Az Örökség az első mozifilmed rendezőként, viszont két tévéfilmet is készítettél már, szintén a két főszereplővel, Lengyel Tamással és Molnár Áronnal. Mi az ebben a párosban, amiért szeretsz velük dolgozni?
Az első közös munkánk, a Memo nagyon mély nyomokat hagyott bennem, mondhatjuk, hogy itt indult el a barátságunk. Tamást akkor még személyesen nem ismertem, de az orvos szerepére egyből őt kértem fel, mert megláttam benne az apjáért aggódó értelmiségi figurát. A másik főszerepre, a fiatal hipermnéziás fiúra viszont nagyon sok színészt megnéztem, de nem találtam senkit, aki elég átütő lett volna. Ekkor Tamás felhozta, hogy a Vígszínházban együtt dolgozik egy fiatal sráccal, kicsit őrült, de nagyon tehetséges, esetleg nézzük meg őt is.
Lengyel Tamás (b) és Tasnádi István az Örökség forgatásán
Fotó: Kiss Nelly
Áron eljött a castingra és elképesztő volt. Csak egy volt a baj: hogy már akkor is erős fizikummal bírt és nekünk egy beteges figura kellett. Mondtam neki, hogy figyelj, színészileg nagyon meggyőztél, de ez egy sovány pali, akit kórházban ápolnak, nem bír enni, mert az állapota miatt mindenhez rossz emlék köti, mindent kihány. Erre ő egyből annyit kérdezett: „Jó, mennyit kell fogyni?” Nagyjából 10 kilót kellett, ami azért nem egy kis kérés. Ő viszont fogta magát és megcsinálta, egy nyáron keresztül nem evett mást, csak salátát, futott, küzdött. Nagyon imponált nekem, hogy ennyire akarja ezt a szerepet. Sok tehetséges színész van itthon, de az a fajta eltökéltség és tudatosság, ami Áronban megvan, csak keveseknek adatott meg. Mindezt azóta láthatjuk megnyilvánulni a közéleti tevékenységeiben is, de akkoriban még alig ismerte valaki, egy kezdő színházi színész volt.
Megcsináltuk a filmet, és annyira jól sikerült, hogy Európa legjobb tévéfilmjének választották és Magyar Filmdíjat is nyertünk vele. Ez egy nagy lökést adott nekem, hogy érdemes csinálni, a második filmnél pedig már eleve nem is gondolkoztam másban, csak Áronban és Tomiban. Így kezdődött hármunk között egy közös gondolkodás világról, művészetről, az alkotó ember felelősségéről, és ez a párbeszéd mai napig is tart.
Egy másik dolog is összeköti ezt a három filmet: a Memo főhőse az Alzheimeres apján akar segíteni, az Egy másik életben-ben egy milliárdos reinkarnációját keresik, aki örökölné a vagyonát, itt pedig két fiú próbálja megvédeni az apját (és a lakását) egy potenciális csalótól. Talán nem túlzás azt mondani, hogy téged foglalkoztat az apa-fiú kapcsolat, az apáról fiúra szálló örökség témája. Ez honnan ered, mennyire van személyes háttere?
Nyilván nekem is fontos témám az apámmal való viszony, de szerintem ez mindannyiunkat foglalkoztat. A felnőttkorba érve az embernek tisztáznia kell az apjához fűződő viszonyát, így vagy úgy. Mennyire kell és lehet hasonlítani és mennyire különbözni? Mit érdemes átvennem tőle és mit elengednem? Ha nem jut nyugvópontra valakiben ez a dolog, akkor nem tud továbblépni, sem mondjuk saját családot alapítani. Persze az anyához való viszony is ennyire fontos, ez is benne van ebben a filmben, csak hiányként – és hiába nincs jelen, mégis végig mindent meghatároz az évek óta halott anya hatása.
Ötlet szintjén mi volt az Örökség kiindulópontja?
