Teszler Tamás: A hazai klasszikusoknak a régi Örökmozgóban is kiemelt szerepük volt, de egy igazi filmmúzeum akkor működik jól, ha a régiek mellett kortárs darabokat is műsorra tűz, és mindkettőből széles palettát kínál. Az internetes filmnézésnek köszönhetően egyfelől sokat javul a hozzáférhetőség, másfelől viszont a nézők könnyebben vesznek el a filmkínálatban, ez utóbbi ellen próbálunk tenni mi is, némi iránymutatással.
Fontos, hogy ne csak a nagyjátékfilmek, hanem dokumentum- és rövidfilmek, és ne csak a nagy öregek, de a friss alkotók is bemutatkozzanak. A napokat is műfajok szerint osztjuk fel: hétfő az egyetemes- és a magyar filmtörténet napja, a kedd a kortárs magyar filmmé, szerdán a dokumentumfilm, csütörtökön a rövidfilm, pénteken pedig ismét a filmtöri van programon. A hétvége teljesen vegyes, van gyerek- és kultfilm, vasárnap pedig extra sáv, ahol olyan különlegességeket vetítünk, mint például Bódy Gábor Psziché-trilógiája.
Teszler Tamás
Filmhu: Kapcsolatban álltok a filmes iskolákkal? Van lehetőségük a diákoknak levetíteni a filmjeiket, a filmfesztiválokon kívül is?
T.T.: A kapcsolatfelvétel részben már meg is történt. Számos iskola csak pár száz méterre van tőlünk: az ELTE, az SZFE, a Károli vagy akár a Pázmány Bölcsészkar a Mikszáth téren. De itt van a Szabó Ervin Könyvtár is, tehát rengeteg fiatal mozog a környéken. Jó lenne, ha ezeknek az iskoláknak – ahol egyre színvonalasabb filmek készülnek – a saját környezetükben lenne egy bázisuk, ahol be is tudják mutatni a munkáikat. Ez a hely kiválóan alkalmas arra, hogy a fiatal rendezők közönség előtt teszteljék le a filmjeiket. Az alkotók jelentős része még mindig nagyvászonra komponál, és nem monitorra. És noha a rövidfilmek a legnagyobb nézettséget a neten produkálják, a vászonra komponált film igazi otthona mégiscsak a vászon.
Filmhu: Tervben vannak olyan maratoni hosszúságú vetítések is, mint például a Sátántangó?
T.T.: Igen, már csak azért is, mert Tarr Béla pár hónapja a MaNDA-nak ajándékozta a film egyik 35 mm-es kópiáját.
Filmhu: Hány tekercsből áll a film?
T.T.: A Nárcisz és Psziché 4 óra 25 perc, az volt 18 tekercs. A Sátántangó 7 óra 2 perc, az legalább 25 tekercs. Egy egész kiskocsit elfoglalt.
Törőcsik Mari és Kárász Róbert az Örökmozgó megnyitóján (forrás: Mandarchiv)
Filmhu: A megnyitó után több Törőcsik Mari filmet is vetítettetek, áprilisban pedig a kísérleti filmeké volt a főszerep. Minden hónapra más témát terveztek?
T.T.: Az Örökmozgónak otthont adó Premier Kultcafé üzemeltetője a Fogadj Örökbe Egy Macit Alapítvány, amelynek Törőcsik Mari az egyik alapítója, így adta magát, hogy vele és a filmjeivel nyissuk meg a vetítőtermet. Ha nem tudott volna eljönni a megnyitóra, akkor is tisztelegtünk volna előtte, tavaly volt 80 éves. De Makk Károly 90. és Bereményi Géza 70. születésnapját is megünnepeltük, egy-egy miniretrospektívvel. Régi hagyomány az Örökmozgóban, hogy fontos évfordulókon megemlékezünk az alkotókról.
Választottunk egy havi témát is, ami most a kísérleti film volt: a Buharov-testvérek, Fliegauf Bence és Nemes Gyula is új nagyjátékfilmmel jelentkeztek, így adta magát a téma. Arról lehet vitatkozni, hogy ezek mennyire kísérleti filmek, de az biztos, hogy kísérletezőbbek, mint egy átlagos magyar játékfilm. Összeállítottunk egy-egy miniretrospektívet a rendezők korábbi munkáiból, ezek a Kortárs Magyarok-sorozatunkba is szépen beleilleszkedtek. A hónapot a Kinoflow Kísérleti Filmfesztivál zárta, emellett a Nemzeti Múzeumban zajlott az orosz-avantgárd kiállítás, ehhez pedig sok orosz és szovjet film volt az archívumban.
Filmhu: Mi lesz a tematika ebben a hónapban?
T.T.: A május az ifjúság jegyében zajlik, de nemcsak mint téma, hanem az ifjúsági filmek miatt mint műfaj is megjelenik. A tematika irányvonalait természetesen az is meghatározza, hogy az archív anyagok mellé milyen filmeket tudunk beszerezni a forgalmazóktól, éppen ezért tágan értelmezzük az adott hónap témáját, hogy gazdag kínálattal állhassunk elő.
