.

Emellett hogy a filmszakmának legyenek új szakemberei, legyen utánpótlás..

A 38. Magyar Filmszemlén bemutatásra kerülő, MMK támogatással készült tévéfilmek finanszírozása

filmhu: A filmes bérmunkát illetően piacra lépett, illetve lép egy-egy nagyobb stúdió Pomázon és Etyeken – ezeknek a szakemberképzésre is vannak terveik...

G.F.: Ezek a stúdiók segíthetik egymást, de a bérmunka esetében is kölcsönösen erősíthetik is egymást. Az alapszolgáltatásaik nagyjából megegyeznek, a szakembergárda ugyanaz és a piaci verseny megmarad az egészséges keretek között. Mindegyik stúdiónak mások az adottságai, más a mérete, más kapcsolatai vannak, más a megrendelése. Más a profilja. Nagyon messze vagyunk attól, hogy azt mondhassuk, telítve van a szolgáltatási rendszer, hogy már egymás kezéből vesszük ki  a megrendeléseket. Egyelőre azt kell elérni, hogy egyre több megrendelő jöjjön és mi képesek legyünk őket fogadni. A tudások össze kell hogy adódjanak az ipari szolgáltatásban is. A Filmipari Szolgáltatók Egyesülete például már megalakult, többek között az MMK-val konzultálva. Már rég rájöttek arra a szakemberek is, hogy nem az az érdekük, hogy egymás elől szedjék el a munkát, hanem az, hogy egymással egyeztessenek, hogy ki milyen áron, és mit szolgáltat. A koordináció ugyanis a rendet növeli, és a fejlődést szolgálja. Hogy a fejlesztéseket a Mafilmnél konkrétan hogy lehet elindítani, arra vannak elképzeléseink, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezt így és így fogjuk. Annyi biztos, el kell indulni, nem rohadhat tovább. A Mafilmnek meg van a helye ebben a munkamegosztásban.

filmhu: Mikorra körvonalazódik a fejlesztés iránya?

G.F.:  Minimum két éves programról kell beszélnünk, ami azt jelenti, hogy egy év múlva már konkretizálóhat, hogy miben kell a szakmának megegyezésre jutnia. Az viszont biztos, hogy nem lehet csak állami tőkére támaszkodni, külső- és belső erőforrás-bővítésre egyaránt szükség van.

filmhu: Az előző évhez képest idén 30 százalékkal csökken a magyar filmre szánt állami pénz, ugyanakkor az MMK és a kulturális tárca között megállapodás született arról, hogy négy éven át ez a 30 százalékos elvonás nem nő tovább. Milyen változtatások elé néz az MMK, változnak-e esetleg a támogatás súlypontjai, akár úgy, hogy az egyes műfajok közötti támogatási arányok eltolódnak?

G.F.: Rengeteg pályáztatási feltételen változtatni kell. Ugyanakkor az MMK végrehajtja, amit a filmtörvény rászabott. Ha megnézzük a filmszemlén bemutatásra kerülő alkotások támogatását összesítő diagramot, kiderül, hogy az MMK évek óta 40-45 százalékkal vesz részt a filmek finanszírozásában. Ezt az arányt szeretnénk tartani.

A Filmtörvény része, hogy a pénz 51 százaléka játékfilmre kell hogy menjen. Évente minimum 20 játékfilm szükséges ahhoz, hogy garantáljuk a szakma folyamatosságát, a választék bővítését hogy megtartsuk a közönségünket, a kísérletezés lehetőségét, hogy folyamatosan életjelet tudjunk adni magunkról. Ezt továbbra is tartani kell. 

Ami a többi műfajt illeti, amikor először nyílt lehetőségünk nagyobb összeget elosztani, a Kerekasztal különböző résztvevői megállapodtak bizonyos belső arányokról, amelyektől, bármilyen helyzetbe is kerül a szakma, azóta is közmegegyezés van, és gyakorlatilag ezektől az arányoktól nem térünk el.

Azt, hogy mikor melyik szervezetnek hogyan kell változatni, hogy az egyes  területek hogyan maradhatnak fejlődőképesek, az ott dolgozó alkotóknak kell eldönteni. Az arányok nem fognak változni. Tehát ez az új helyzet is minden területtől alkalmazkodást vár el. Közös célunk, hogy a minőséghez igazítsuk a mennyiséget. Ezt majd az adott terület szakkollégiumai meghatározzák.

filmhu: Milyen forrásokra számíthatnak még?

G.F.: Nagyon fontos a banki finanszírozás, a 20 százalékos adókedvezmény hatására megjelentek a magáncégek, megmozdult a belföldi tőke. Bizonyos területeken a film jó befektetésnek ígérkezik. A magyar filmnek pedig forrásbővítésre van szüksége.

Az MMK-nak az a szerepe, hogy kialakítsa, lehetővé tegye, kezdeményezze a szakma közös finanszírozási stratégiáját. A Minisztériummal kötött, négy évre vonatkozó támogatási szerződés alapján kijelöljük a főbb prioritásokat, célokat. De a lehetőségeket bővíteni kell! Például érdemes elgondolkodni azon, hogy nem lehet-e e kiterjeszteni a 20 százalékos kedvezményt az art forgalmazásra, leginkább vidéken. Ott ugyanis szinte csak a plázák tudnak közönséget toborozni. Pedig fontos, hogy a filmjeink eljussanak a vidékiekhez is – ebben a regionális együttműködés is kulcsszerephez juthat. Gondoljunk bele, hogy micsoda ereje és közönsége van és lehet a helyi tévéknek. Azon túl tehát hogy a régiókban művek szülessenek be lehetne vonni ezeket a terjesztésbe.

filmhu: És mi a helyzet az országos sugárzású televíziókkal?

G.F.: Kulcsfontosságú, hogy megállapodjunk a televíziókkal. Ma egész Európában a filmek fő támogatója, és ugyanakkor a nézőhöz való eljutást, annak legnagyobb felvevőpiacát a televízió jelenti. Ráadásul Európában vannak televíziós műhelyek, amelyek résztvesznek a fikciós- vagy dokumentumfilmek gyártásában is. Nálunk a televíziók zöme nem működtet ilyen műhelyeket.
 
Meg kell állapodnunk a televíziókkal, hogy velük együttműködve hogyan készülhetnek el, hogyan újulhatnak meg  a média  különböző fikciós műfajai és  rajtuk keresztül hogyan juthatnak el a filmek – az európai televíziós láncon keresztül – külföldre is. A magyar filmnek túl kell lépnie a belső piac határait. Ha sikerül ennek legalább akkora hatása lesz, mint Filmtörvénynek volt.  Ez a következő feladat: kitörni a helyi dobozból!!!

Jelenleg elértünk egy színvonalat: újból megjelent a magyar film külföldön és stabil nézőközönséget alakított ki idehaza. Megjelentek új művek, új alkotók. Producereik beilleszkedtek az európai gyártási szisztémába. Most az a következő lépcső, hogy a sikeres művekkel hogyan kerülhetünk be az eladási hálózatba. Nagy az érdeklődés, vannak külföldön jegyzett neveink, és mégsem kerülnek be a filmjeink a televíziós eladási csomagokba. Erre új stratégiát kell kidolgoznunk. Nem maradhatunk dobozban, nem zárhatjuk elkészült és sikeres értékeinket egy szűk és provinciális érdekkörbe. Ez a következő nagy kihívás: ezt megoldani.