A hagyományosabb szerkezetű és képi világú művek - mint amilyen Jeli Ferenc Szép halál volt című tévéfilmje vagy Silló Sándor A csodálatos mandarin -adaptációja - közül leginkább az eddig színházi körökből ismert, és a film területére most első ízben kiránduló Malgot István A cigány hold című munkája érdemel említést. A videóra készült mű pazar fényképezésével vonja magára a figyelmet, az egyes jelenetek teatralitása viszont rontja az összhatást. Mintha a rendező is érezné ezt, ezért azzal próbálja ellensúlyozni a szekvenciák színházszerűségét, hogy a magyar esztétizmus legjelesebb darabjaira - elsősorban is a Szindbádra - jellemző fogásokat épít filmjébe. A villanásnyi állóképekben és mikrófelvételekben bővelkedő alkotás szerkezete azonban ingatagnak bizonyul: a teatralitás és a filmes esztétizmus egymás ellenében hat.

A kísérletező darabok már sokkal inkább megfelelnek vállalásuknak. Buglya Sándor Homokon nőtt város című filmje Kecskeméthez intézett meleg hangú vallomás: a rendező festményeket, rajzokat, rézkarcokat, archív és frissen forgatott felvételeket, képeslapokat, leveleket és Cakó Ferenc jegyezte homokanimált szekvenciákat helyez egymás mellé filmjében, így rajzolva meg a város portréját. A Homokon nőtt város jeleneteit a vallomásos hangvétel szervezi egységbe.

Egy város emlékműve Szirtes András Budapestről jut eszembe című filmje is. A többszörösen exponált és learchivált képekkel dolgozó mű a klasszikus “városszimfóniákkal” ellentétben nem egyetlen napra, hanem több évtized eseményeire koncentrál: Budapest jelenének dokumentálásával indul, majd a második világháborút és az 56-os forradalmat idézi meg archív felvételek útján. Szirtes szinte végig Budapest közismert arcát jeleníti meg (a hidakat, a budai Várat, a Hősök terét mutatja), és az archív anyagok közül is jórészt széles körben ismerteket választott. A képek egymásutánját Bartók Zene húros ütőhangszerekre és cselesztára című művének taktusai szervezik - mintha a rendező mozgókép-librettót írt volna Bartók Béla zenéjéhez. Érdekes vállalkozás, kár, hogy a film semmivel sem árnyalja a meglévő Szirtes-képet.

A honi függetlenek doyenje, Káldy László viszont évre-év újabb színekkel gazdagítja életművét. Káldy hihetetlen könnyedséggel találja meg az utcán (a Rába-parton, a konyhaasztalon, a sublótban stb.) heverő témákat, és azokat játékos eleganciával viszi filmre. Egészen bensőséges kapcsolatot ápol a munkája és hobbija tárgyául szolgáló médiummal, nem véletlen, hogy legtöbb filmjének főszereplője - természetesen a saját személye mellett - éppen a kamerája. A video és televízió viszonyát taglaló, a versenyszekcióban induló Hosszú téli estéken, vagy a mellékprogramban vetített, egy Rába-híd korlátjának szerelmi üzeneteire komponált Love Story egyként azt illusztrálja, hogy filmet készíteni elsősorban szív és szellem, és csak ezután technika kérdése. Káldy filmezéssel iránti rajongása és alázata teszi, hogy műveinek levegője olyan tiszta és üdítő, akár a Rába-parté egy hirtelen jött nyári zápor után.