"A világ szélén valójában minden út ugyanabba a buliba vezet"

Forgács Zsuzsa írónő és Török Ferenc filmrendező beszélget Baltasar Kormakur izlandi elsőfilmes rendező 101 Reykjavik című filmjéről. Rossz befejezés, trendi, eklektikus film szerethető szereplőkkel - derült ki a beszélgetésből.

Mennyire volt a film számotokra északi – stílusában, atmoszférájában stb.?

Forgács Zsuzsa: Abszolút látszik, állandóan sötét van, így állandóan bulizni kell.

Mennyire éreztétek a sztorit hitelesnek?

Török Ferenc: Én rettenetesen kimódoltnak, agyafúrtnak éreztem, spekulatívnak, mondjuk így. Itt van például ez az Almodóvar-színésznő, akivel a spanyol szál is bejön a filmbe - szerintem olyan, mintha egy eurokonform művészfilmecskéről beszélnénk, aminek ugyanakkor sok jó oldala van. A nézők, legalábbis az art-közönség imádni fogja, de sok újat nem hoz.

FZs: Nem hoz, de ez nem is baj, pont az a jó, hogy csak a meghittségről szól.

Akkor most sablonos a film, vagy nem?

TF: Persze.

FZs: Minden sablonos, csak attól függ, hogy van megjelenítve. Ez a sztori is sablonos, hiszen az is közhely, hogy az anyám szeretője leszbikus és én lefekszem vele. Innentől kezdve csak az a lényeg, hogy mennyire kedvesek a szereplők...

TF: Kedvesek.

FZs: Attól, ahogy eljátsszák ezt a kedvességet, otthonosságot. Mert az emberek szeretik azt, ami nekik ismerős.

TF: Abszolút, mert mondjuk ha én egy producer lennék, akkor el tudnám képzelni, hogy ez egy imádnivaló film. Egyébként marha nagy dolog, hogy egy izlandi film bekerül az európai forgalamzásba vagy az amerikaiba. Tehát ilyen szempontból nagyon ügyes és szerethető mozi. De azért egy kis hiányérzetet kiváltott belőlem az, hogy itt döglik a város negyven fokban, és fú, de jó lesz izlandi filmet látni, egy kis spiritualitás, egy kis gejzír, filozófia, ilyesmi - ehelyett megkaptam egy Pop, csajok, satöbbit...

FZs: Jó, de ezek az elvárások önmagukban nem ítélik meg a filmet. Mert én is természetbuzi vagyok, tehát tulajdonképpen én is reménykedtem abban, hogy látszik majd az ezer tó. Sajnos nem látszott, viszont helyette legalább itt volt ez a nagy reykjaviki tűzijáték, ami a kétezres szilveszter lehetett szerintem, a nagy világbuli. Kicsit úgy volt előadva, mintha a főhős házából, az erkélyről lehetne látni

TF: Én arra gondoltam, hogy itt valami mélyebb értelmű dologról lesz szó, ha már Izland. És ahhoz képest egy fulltrendi filmet láttunk, nem?

Lehet érezni rajta, hogy elsőfilm?

TF: Szerintem nagyon.

FZs: Hát pont azért is, mert első film, biztosan benne akar lenni a trendben ugyanúgy, ahogy a magyaroknak nagyon kellett pl. a Megáll az idő. Tehát amikor a trendek becsúsznak, és a helyi történetek keverednek a trend-történetekkel, azok nagyon fontosak a helyi lakosságnak, mert így biztosíthatják maguknak a jelenlétet, a nagyközönséget a világban

TF: Igen, de mondjuk nekünk is, mert legalább nem azt
gondoljuk, hogy a mi világunknál dögunalmasabb fiatalok nem
ülnek otthon.

FZs: Akik mást nem tudnak csinálni, csak bulizni, ebben a sötétségben és hidegben.

TF: A bulizást meg a trendiséget soknak éreztem. Én Kaurismaki filmjein keresztül ismerem ezt a világot, és ott sokkal izgalmasabb, hogy inkább a prolik vannak megmutatva, az ő humoros kis hétköznapjaikban. Itt meg olyan Berlin-érzésem volt, a srác kicsit Wim Wenders, meg hát Woody Allen is benne van nagyon.

FZs : Jelzésszerűen nyilván. Először is van egy amerikai vonulata – azt sokkal erősebbnek érzem, mint pl. Almodóvart. Olyan, mint a nyolcvanas éveknek az ötvenes évekre való nosztalgikus visszaemlékezése, csak éppen itt a jelenre emlékezünk.

TF: Ha már szegény rendezőt Woody Allenhez kell hasonlítani: egy Woody Allen-film nagyon belülről jön, és nem ilyen rápakolt akármi lesz belőle. Sakkjátszma jellegében sokkal inkább Almodóvar: mindennek a helyére kell kerülnie, miközben párhuzamosan építkezik.

FZs: De Almodóvar sokkal inkább konfrontálódik, sokkal fájdalmasabb filmeket csinál. Itt nem mentek le annyira a mélységekbe. Bár én szeretem az ilyen felszíni életkép-filmeket.

TF: Én is, de ha már megadja a vonatkoztatási pontokat, azaz egy Almodóvar-színésznőt használ, akkor óhatatlanul felkínálja az összehasonlítást.

