Eredeti, friss és érdekes figurák

A színházból induló Baltasar Kormákur filmrendezőként a 101 Reykjavikkal hódította meg a nemzetközi és a magyar közönséget egyaránt. Tenger című második filmjét az akkor még létező Európa Filmhét keretében vetítette a Művész mozi. Az Út mennyországba már csak a szépemlékű ARIFF fesztiválig jutott, a Vérvonal is csak a tavalyi Titanic filmfesztiválon szerepelt, igaz, egyszer már majdnem behozta a Szimplafilm, de aztán mégsem. A sötét hangulatú, borongós filmjei, különösen az utolsó kettő, rejtélyes és titokzatos gyilkosságokat felderítő, csavaros krimik miatt Csehov adaptálása nem is tűnik olyan merész ötletnek, de éppen itt jön a csavar: a Fehér nászéjszaka egy tönkrement életről szól - mégis nagyon vicces és szórakoztató film lett belőle.

A Sigur Rós kisérőzenekara, az Amiina

Izlandnak, a rendező korábbi munkáihoz hasonlóan (kivételt képez az amerikai gyártású Út a mennyországba), kiemelt szerepe van: a film a távoli Flatey-szigeteken játszódik, egy zárt és különös közösségben. Amerre csak a szem ellát, tenger van, autó nincs, telefonálni az erre kijelölt GSM-póznáknál lehet, naponta egy komp jár, de ez a komp adott esetben a Sigur Rós kisérőzenekarát, az Amiina nevű formációt szállítja, akik a helyi szállodában fűrésszel lépnek fel. A Fehér nászájszaka országimázs film is lehetne: Izland különös és éppen ettől izgalmas ország, sok-sok légi felvételben ismerjük meg ezt a lélegzetelállítóan szép szigetet, ahova a férfi és első felesége egy új élet reményében térnek vissza. Új élet kezdődik, de semmiben sem jobb a réginél, a feleség állapota nemhogy javul, hanem tovább romlik.

Már-már kiábrándítóan elkeserítő történetet

Kormákur és Egilsson másik nagy aduja a történetvezetés: nem lineárisan épül a sztori, párhuzamosan fut a két idősík, az egyre romló házasság és az új esküvő előkészítése összefonódik, villanó képkockák segítik elválasztani múltat és jelent. Míg az egyik történetszál betetőzése az első feleség halála, addig a jelenbelinek a tervezett esküvő a vélt csúcspontja. Kormákurék azonban megtoldották még egy lépéssel Csehov (egyébként máshogy végződő) drámáját, és egy epilógust biggyesztettek a film végére. A film ott végződik, ahol kezdődik, Ivanov Izlandon is csak Ivanov, nem tud kibújni a bőréből, és ezen egy új szerelem sem tud segíteni.

A vetítés utáni beszélgetésen a rendező elismerte, hogy a Fehér nászéjszaka a legvidámabb filmje, holott egy szomorú, már-már kiábrándítóan elkeserítő történetet mesél el, és mégis rengeteget lehet rajta nevetni, éppen a feldolgozás módja miatt. Eredeti, friss és érdekes figurákkal zsúfolja tele filmjét, a bohém orgonazongorista, a bolond lottózó lány, a zsugori anyós és az eredetileg operaénekesnek készülő após. És persze a fehér nászéjszaka maga, ami már az Északi sarkkör szerelmeseiben is bejött: az esküvő előtti éjszaka nem megy le a nap, világosban, a mindent körülölelő tenger partján ülik meg a legénybúcsút. Megvan a happy end lehetősége is, de a szerencsétlen após hiába próbál segíteni leendő vején, az adósság visszafizetésére szánt pénzt reggelre egyszerűen elfújja a szél. Humoros jelenet, jót nevetünk rajta, pedig a film készítői 2008-ban nem is tudhatták még, hogy néhány hónappal később milyen fájóan aktuális lesz ez a képsor Izland számára.

Kormákur filmje tehát szomorú sorstragédia, mégis vigyorogva hagyjuk el a vetítőtermet, mert a film eszközei, fényképezése, történetszövése, figurái frissek és életteliek, ha szar is az élet, és lehetetlen meglelni a boldogságot, legalább jó filmek vannak.

Fájóan aktuális izlandi kép

Hallgatnivaló: Amiina - Fjarskanistan című száma
Néznivaló: Jelenet a Heima című filmből, ahol az Amiina és a Sigur Rós együtt lépnek fel.