Bíró László, Komár Zita, Gát Anna és Vincze Teréz (forrás: Titanic Filmfesztivál)
Kelet-európai nézőként nehéz eligazodni abban a közegben, amit a film bemutat, és a karakterek döntéshelyzeteit majd döntéseit, motivációit és konfliktusait is csak bajosan lehet értelmezni. A főbb problémakörökben azonban jó eligazítási pontokat adott a vita, amit a filmet követő beszélgetés során hallhattunk. A résztvevők Vincze Teréz filmkritikus, Gát Anna, az Üvegplafon blog szerkesztője, Bíró László pszichológus és Komár Zita, a BCE doktorandusza voltak.
Vincze Teréz bevezetőjében megismerkedhettünk a film alapfelállásával, mely korántsem lehet egyértelmű egy magyar néző számára. Mivel Dél-Koreában az örökbefogadás és a házasságon kívüli gyerekvállalás társadalmilag egyáltalán nem elfogadott gyakorlat, és törvény bünteti az abortuszt, egy jelenlévő és valós problémát vázol fel a film. A tematika egyébként fontosságához és aktualitásához mérten kortárs dél-koreai filmekben gyakran elfordul. A hierarchikusan felépülő társadalomban igazán problematikus még az a viszony, mely a szülők és gyerekeik között általánosan megfigyelhető: a fiatalok engedelmességre kötelezettek és szavuk szinte egyáltalán nincs a szüleikkel szemben. Ez az alárendeltségi viszony sokszor pszichológiai problémákhoz vezet, a megfeleléskényszernek és a kudarc érzésének pedig sokszor öngyilkosság a vége. Dél-Korea Magyarországgal karöltve vezeti a fejlett országok öngyilkossági statisztikáit. A filmből kirajzolódik még, hogy különböző társadalmi csoportok hogyan viszonyulnak egymáshoz. A már előbb említett hierarchia a társadalmi csoportok között jól megfigyelhető például főnökök és alkalmazottjaik érintkezésein keresztül. Egy gazdagabb, magasabb társadalmi pozícióban lévő főnök például minden további nélkül megütheti, és ezzel megalázhatja alkalmazottját.
Fontos megértenünk Dél-Korea társadalmi struktúráját, mielőtt értelmeznénk a film karaktereinek kibontakozó problémáját. A beszélgetés során Bíró László pszichológus megjegyzései főleg arra vonatkoztak, hogy borzalmas helyzetben lévő és megdöbbentően viselkedő emberek a filmben a normalitástól iszonyúan távol vannak, ezért nehéz értelmezni bármit, amit cselekedeteik kifejeznek. Példaként Kaari Utrio: Éva lányai című művét emelte ki, amely jól reflektál a nők borzalmas helyzetére az európai történelemben. Egyébként nem titkoltan kifejezte azon kétségeit, hogy a film karaktereiről egyáltalán lehet-e valamilyen normalitáson belül gondolkodni, létezik-e olyan viszonyítási pont, amelyből értelmes rálátást kaphatunk az eseményekre. Az empátia érzése a szereplők irányában segíthetne az azonosulásban, de képesek lehetünk-e egy ilyen zavaros pszichés állapotokat bemutató film karaktereivel bármilyen közösséget felvállalni?
Gát Anna és Vincze Teréz (forrás: Titanic Filmfesztivál)
A kibontakozó vitában Gát Anna teljesen más nézőpontból szemlélve sok érthető és átélhető szituációt emelt ki a filmből, amely a mai Magyarországon is jelenlévő probléma. A fogamzásgátlásról való ismeretek hiánya hazánkban is megfigyelhető, az állapotos nők eltárgyiasítása pedig a nyugati világ problémája is. A férfi rendező személye pedig alapvetően kitágíthatja azt az értelmezési keretet melyben a szituáció elhelyezhető, ezért nem feltétlenül csak a női sors megfigyelése lehet érdekes, hanem lehetőségünk van egy univerzálisabb szemléletre, melyben a kisember kisemmizése lehet a metafora tárgya. Illetve hozzáfűzte Bíró László kétségeihez azt a gondolatot, hogy mivel a kontextuson nem lehet változtatni, ezért annak közegében teljesen normális, ahogy a film szereplői viselkednek, sőt elképzelhető ugyanez a szituáció nyugati körülmények között is.
A „társadalom lelki betegségei” igenis rányomják bélyegüket az egyénekre is, és bár nem könnyű, de azért lehetséges közös pontokat találni saját, illetve a filmen bemutatott problémák között, és ezáltal lehet azonosulni a karakterekkel a film kapcsán. A magyarországi viszonyok bár alapvetően messze állnak a dél-koreai problémáktól, mivel az alapanyag nem különbözik, fontos és lehetséges találni kapcsolatot a két világ között, gondoljunk csak a 2011-ben bemutatásra kerülő Csicska című rövidfilmre, amely hasonló problémákat feszeget a kiszolgáltatottságról.