FZs: Engem nem érdekel, hogy kimódolt a történet, azt úgyis tudjuk, hogy ilyen helyzet valószínűleg nem nagyon van. A színészi játék viszont hiteles.

Mi a helyzet a humorral?

TF: Legtöbbször nem a főhősből fakad, a zseniális poénok a háttérben vannak. Nekem a végső fordulatok, pl. hogy Hlynur parkolóőr lesz, amerikai (Ben Stiller) komédiákból ismerősek.

Miliőábrázolás?

FZs: A Miért éppen Alaszka? alapérzését látom benne: az összezártság, az az érzés, hogy a világ szélén valójában minden út ugyanabba a buliba vezet.

TF: Ezek a bulik viszont rettenetes sztereotíp módon voltak megmutatva. Meg pl. én annak drukkoltam, hogy azzal a csajjal jöjjön össze, akit megcsalt a pasija. Olyan jó befejezés lehetett volna.

FZs: Szerintem az bele van építve a történetbe, abból még lehet valami...

TF: Engem akkor is sokkal inkább érdekelt volna ez a csaj, nem a másik, akit hiba volt a végén még egyszer visszahozni. Az a szál nekem tök érdektelen volt, szép lett volna az abortuszos befejezéssel.

FZs: Hidd el, hogy a csajok szempontjából nem így van, biztos volt egy női konzultánsa a forgatókönyvírónak. Ennek konkrét oka is volt dramaturgiailag: a lehetőség, hogy ezzel a nővel kezdhessen új életet, és így végre el tudjon szakadni az anyjától.

TF: Szimpatikus, hogy a néző kedvében akar járni egy izlandi filmes, és nem akar a tavak mélyén gejzírezni tovább. És azt is jó látni, hogy nagyon olyan mint mi. Amerika, az MTV-generation érződik rajta.

FZs: Ezért mondtam a Miért éppen Alaszkát: a nézők szeretnek ebben a világban élni, egy ilyen filmben intenzívebben, felfokozottabban élhetik meg azt, amit egyébként is élnek.

TF: Ettől érezzük azt, hogy a valósághoz nincs túl sok köze.

FZs: Van, csak nagyon be van sűrítve, mint a sűrített tej, abban is nagyon sok cukor van...

TF: De Almodóvar még inkább sűrít és felfokoz, mégis máshogy hat, ő átfordul ezen a tengelyen, és igaznak érzem, mert az már a full giccs, amit ő csinál.

FZs: A Zabriskie Pointban jött be az először, amit itt is látunk: hogy valamit képzeletben felrobbantunk. Ez egy generáció életérzését fejezi ki.

TF: Kicsit több lehetett volna akkor ilyen benne. Egyébként ha stilárisan, formailag nézzük: ott lehetett érezni, hogy elsőfilm. Mindennel meg van pakolva, ami belefér, teljesen tisztázatlan, mit is akar ez a fiú. Néha videóklipet csinál, néha meg egysnittes Jancsós megoldásokat, aztán később látjuk az ominózus álom-flasht. Tehát nagy ötletek vannak benne, de átgondolatlanul beledobálva, eklektikus volt. Nekem semmi bajom az eklektikával, főleg egy első filmnél, csak emiatt stilárisan döcögős volt mégis. A történet azért elvitte. Lehet, hogy előítélet, én izlandibbat vártam, ahol fix beállítások vannak és az egész egységes.

FZs: Lehet, hogy egy lelassult dolgot vártál. De ha belegondolunk, általában ezekben az északi filmekben tizedennyi
problémáról háromórás filmet csinálnak. Itt a probléma tobzódáson kívül meg volt terhelve a történet egy csavaros képlettel is: ha mindez olyan tempóban jelenik meg, mint egy Bergman-filmben, az 12 órás lenne.

TF: A világa viszont nem koherens. Nem egy részletekbe menően, tudatosan megkomponált világot látunk, itt véletlenek voltak. El tudok képzelni egy ilyen helyzetet: van egy jelenet – na, mit lehetne itt csinálni? Van fahrtkocsi, akkor egy fahrtot. De az én számból hazug lenne egy enyhén spirituális-furmányos dolog számonkérése. És itt védem meg ezt a faszit. Én azt gondolom, folyik az élet és azt csak meg kell valahogyan mutatni.

FZs: Vannak helyi történetek, de közben a máshol kidolgozott és átvett filmnyelvi eszközökön keresztül a globális világban is benne vagyunk, és mindez keveredik bennünk. Olyan eszközökkel mutatja meg a valóságot, hogy mindenki értse, mintha egy helyi McDonaldsba mennénk be.

TF: A lényeg, hogy nincs formai tudatosság. És a vége....

FZs: Tisztázatlan, hogy ez a déli forró csaj minek akar északon maradni? Akkor lett volna az a film, amire vágyunk, ha jön egy spanyol nő a rettenetes, más típusú problémáival, mindent megbolygat aztán elmegy.

TF: Erről itt szó sincs. Ott kellett volna befejezni: a főhős megírja a búcsúlevelet, felmegy a hegyre lefeküdni a hó alá, aztán felül és szétnéz és mégse hal meg.

FZs: Vagy meghal a főhős és a néző kénytelen hazamenni a film összes problémájával. De itt nem ezt történt, hanem helyette családi idillt látunk, nincs házi feladata a nézőnek, aki tehát feloldozva elvarrva és megnyugodva állhat fel.