Egy megtörtént eset. Egy barátom, akivel rendszeresen le szoktunk ülni kávézni, egyszer elmesélte, hogy mi történt a volt apósával. A bácsi már kilencven felett járt, és rászállt egy fiatal lány, aki feljárogatott hozzá. Az após pedig elhitte, hogy ez egy párkapcsolat. Egy tehetős, megözvegyült ügyvéd volt, aki a felesége halála után egyedül maradt több ingatlannal, balatoni nyaralóval. A család próbált küzdeni a lány ellen.
Feljelentették, de a rendőr ugyanazt mondta, amit a filmben: ha a bácsi azt állítja, hogy ez egy létező párkapcsolat, akkor ők mit csináljanak? A rendőr annyit tudott tenni, hogy felment hozzá és megmutatta neki a lány aktáit, aki egyébként párkapcsolatban élt valaki mással, a Facebookról kinyomtatta a fotókat, ahogy feszítenek a pasijával az Audi előtt. A bácsi erre azt felelte, hogy tud róla, a lányt zsarolják, fogságban tartják, de a lány őt szereti, és majd ad neki elég pénzt, hogy ki tudjon keveredni ebből az erőszakos kapcsolatból. Magyarán a bácsit nem lehetett kirángatni a hamis világból, amit kitaláltak neki. A következő lehetőség a gondnokság alá helyeztetés volt, aminek során bizonyítaniuk kellett, hogy az após nem beszámítható. Pokoli hercehurca volt bíróság elé vinni, pszichiátriai szakvéleményt kikérni, de meg tudták menteni legalább az egyik lakást. Viszont haragban váltak el, így halt meg a bácsi, és ezt az unokák azóta sem tudják feldolgozni.
Borzalmas történet, amit egy éven keresztül követtem, és egy idő után azt éreztem, ebben van egy film. Annyira ágas-bogas sztori, olyan sok izgalmas felvetése van. Kinek van igaza? Egyrészt itt van az öreg, az ő pénze, ő kereste meg, és ha hagyjuk, hogy úgy tapsolja el, ahogy akarja, akkor egy boldog hazugságban éli le az utolsó éveit. Másrészt viszont itt vannak az örökösök a jogos igénnyel, az unokák, ekkora vagyonból mindenkit el lehetne indítani az életben, a nagypapa meg elszórja az egészet egy csalóra. Elkezdtem felrakni a sztorit úgy, hogy mindenkivel mehessen a néző, azt érezze, hogy egy ponton vele értek egyet, utána meg már a másikkal. Hajnalka tényleges megjelenésénél pedig ne tudja eldönteni, hogy ez egy valódi kapcsolat-e, az őrangyala a papusnak, és a legnagyobb gonoszság lenne őt elzavarni, vagy pedig egy borzalmas, minden hájjal megkent szélhámosnő. Ez a dilemma mozgatja sokáig a filmet.
A valós történet ezek szerint egy éven át bonyolódott. A filmben viszont egy éjszaka során zajlik le mindez. Miért döntöttél úgy, hogy ennyire összesűríted az eseményeket?
Tapasztalatom szerint akár színdarabot, akár forgatókönyvet ír az ember, a témák szelektálása és a sűrítés jelenti az egyik legfőbb kulcsot. Ha jól besűrítem, az olyan, mint a gyutacs, a sztori ezt berobbantva tud a legnagyobbat szólni. Ebben az esetben az éjszakának szimbolikus szerepe van, a film a sötétbe borult lakásban indul és hajnalban végződik. A lány is azért lett Hajnalka, mert betoppan ebbe a sötétségbe, és a jelenléte gyakorlatilag átvilágítja a család egész múltját, az összetákolt családi rendszert, ami hazugságra épül.
Molnár Áron az Örökség című filmben
Fotó: Kiss Nelly
Apa szeme fénye – Gold Digger címen mutattátok be a sztorit tavaly színházban. Ha eleve filmben gondolkodtál, miért a darab készült el előbb?
