2002. 10. 09. Dániel Ferenc
A kormányváltás óta megbolydult az élet a magyar királyi telejó körül? Vagy magában, a közszolgálatinak csúfolt létesítményben is? Vezérek ki + végkielégítés. Vitézy László távozott (igaz lehet egy milliárdos honorja?) Napkelte be + négy milliárdért vásárolt műsoridő reklámokkal. Faramuci módon kiegészült kuratórium (mit keres benne egy immár nemlétező torgyánista párt mamelukja?). Nyíltszínen bikkfa fejűnek titulált "társadalmi kuratórium". Kinevezések itt-ott, hangnemváltás a híradóban, másfelől Chrudinák. Politikusok zsibongása: balról új médiatörvényt, kiegyensúlyozottságot rebesgetnek, jobbfelől Viktor királyék saját csatornáért tüntetnek. S az a szerencsétlen, belülről agyon toldozott-foldozott TV palota, amit már eladtak, amelynek kócerájszerű használatáért bődületes bérleti díjat fizetnek. Adóforintokból.
Ekkor jön elő az ördöngős Friderikusz (továbbiakban Fridi) a farbával. A magyar ATV-n élő, telefonos bemutatkozásra invitálja a leendő elnököket, persze önmagát is beleértve. Baló György, Szenes Andrea (s nyilván mások is) inkább nem élnek a lehetőséggel. A riválisok közül Anettka a leges-legforradalmibb: ő felszámolja az egész nagy barkácsműhelyt, bevonul egy Budapest-TV-nyi lakásba s évi 1 milliárdból üzemelteti híveivel napi 24 órában saját szabadalmú "műsorait". Hétfőn szünnap, ismétlés. Egy oroszlányi körzeti tévés úr a régmúlt idők tévémacis világát rekonstruálná. Biztonságérzet az egykori sztárokkal. A Familiás Szurdi Miklós nagyjából ugyanezt vallja: 70 - 80% szórakozás, kultúra, a maradék: politika, köznevelés = misszió. Orbán Viktor jobbra-balra felezett televíziós óhaját mindenki elutasítja. Fridi még abban is magára marad, hogy a politikával, a pártokkal valamimód tárgyalni kell. Akár benső állandó fórumokon, amelyeket a közéleti műsorok BBC normák szerint pontosan tükröznének.
Egy komoly úr: Ágoston György mondja ki végre, hogy évi 40 milliárdos költségvetés alatt közszolgálati tévét működtetni nonszensz. Ő valóban utána járt. Még a finn televízióban is egy zártterű tévéjáték műsorperc ára 150-200 ezer forint. Ez etalon. A tévéfilm percára ennek többszöröse. A magazinműsor, az ismeretterjesztés, a vita értelemszerűen ennek hányada. S újra kell életre éleszteni a szerkesztőségeket, a műhelyeket, a kiszolgáló apparátust. A jogi és gazdasági apparátust, amely a "lopásnak" eleve útját állja. Évi 6 milliárd forintnyi reklámbevételt tervezne, de nem bármi áron. Fridiből csak kibújik a show-biznisz ember, ő 10-15 milliárd forintot elcsikarna a kereskedelmiektől. Bár másként. Minden műsort nézői, szakértői, véleményezői szűrőn szívatna át, s "három igen" nélkül nincs felvétel, nincs adás. Általában: az MTV2 meg a DUNA tévé soknak, rághatatlan falatnak tűnik. Egy úr műsorsávonként jelképes 1 forintért szabadulna az előbbitől költségkímélés végett. Ez az éca többekben fölrémlik a hazai közszolgálati televíziózás "helyzetének, jövőjének" reménytelensége láttán. Csak hát leperkálva a hetvenötezer. Futnak a pénzük után.