Azoknak, akik kevésbé jártasak a kelet-európai fesztiválok táján, érdemes tudni, hogy a TIFF egyike a legnagyobb fesztiváloknak a térségben, 2011-ben tizedik alkalommal került megrendezésre. Ebben az évben a fesztivált akkreditálta a híres FIAPF ( Filmproducerek Egyesületének Nemzetközi Föderációja), így A listás fesztivál lett, akárcsak Cannes vagy a Berlinale. Ez egy különösen szép megkoronázása az elmúlt tíz év munkájának, amellyel sikerült újjáéleszteniük a román filmipart (ehhez tartozik, hogy újra megtanították a közönséget a moziba járás különleges élvezetére).
A fesztivál története 2001-ben kezdődött csupán néhány filmmel és kétkedő tekintetekkel. “Miért érdemes fesztivált szervezni Kolozsváron mintegy 600 km-re a fővárostól? Milyen pénzből?” Így emlegetik a 2001-es év súlyos kérdéseit a helyi filmesek. De mindezek mellett látnunk kell, hogy Kolozsváron volt a legtöbb mozibajáró az összes romániai nagyváros közül. Ez már önmagában jó kiindulópont lehetett. És valóban az volt, hiszen 10 évvel később, június elején már több ezer ember érkezik Kolozsvárra, az utcák divatbemutatóvá változnak, a színházak megtelnek emberekkel és a kávézókban szüntelenül hozzák az italokat.
A TIFF egy 9 napos izgalmas játszótér szakmabelieknek és moziőrülteknek egyaránt. Tele van programokkal, de a fő attrakció a verseny (a pályakezdő rendezők versenye). Persze akadnak más szekciók, mint a nem versengő Panoráma, a horror szekció (hosszú és rövidfilmek), a 3x3 ( 3 film 3 neves rendezőtől), vagy a romániai mozit felvonultató szekció és egyéb témájú szekciók (a magyar filmnapok is egy ezek közül), és végül a kertmozi. Három éve itt kezdtek kísérletezni újra a hosszú ideje elfeledett autósmozival a helyi bevásárlóközpont nagy tetőtéri parkolójában.
A hivatalos válogatásban pályakezdő rendezők filmjeit találjuk, míg a Supernova kategóriában szintén nagyjátékfilmeket vetítenek, de már versenyen kívül. Köztük olyan remek filmeket találunk, amelyek előzőleg válogatottak voltak Cannes-ban, a Berlinale-n, vagy az Oscar-on. (példaként: Mike Leightől Another Year, Lee Chang-dongtól a Poetry, The Imperialists are Still Alive! Zeina Durra-tól, My Joy Sergei Loznitsa-tól, vagy Susanne Bier-től a nemrég híressé vált In a Better World).
Fotókiállítások, divatbemutatók, különleges vetítések régi filmekkel, esetleg élő zenével, workshopok, szemináriumok, filmes workshopok tinédzsereknek (14-18), helyi filmkészítők versenye és a szomszédos filmfesztivál ma már mind a TIFF-hez tartoznak. A fesztivál szervezete rohamosan fejlődött. Idén már közel 400 önkéntes dolgozott a fesztiválért. Így tíz év után sikerült igazi filmmárkává válnia a térségben.
Pozitívumként még fontos megemlíteni, hogy minden visszatérő technikai probléma ellenére, a fesztivál sikeresen törekszik kettős feliratot használni (román és angol), egy vagy két önkéntes munkájának segítségével (ez egy vagy két filmet jelent naponta). Ez a dupla felirat tényleg hasznos mindenkinek, a közönségtől a külföldi szakembereken át az idős hölgyekig, akik unokáikat hozzák a vetítésre.
A tíz napról újságírók és filmkritikusok kicsiny csapata szerkesztett napilapot, kommentelve a filmeket és partikat, a megrögzött mozirajongók pedig ujjongva kapkodták szét a lapot. Az újság nagy példányszámban jelent meg, így a nap végére sikerült elérnie egészen távoli és kissé abszurd helyekre is: a jegyirodától a turkálókig. 10 évig tartott ide elérni, és mostantól válik csak még érdekesebbé. Egy nyilvánvalóan sikeres, gyorsan növekvő fesztivál, amelynek most újabb izgalmas kérdésekkel kell megbírkóznia: Hogyan fogja megközelíteni a filmipart? Mik lesznek a prioritásai? Kik lesznek a partnerei? Esetleg Magyarország, mint szomszédos ország, résztvevő 6 filmmel és egy rövidfilmmel a “Hungarian Day” szekcióban? Lehet a TIFF provokatív, felrázó a magyar filmgyártás számára? Kíváncsian várjuk a válaszokat. Csak néhány év. Én ötöt adok nekik.
(fotó: Nicu Cherciu, fordítás: Czémán Zsófia)