Nyolc éve kezdtük ezt próbálni a filmbeli színészekkel Lengyel Tamás lakásán, csináltunk belőle egy tízperces pilotot, és azzal házaltunk évekig, de hiába. Nagyon úgy tűnt, hogy ebből nem lehet filmet csinálni, az NFI-nél három-négy évvel ezelőtt pedig biztos lett, hogy Áronnal és Tamással nem fogunk állami forrást kapni. Úgyhogy én akkor ezt elengedtem, a forgatókönyv bekerült a fiókba. Aztán érkezett egy megkeresés a Vígszínház részéről, egy kamaradarabra kértek fel, nagyjából 4-5 szereplősre, és akkor eszembe jutott, hogy itt van ez a sztori, nehogy már ne tudjam valahogy megcsinálni. Megmutattam a forgatókönyvet Rudolf Péternek, és mondtam, hogy ebből tudnék színdarabot írni, ha tetszik neki. Azt válaszolta, hogy hajrá. Így valósult meg tavaly a Vígszínházban az Apa szeme fénye – Gold Digger.
Érdekes, hogy a film ezzel párhuzamosan, de ettől teljesen függetlenül újra beindult. Váratlanul jött egy lehetőség, hogy a Vertigóval független filmként mégis megcsinálhatjuk. Lengyel Tomi mondta, hogy üljünk le egy kávéra Kárpáti Gyuriékkal (Kárpáti György és Berta Balázs, a film producerei – A szerk.). Elküldtük a könyvet, majd hívtam őket, hogy nézzék meg a színdarabot, ami egy szűkített változat, de kiderülhet belőle nekik, hogy működik-e a sztori. Azt mondták, tetszik nekik, és bár ilyen zsánerben még nem dolgoztak, megkockáztatnak egy Inkubátornyi pénzt. Innentől már csak az volt a kérdés, ennyiből meg tudjuk-e csinálni. Végül egy kicsit kevesebből, 120 millió forintból készült el a film. De ehhez kellett az is, hogy a főszereplők, Csukás István operatőr és én sem kértem egy fillért sem előre. Ahogy a producerek is csak akkor vesznek ki belőle pénzt, ha a film elér egy bizonyos nézőszámot.
Miben változott a film a nyolc évvel ezelőtti forgatókönyvhöz képest?
Sokkal szálkásabb, feszesebb lett. Ehhez hozzátett a színházi próbafolyamat is, ahol ki tudtam próbálni dolgokat, rájöttem, hogy mi az, ami túl van írva és mi az, ami nincs eléggé kibontva, mi az, amire egy picit még rá kell erősíteni. Ez sokat számított. Azt kell mondjam, hogy áldásos folyamat volt ez, miközben azért a nagy részében szitkozódtam, hogy keresztbe tesz az NFI, de visszanézve mégis annyira szépen, organikusan állt össze az egész.
Az eredeti forgatókönyvben például az anya nem is szerepel, csak utalnak rá. A színházi darab közben jöttem rá, hogy nagyon fontos, hogy lássuk az anyát, hiszen olyan hatása van a gyerekek karakterére, az egész család életére, hogy legalább egy jelenetben meg kell mutassuk őt, ráadásul egy nagyon erős, emlékezetes jelenetben, ahol egy olyan színésznő játssza, aki nyomot hagy a nézőben. Ezért kértem fel erre Udvaros Dorottyát. Mondtam neki, hogy figyelj, csak egy jelenet, de nagyon fontos jelenet, és végig rólad fognak beszélni a filmben, gyere, kérlek, csináld meg nekünk. Alapvetően a baleset sem szerepelt a forgatókönyvben és a darabban sem, de ahhoz, hogy elindítsunk egy filmet, kellett egy teaser, valami akció az elejére – így került be szegény Attila (Molnár Áron) ősbűne, hogy elkötötte és összetörte az apja kocsiját.
A Molnár Áron és Lengyel Tamás által játszott fivérek viszonyát nagyon élővé teszi a sok kis beszólás, egymás közötti poénkodás. A dialógusokat mennyire alakítottátok ki együtt a színészekkel? Mennyit improvizálhattak?
