Az animált világ realizmusát megteremteni mindig rendkívüli feladat, hiszen az animáció a valóság egyik legabsztraháltabb reprodukciója, akár rajzról, akár bábfigurákról van szó. Ez esetben a laza epizodikussággal egymás mellé helyezett jelenetek, mozaikok, történetfoszlányok önmagukban mind izgalmas, vizuálisan és hangulatilag magával ragadóak, időnként bevonnak minket vásznon túli valóságukba. Ám a jelenetek közti esetlegesség mindig kizökkent a folyamatos illúzióból.
A film nem fűzhető fel egyértelműen egy történetre, vagy gondolati ívre, és ennek hiánya folyamatos kérdéseket vet föl bennünk. A film kerete – akár a címe -- kellően tágas, hogy minden belepréselhető legyen a legelvontabbtól a legrealisztikusabbig. Ez is vitatható azonban, hisz a fa és hal meséje egyértelműen nem játszódhat egy éjszakán a többi történettel. Ha mindenáron össze akarjuk rakni a mozaikokat egy játékfilmmé, csak egy közös szálat találunk: az összes szereplő magányos, barátra, társra vágynak. Kivételt persze még ez alól is találunk. Összességében annyi azonban mindegyik epizódból leszűrhető, hogy ennek a városkának a lakói fura, sötét és groteszk alakok, akik megnevettetni, megdöbbenteni éppúgy képesek, mint rokonszenvünket kiváltani.
