Az alaptörténet szerint egy román, a Ceaușescu-rezsimben élő testvérpár NDK-beli kirándulásra szeretné vinni egyre rosszabb egészségi állapotban lévő apjukat, akinek a hivatalos verzió szerint jót tesz majd a környezetváltozás és a friss levegő. A valóság ennél szomorúbb: az idős, feleségét jóval korábban elvesztő, azóta az egyre masszívabb nihilizmusba süllyedt egykori ellenálló olyan betegségben szenved, melyre az idősebb (és orvosként dolgozó) testvér utánajárása alapján a szovjet blokkban egyetlen, Kelet-Németországban élő és praktizáló professzor ismeri a gyógymódot. Ennek az operációnak a reményében kerekedik fel a családi triumvirátus, természetesen eltitkolva az „utazás” valódi célját a dacos kisgyerekként viselkedő apa előtt.
Nem elég a múltját tekintve súlyos titkokkal teli családfő egyre elviselhetetlenebb természete, a két testvér között is feloldhatatlannak tűnő konfliktusok feszülnek. Az idősebb Mihai, aki realistán viszonyulva a szocialista rendszerhez, közvetlen környezete érdekében alkalmanként jelentéseket is ír a titkosszolgálatnak, élesen szemben áll a diktatúra ellen minden lehetséges eszközzel lázadó öccse, Emil képviselte (ellen)forradalmi attitűddel. Utóbbi nem csak életkora, de habitusa okán sem képes kiegyezni a regnáló hatalommal, míg előbbit főként nagyobb élettapasztalata vezeti a megalkuvás felé. Az apának titkon előkészített orvosi beavatkozás ugyanakkor őt is elindítja a lázadás útján, még ha ehhez a bolygók szerencsés együttállására is van szükség.
Az autó elindul és minden menne a maga útján, csakhogy közbeszólnak a prágai tavasszal járó események: a csehszlovák-keletnémet határon már nem sikerül átjutni a szocialista blokk hadtesteinek Prágába tartó tankjai miatt. A belső konfliktusokkal egyébként is keményen terhelt család egy átmeneti táborban találja magát, melyet az NDK állam néhol nevetséges, néhol kimondottan tragikus tehetetlenségében próbál meg fenntartani a határvidéken tartózkodó, baráti országok állampolgárai részére. A tábor ideiglenes vendégszeretetét a Romániából érkezők, lengyelek, magyarok, vagy épp az oroszok mellett néhány, az NSZK területéről idekeveredett menekült is élvezni kényszerül, így a müncheni illetőségű, szocialista eszméket (szigorúan eszméket, nem pedig azok gyakorlati megvalósítását) minden elé állító Ulli, akivel Mihai egyre szorosabb érzelmi viszonyba kerül.
Az Utazás apánkkal itt fordul át az egyén szabadságának korlátozását is reprezentáló szerelmi drámába, ami nem feltétlenül válik az előnyére. Az addigi humoros szituációkat felváltják a testvérek közti morális ellentétek bemutatásának időnként elnyújtott jelenetei, amivel nem lenne gond, ha a román rendezőnő munkája a kezdettől fogva ezeken a húrokon játszott volna. Lazarescu története azonban túl éles kanyart vesz, és az érintett országokra jellemző politikai berendezkedés, pontosabban az ezzel kapcsolatos, kesernyés, ma már mégis megmosolyogtató pillanatok könnyed ábrázolása után az erkölcsi dilemmákból adódó ellentétek egyébként valóban tragikus, némi túlzással akár szenvedéstörténetnek is beillő, fanyar hangulatába komorodik.
Ettől nem válik egységessé a film, amely – tegyük hozzá – a humor és a dráma oldaláról is jól közelíti meg a témát – sajnos azonban két külön kategóriában versenyez, egy mérkőzésen belül. Az Utazás apánkkal ezzel együtt abszolút figyelemre méltó darab, és korántsem biztos, hogy a közönségnek problémát jelent a zsánerelemek szerinti kettősség. Még az is lehet, hogy ki-ki épp a változatosságban találja meg a számítását.