Buharov-testvérek: Az itt élő lelkek nagy része
Filmhu: Szerinted mekkora közönséget mozgat meg az a tény, hogy 35-ös kópiáról megy egy film?
T.T.: Amíg nem üzemelt az Örökmozgó, addig szinte csak a Bem moziban volt 35 mm-es vetítés, ott főleg amerikai kommersz klasszikusok vannak műsoron. Ezek a vetítések világossá tették azt, hogy az embereknek van igénye arra, hogy ezerszer látott filmeket pénzért újra nézzenek moziban, celluloidról. Nekem ez egy visszaigazolás: a filmnek mint nyersanyagnak még mindig van vonzereje, talán még akkor is, ha mi más műfajban utazunk. Ráadásul sok filmnél még mindig a 35-ös kópia tudja a legjobb élményt nyújtani, nekünk pedig az a feladatunk, hogy ezeket az alkotásokat a lehető legjobb minőségben nyilvánosan is hozzáférhetővé tegyük. Fura kettősség jellemzi a mi tevékenységünket: egyrészt akkor mondhatjuk magunkat szakmailag sikeresnek, ha sok a néző, közben pedig tisztában vagyunk vele, hogy vannak olyan klasszikusok, amelyek csak egy szűk réteg érdeklődésére tartanak számot, de a hozzáférést így is biztosítanunk kell.
Filmhu: Mi vonzotta eddig a legnagyobb közönséget?
T.T.: A Friss Hús Best Of-vetítésen teltház volt, de a Nemes Gyula- és a Buharov-retrospektív is jól ment, többek között a közönségtalálkozók miatt is. Az újdonság erejénél nincs nagyobb vonzerő a moziban, de az nagyon fontos, hogy például egy premier előtti vetítésnél ne elégedjünk meg pusztán a jó időponttal, hanem mi is hozzátegyünk valamit az adott alkotáshoz, legyen szó retrospektívről, kísérőfilmről vagy közönségtalálkozóról.
Filmhu: Van bent a teremben egy zongora. Élő zenével is kísértek vetítéseket?
T.T.: Nemrég vetítettük az Andalúziai kutyát, az Aranykor előtt. Az Andalúziai kutyát zongorával kísértük, ahogy a Felvonásközt is, a Berlin – egy nagyváros szimfóniája előtt. Az egykori Odeon-Lloyd moziban volt egy vetítéssorozat, a Szóljon hangosan a néma, ahol régi klasszikusok mentek teljesen némán, egy zenekar pedig végig kísérte a filmet. Ezt itt is meg lehet csinálni, annyi plusszal, hogy 35 mm-ről menne a film, amiben benne van az a rizikó is, hogy egy-egy tekercs már nem olyan hosszú, mint eredetileg volt, azaz jöhetnek kiszámíthatatlan tekercsváltások, de az egész pont ettől lenne élő és izgalmas.
Luis Buñuel: Andalúziai kutya
Filmhu: Szeretnétek összekapcsolódni más művészeti ágakkal is?
T.T.: Nagyon örülnék annak, hogy ha a jelenleg dübörgő mixkultúrába be tudnának kapcsolódni az archív anyagaink. Adnánk témákat és filmeket, a fiatal filmesek pedig összevágnák egy friss szerkesztési elv alapján a régi anyagokat, a zenekarok meg új zenét írhatnának hozzá – jazz, elektronikus vagy bármilyen más műfajban. A VJ-kultúra önmagában is izgalmas, de ha mi adunk hozzá filmeket, és a VJ szabadon keverheti a képeket, akkor nem csak maga, de a kortársai számára is izgalmasabbá válhatnak a filmtörténet klasszikusai.
Filmhu: Szerinted hogyan lehetne vonzóvá tenni a régi filmeket a fiatalabb generáció számára?
T.T.: Az archív anyagra úgy gondolni 2016-ban, mint ami csak arra való, hogy tárold, vagy esetleg szimplán levetítsd, az a felhasználási lehetőségeknek csak egy nagyon szűk hányada. Egyfelől sajnálom, hogy a mű ma már nem elég önmagában, ez nem egy jó tendencia, ugyanakkor valahogy mégiscsak közel kell hozni az emberekhez a régi filmeket is. Ezért kell feldolgozni azokat, mixelni más művészetekkel, új kontextusba helyezni, hogy újra izgalmassá váljanak. A 60-as évek ifjúsági filmjeit rengeteg tízen- vagy huszonéves imádná, ha ismerné. Valójában azok, akiket ezek a filmek érdekelhetnek, vagy megelégedéssel töltenének el, többen vannak, mint azok, akikhez eljutnak. A film médiuma sokkal többre képes, sokkal több örömet tud okozni, mint amennyit most közvetít és okoz, és ez a magyar filmre hatványozottan igaz.
Örökmozgó Filmmúzeum
Budapest, Üllői út 2-4. Bejárat a Baross utca 1. felől is.