A kezdeti próbák során nagyon építettem rájuk, az ő kapcsolatukra, illetve Kapára (Mucsi Zoltán), aki a morgós öreget alakítja. Kellettek ezek az impulzusok ahhoz, hogy aztán később még jobban kibontsam ezeket a karaktereket. De a forgatáson is hozzá tudtak tenni apróságokat. Például kértem, hogy mondják össze a szövegüket az erkélyjelenet felvétele előtt. Aztán jönnek vissza, fülig ér a szájuk. Kérdezem, hogy mi van? Erre ők, hogy dúsítanák egy kicsit. „Amikor Áron megkérdi, hogy most mi lesz, akkor azt mondom, hogy segged kilesz.” Nem akartam elhinni, hogy ez a nagy ötlet. „Igen, igen, mert testvérek, és hogy ez a gyerekkorukból jön.” Kértem, hogy mutassák meg. Tényleg működött, így bekerült a filmbe. Ehhez tényleg kell az ő kapcsolatuk, hogy egy ennyire feszült jelenetben, amikor arról kell dönteni, hogy gondnokság alá helyeztetik-e az apát vagy sem, beszúrják ezt az infantilis poént, és ez működjön.
Mucsi Zoltán az Örökség című filmben
Fotó: Kiss Nelly
Mucsi Zoltánt sokszor látjuk filmkben hasonlóan zsémbes figuraként, de nem tudok olyan más alkalmat felidézni, amikor ennyire elesettnek is.
Nagyon remélem, hogy megfelelő figyelmet fog kapni a film, már csak Kapa miatt is. Megszokhattuk, hogy gyakorlatilag egy mémgyáros, virtuózan káromkodik, és a nevére mindenki felkapja a fejét, ami tök jó dolog, de én őt alapvetően színházból ismerem, és tudom, milyen színei és mélységei vannak még. A Bárka Színház alapító tagjai vagyunk, pont 30 éve dolgozunk együtt, nagyon sok előadást csináltunk már közösen. Tehát pontosan tudom, hogy neki nem egyféle arca van, hanem rengeteg. A színházban ezt meg is tudja mutatni, nemcsak velem, de például Háy János darabjaiban is. Ezt a fajta érzékenységet, sebezhetőséget többször lehetett látni nála színpadon, de soha nem volt még lehetősége megmutatni filmen.
Az egyik kedvenc részem, amikor Áronnal ketten maradnak a lakásban, és bocsánatot kér a fiától, de a mélygarázsban van a csúcsjelenete. Az oszlopnál ülnek szétverve, és azt egy snittben is hagytuk, egyetlen ráközelítés az egész. Amikor a fia, aki egyébként elárulta, megpróbálja vigasztalni, az apa nem szól semmit, csak folyni kezdenek a könnyei. Csodálatos, amit ott Kapa játszik! És nagyon boldog vagyok, hogy az én filmemben tudja megmutatni azt a mélységét, amit nagyon kevés ember ismer belőle. Mondjuk ki, bár elsőre furcsán hangzik, hogy ez Mucsi Zoltán első filmfőszerepe.
Erre én is azt mondanám, hogy Jancsó számos Kapa–Pepe-filmjében azért mégis ő az egyik főszereplő.
Az egy ensemble. Emlékezetes karakterek, őket teszik fel kis videókban a YouTube-ra, de nem főszereplők. A Jancsó-filmekben ők emlékezetes mellékfigurák, egy clown-páros Pepével, jönnek-mennek, egyébként meg megy a film, történnek a dolgok és van egy csomó karakter. Az, hogy egy filmdrámában Mucsi Zoltán főszerepet játszik, most történik meg először. És szerintem ez nagyon fontos, hogy pályájának ezen a pontján Kapa megkapta ezt a filmet. Már nagyon kijárt neki!
Staub Viktória alakítja Hajnalkát. Mi az, ami miatt őt választottad a rejtélyes fiatal lány szerepére?
Az Aranyéletben dolgoztunk együtt korábban, ott ismertem meg, amikor átvette Olasz Renátó barátnőjének a szerepét. Volt az a híres verekedős jelenet, amikor rottweilerekkel küzdött meg. Mondtam, nem hiszem el ezt a csajt. Ki ez a színésznő? Egyszerűen annyira vagány, annyira hideg és tudatos, miközben végletesen szenvedélyes. Vikiben van valami fura. Nyilván jó értelemben fura, de valami kiismerhetetlen, egyszerre ijesztő és közben nagyon kedves. Belenézel a szemébe, és azt mondod, hogy húha, bármit kinézek belőled. Hajnalkának ilyennek kellett lennie. Szerintem csodálatosan játszik a filmben, kihozza a maximumot a szerepből. Az utómunka során még a hangmérnökünk is azt mondta, hogy végig nem tudta eldönteni, ez a lány most tényleg szereti a papust vagy át akarja verni?
