Tartalomhoz a forma: Dogma – lehetne olcsón summázni Jan Dunn első nagyjátékfilmjének talán legnagyobb erényét. A 13 nap alatt, mintegy 50 ezer fontból forgatott Cigó író-rendezője ugyanis a Dogma-recept alapján tisztán, felesleges adalékanyagok hozzáadása nélkül tálalja egy kenti munkáscsalád és egy roma származású menekült lány találkozásának felkavaró eredményét. A film forró témákat érint (mindennapi rasszizmus, külvárosi lét-problémák, a házastársi kapcsolat lassú kimúlása, leszbikus szerelem), és ezek bőven okot adnának az érzelmek túlcsordulására, ám a spártai szigornak, a nyersen realista és puritán megközelítésnek köszönhetően a Cigó szerencsére
nem válik semmitmondó giccs-áradattá.
|
|
Forró témákat érint Chloe Sirene, Pauline McLynn és Rula Lenska |
Helen (Pauline McLynn) és Paul (Paul McGann) huszonöt éve házasok. A nő monoton mindennapjait tinédzser lánya pár hónapos gyermekének pesztrálása és a házimunka teszi ki, erőfeszítéseit senki sem értékeli a családban, kommunikáció-képtelen férjével rég elhidegültek egymástól, így jobb híján művészeti kurzusokon keresi a boldogságot.
Paul megkeseredett, fásult alak, aki a létbizonytalanság legfőbb okát másokban: a bevándorlókban keresi. ("Ezek még azt a kevés munkát is elveszik a fiainktól, ami van" - ismerős rigmusok.) Odahaza legszívesebben a tévét bámulja, míg el nem készül a vacsora; a felgyülemlett feszültséget egy utcalánnyal vezeti le, és úgy érzi, a "házastársi kötelességbe" egy kis erőszak is belefér.
Lányuk új barátnője, a Csehországból – családon belüli erőszak miatt – menekült roma származású Tasha (Chloe Sirene), kedvességével és származása miatt, egyszerre testesíti meg mindazt, amire Helen vágyik, és amit Paul gyűlöl. A Cigó tehát több síkon is megállja a helyét: egyszerre látlelet a gyűlölet epidemológiájáról, és az erős érzelmi szálaknak köszönhetően, meglepően realista, ám kissé didaktikus melodráma (annak ellenére, hogy a Dogma kerüli a zsánereket).
|
|
Amit Paul gyűlöl...
Paul McGann és Chloe Sirene |
Dunn a három ember történetét háromszor meséli el, három különböző nézőpontból, amelyek azonban nem újraértékelik, hanem kiegészítik egymást. Az egyes epizódok nem teszik árnyaltabbá az eredeti történetet, hanem kikerekítik azt: az első epizódban feltett kérdésekre a második újabb kérdésekkel felel, végül a harmadik felvonásban mindenre fény derül. A Cigó így tulajdonképpen meglepő fordulatokban gazdag, izgalmas kirakósjáték, kiváló színészi alakításokkal (a Tasha édesanyját alakító Rula Lenska neve kívánkozik még ide), a képek rögzítésénél alkalmazott HD-technikának köszönhetően tiszta és valósághű képekkel (Jacob Vilt Kusk), feszes, biztos kézzel igazgatott dramaturgiai szálakkal. Jann Dunn debüt-alkotása bőven
több mint erős kezdés.
