Filmhu: Hogyan kerültél kapcsolatba az Utazás apánkkal projekttel?
Taschler Andrea: Lovas Nándor és én 2012-ben a szarajevói filmfesztiválon találkoztunk Ancával, a rendezővel, ahol egy éjszakai beszélgetés során hosszan mesélt a projektről. Mivel láttam korábban Silent River című zseniális kisfilmjét, nagyon érdekelt, hogy mi lesz az első nagyjátékfilmje. A mi történelmünkben is fontos mozzanat 1968, a romániai kommunizmus történetében pedig egy egészen különleges pillanat, amikor egy ország gondolta azt, hogy a kinyílás évei következnek, miközben a valóságban még sötétebb évtizedek vártak rájuk. Nagyon érdekesnek tartom ezt a korszakot, és amikor Anca elmesélte, hogy a saját családja hogyan volt érintett ezekben az időkben, amiből a forgatókönyvét írta, rögtön beleszerettünk a történetbe.
Filmhu: Ez egy német-román-magyar koprodukció, de főként Romániában és Németországban játszódik. Mi nyert meg a projektben, miért hittél benne?
T. A.: Illetve van egy negyedik, svéd partner is, aki az utómunkában érintett. Ha az ember kisebbségi producerként szeretne részt venni egy produkcióban, rengeteg kitételnek kell megfelelni, kulturális és technikai pontrendszernek itthon és az EU-ban, és egyéb erdőnyi adminisztrációs dolognak. Ráadásul akkoriban a magyar Filmalapnál még nem nagyon volt gyakorlatban kisebbségi együttműködés, úgyhogy tudtuk, hogy nem lesz könnyű dolgunk, de nem tűnt lehetetlennek a feladat, úgyhogy beleugrottunk. A szarajevói estét berlini és egyéb találkozók követték, a Filmalap is szerencsére az első pillanttól kezdve ugyanúgy fantáziát látott a filmben. Segítette a dolgunkat, hogy sok rangos európai filmfinanszoró szervezet szavazott esélyt a filmnek menet közben, ami fontos részlet egy elsőfilm esetében. Ami személyesen engem izgatott a filmben, az a nehezen besorolható műfajisága. Tetszett, hogy egy ilyen súlyos történelmi pillanatot és egy családi tragédiát egy vígjátéki hangulatú road movie-ban akar a rendező elmesélni, nem pedig drámában. Szeretem ezt a kelet-európai „sírva vígadunk" hangulatot filmben. Már csak azért is tartottam izgalmasnak, mert nyilván így szélesebb közönségre van esély, mint egy komor hangvételű történelmi drámánál.
Filmhu: Mint kisebbségi koproducer, miből állt a munkád ezen a filmen?
T. A.: Ez minden esetben különböző nehézségű feladatot jelent. Ennél a filmnél nagyon közel voltunk a tűzhöz, mivel a forgatás több mint fele nálunk zajlott, egy komplett magyar stábot ki kellett állítanunk, akiknek egy része végig dolgozott a filmben, a román és a német részben is. Nagyon komplex és nehéz volt a finanszírozás, hiszen négy ország különböző forrásait, valamint az Eurimages-támogatást kellett összehangolni, és a forgatási nehézségek mellett folyamatosan megfelni ezeknek a szerződéseknek. Nem akarok senkit ennek részleteivel untatni, de ehhez nagyon szoros együttműködésre volt szükség a koproducerek között, ráadásul egyikünknek sem volt óriási tapasztalata a koprodukció terén. Rengeteg munkánk és energiánk van benne. Szerencsére a német főproducer meg is kapta érte nemrég a legjobb induló producernek járó díjat Németországban. Megérdemli ő is, a projekt is.
Filmhu: Más a német és a román finanszírozási és pályázati rendszer, mint a magyar?
T. A.: A román olyan értelemben hasonló, hogy náluk is egy filmközpont van, ahol hasonló pontrendszer és megfontolások alapján támogatnak filmeket. Ahogy nekünk, nekik sincs sokkal több forrásuk, ha szerzői - vagy elsőfilmeket próbálnak finanszírozni. Fontos különbség viszont, hogy nálunk sokkal nagyobb a keret, amiből filmet támogatnak. A német pályázati rendszer nagyon más. Ott számtalan forrás létezik, amiben egy producer gondolkozhat. Állami támogatások tekintetében országos és tartományi pályázatok, állami és privát televíziók, automatikusan járó támogatások, és egyéb szervezetek, alapítványok, ahonnan meg lehet próbálni kisebb összegeket elhozni. Mindkettő formának vannak előnyei és hátrányai.
Filmhu: Hogyhogy részben Magyarországon forgatták a filmet?
T. A.: Az, hogy itthon is forgatnunk kell, az gyakorlatilag a koprodukciós megállapodás része volt. A magyarországi forgatás Szegeden zajlott, a romániai pedig Arad és Temesvár környékén, tehát gyakorlatilag a határ két oldalán, ennek a döntésnek logisztikai és szimbolikus jelentősége is volt. A helyszínkeresések során kiderült, hogy nemcsak Budapesten, de Szegeden is könnyedén meg lehet találni a hatvanas éveket, ráadásul mind Kelet- mind Nyugat-Európát. Az egész vasfüggönyön inneni road movie magyar helyszíneken lett felvéve. Egyedül a Romániában játszódó részeket tartottuk Romániában, mert ezek közül számos valódi helyszín Anca családjának életéből.
Filmhu: Miért tartottad jó választásnak Darvas Ferencet zeneszerzőnek?
T. A.: Számomra mindig is ez volt az egyik legizgalmasabb feladat egy film elkészítésében: megtalálni azokat az embereket, akik közt működik a kémia, akik nem kioltják, hanem felfokozzák egymás energiáit, akik inspirálják egymást a munkafolyamatban. Ez nagyon fontos, hiszen így tud egy film minél komplexebb alkotássá válni. Darvas Ferivel a Fehér tenyérben dolgoztunk először együtt, és mindig is nagyra tartottam mint zenészt és zeneszerzőt, elképesztő a tudása és a virtuozitása. Úgy éreztem, hogy Feri tapasztalata és ízlése tökéletes lenne ebbe a filmbe, és Ancával is meg fogják találni azt a bizonyos hangot. És az is fontos, hogy Feri megélte a hatvanas éveket, ismeri ezt az életérzést, amit kerestünk. Szerencsére jó ötletnek bizonyult. És ebben az esetben még a nyelvi nehézség sem volt akadály. Sőt, a rendező elbűvölőnek tartotta Feri kafkai, archaikus németjét...
Filmhu: Mivel foglalkozol most, mit várhatunk tőled a jövőben?
T. A.: Sok korábbi, éveken keresztül fejlesztett filmterv csúszott mostanra össze. Az Utazás apánkkal bemutatóját követően három nagyjátékfilm vágási munkálatainak illetve befejezésének a feladatai jönnek. Ezek közül kettő ugyancsak elsőfilm: Kenyeres Bálint Tegnap és Kristóf György Kihűlés című filmjei, ez utóbbi szintén kisebbségi koprodukció, Pusztai Ferivel közösen visszük a magyar részét. Illetve Bogdán Árpád Genezis című filmje, amit Ferenczy Gáborral közösen csinálunk. Mindhárom film pár hónapon belül elkészülhet, úgyhogy szorgalmas és izgalmas időszak következik.