Staub Viktória és Mucsi Zoltán az Örökség című filmben
Fotó: Kiss Nelly
Nagyon érdekes lesz egymás mellé tenni azt, amikor nyolc éve először játszotta el Hajnalkát a pilotban, és azt a jelenetet a filmből, amikor megérkezik a lakásba. Ugyanaz a jelenet, és azt lehet látni, hogy ennyi idő alatt teljesen megtanulta uralni a színészi eszközeit, nem hányja-veti a sok impulzus, amit a többiektől kap, hanem megtartja a szerepben. Iszonyú kemény lehet nőként három ilyen karizmatikus férfi közé keveredni, ő viszont nemcsak helytáll, hanem helyre is teszi őket mindjárt az elején. Ezt nagyon-nagyon kevesen tudják hitelesen megcsinálni, de Viki ezt hozza. Úgyhogy nagyon örülök, hogy ő lett Hajnalka.
Hogyan emlékszel vissza a forgatásra?
A külsőket idén januárban forgattuk, amikor leesett a hó. A filmen nagyon jól mutat, mi meg szétfagytunk a 12 órás forgatási napokon, kis melegítő tappancsokat tettünk a cipőnkbe, hogy kibírjuk. Ugyanez volt a visegrádi utolsó forgatási nap: havas eső, orkán erejű szél, amit csak el lehet képzelni. Minden nap úgy mentem ki, hogy nem biztos, hogy befejezzük. És ha nem fejezzük be, akkor nincs film. Minden egyes nap rizikózás volt.
A lakásjeleneteket úgy tudtuk felvenni, hogy már novemberben bemehettünk a lakásba, gyakorlatilag egy kész díszletbe. Egy lakásszínházi darabot próbáltam épp ott, és akkor fedeztem fel, hogy ez ideális lenne Papus lakásának. A tulajdonossal időközben összebarátkoztunk, és így megengedte, hogy ha már nálam van a kulcs a színdarab miatt, felmehessek a filmes stábbal is próbálni. Amikor megvoltak a jelenetek, akkor megmutattuk Csukás Sándornak, aki a forgatásra mindent pontosan fel tudott plánozni. Nappal vettük az éjszakát, tehát be volt molinózva az összes ablak, ami azért lebukós lehet, így nagyon keveset mutatjuk azt az irányt. De erre is előre felkészültünk, hogy ne a forgatáson kelljen vele bénázni. Sanyi megcsinálta a snittlistát, tudta, hogy mikor hova fogja letenni a kamerát. Vida Sándor fővilágosító minden helyiséget felszerelt előre lámpákkal, így hihetetlenül gyorsan tudott világítani. Úgy használtuk a lakást, mint egy stúdiót, és így tudtuk 14 nap alatt felvenni a filmet.
Az NFI és a filmes támogatási rendszer átalakulásával egy új éra kezdődik a magyar filmben is. Te mire számítasz tőle?
Nem vagyok naiv, de azért aktívan reménykedem az egész szakmával együtt, hogy újra kialakul egy olyan rendszer, ami nem a csókosoknak, hanem a jó ötleteknek kedvez, és ami az elsőfilmeseknek és azoknak is nyújt esélyt, akik már bizonyítottak. Rengeteg ötletem van, de nyilvánvalóan nem milliárdos kosztümös, történelmi filmben gondolkozom. Nagyon remélem, hogy most jó pár évig nem lesz ilyen értelmetlen rongyrázás, és a magyar film újra esélyt kap jelen idejű, fontos témákról gondolkodó, átélhető emberi történeteket mesélni.
Az Örökség már látható a mozikban, a Vertigo Média forgalmazásában.
Címlapon: Tasnádi István az Örökség forgatásán. Fotó: Kiss Nelly
